Ajjaj szegény Bruti! Kirohantunk megnézni, hogy mi történt, és bevallom hősiesen, nem győztünk elbújni, hogy Spanci ne vegye észre, ahogy hangosan röhögünk! Az történt ugyanis, hogy kaptunk adományba néhány jó puha és meleg takarót. Nos, ezek között a bizonyos takarók között volt egy tollpaplan, amit Brutus elemeire, vagyis tollpihéire szedett szét. Az egész zsilipben szállt a hófehér toll a reggeli szélben, és Spanci bokáig gázolt a tollban!

"BezzegDaryn" és én - nem maradhattunk ki a jóból!

Ahogy tudtunk, mi is kilógtunk a zsilipbe „BezzegDarynnal”, és belefetrengtünk a puhapihe derékaljba. Most legalább nem mondhatja Spanci, hogy "Bezzeg Daryn nem csinálna ilyet!"

Bruti a Tollfehérke!

De nemcsak veszekedéssel telt a mai nap. Dehogy is! Öröm és boldogság is történt ma. Magdianyus és Hajnalka ugyanis gazdához vitték Csubit, az egyik barátomat innen a farmról.

Csubi készül az új otthonába... Lett gazdája! Jó Neki!

Csubi amerikai cocker spániel (nem úgy, mint én, mert én angol vagyok), és ezért állítólag csak 3 agysejtje van, ami a létfenntartáshoz éppen elég, de mindenhez, amihez egy icipicit is használni kellene az eszét, ahhoz már kevés. Én bírom Csubit, tényleg végtelenül egyszerű, de nagyon jóindulatú és szórakoztató fazon! Ki is kísértem, hogy elköszönhessek tőle!

Csubi boldog, mert azt mondták Neki, hogy gazdihoz megy, és lesz saját családja, ahol majd nagyon, de nagyon szeretik Őt!

Kalandos útjuk lesz, mert Csubi úgy kezdte, hogy ellopta a kocsiból az illatosítót és szétrágta. Ezután átható kókusz, vanília, és fahéj illatfelhőben beugrott a kocsiba, ahol még az ablakot sem tekerhették le, mert Csubi előszeretettel hagyja el az autókat menet közben .Magdianyus nagy levegőt vett és sóhajtva ennyit mondott: "A törpe az törpe, még ha a hegytetőn áll is!"

Búcsú Csubitól... Sok boldogságot Haver, az új életedben!

Ja, míg el nem felejtem! Jelenleg Ninának keresünk szerető gazdit gőzerővel! 

Tudtad, hogy az árnyék szó szinonimája Nina? Hogy miért? Mert mindkettő fekete, észrevétlenül követ és nem tudod lerázni. Na ilyen a mi kislányunk is. Pedig a pokolból jöhetett, mert kezdetben borzasztóan félt, próbálta a lehető legkisebbre összehúzni Magát. Mi azonban elhitettük Vele, hogy az élet lehet szép és fájdalommentes, innentől már nem is vágyik másra, mint pótolni az elmaradt szeretetet és mindig az ember közelében lenni. Én nagyon csípem Őt, és tényleg megérdemelne már egy olyan családot, ahol nagyon, de nagyon szeretnék!

És ne feledjétek, folytatás következik... holnap is írok ám!

Addig is itt tudtok lájkolni és olvasgatni engem >>