Állatvédelemről dióhéjban

Melyik menhely szervezet van olyan szerencsés helyzetben, hogy van helye, esetleg ideiglenes befogadója, ahol el tudná helyezni az árván maradt kisállatot – egyenesen az utcáról? Akkor hogyan tovább, kérdezhetné a Kedves Olvasó?

Jogosan, hiszen sokan még emlékszünk rá, hogy gyerekként végig mehettünk az utcán anélkül, hogy hetekig kóbor kutyába botlottunk volna. Sokakban élnek még emlékek arról, hogyha valahol kiskutya született, a megszületett 5-6-8 kölyök közül az anyjuk bizony már csak egy vagy két kölyköt nevelt fel… Igen, szomorú tény, hogy nem ritka esetben a természetes szelekciót átvállalták a család erősebb idegzetű tagjai és bizony végeztek a „feleslegesnek ítélt szaporulattal”. Szerencsére ez a múlt, mára sokkal humánusabb módon élni hagyjuk ezeket a kölyköket, sőt, sok divatos fajtát a gazdik direkt „szaporítanak”, és hoznak le „hobbi almokat”, hogy azoknak is jusson cseppnyi, selymes szőrű kis kedvenc, aki a drága tenyésztőt nem tudja megfizetni. Jó indulattal vagy tudatlanságból, de nagy károkat okozva ezzel!

A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve!

Tudomásul kell vennünk, hogy a mondás igaz. Mára hazánkban egyes sötét jóslatok szerint több millió kutya él, és sokan közülük az utcán, menhelyeken tengetik borzalmas mindennapjaikat. A változás rajtunk, kutya szerető embereken múlik. Közvetlen környezetünkben kell elkezdeni a változáshoz szükséges információk elhintését.

A legfontosabb szabályok (add tovább)

1. Ne vásárolj olcsó és főként származási lap nélkül árusított kiskutyát. Az ilyen almokból származó kicsik szülei nem rendelkeznek egészségügyi szűrésekkel, így senki nem garantálja, hogy nem-e betegek, vagy hordoznak-e betegséget örökítő géneket. Életüket sokszor ingerszegény környezetben élik, emiatt kölykeik idegrendszere gyenge, mindentől és mindenkitől félnek, rosszabb esetben agresszívek, támadnak. Elismerjük, nem könnyű jó tenyésztőt találni olyan világban, ahol ezt nem kötik szakmai tapasztalathoz, végzettséghez, és bárki állíthatja magáról, hogy ő bizony kiválóan ért a kutyákhoz és a tenyésztéshez. 2. Akinek nincsenek olyan ambíciói, melyekhez származási lappal, vagyis törzskönyvvel kell rendelkeznie a kutyusnak, az inkább fogadjon örökbe!   Fontos tudni, hogy ha elhozunk egy ingyen (vagy éppen jóval ár alatt) hirdetett fajtatiszta kölyökkutyát, az nem örökbefogadás. Nem állatvédelmi lépés, nem állatmentés. Ezzel pusztán a kutya hirdetőjének a válláról vesszük le a problémát, ettől még fél vagy egy év múlva ugyanúgy születik/születhet egy újabb alom, és minden kezdődik elölről. Az örökbefogadás akkor valódi lépés afelé, hogy elfogyjanak a kóbor kutyák, ha állatvédelmi szervezettől választunk: oltott, chipezett és ivartalanított kutyát. Ezzel mindent megtettünk, amit csak tőlünk telhet. 3. Segíts önzetlenül – hidd el, megtérül! Segíthetünk egy-egy állatvédő egyesületnek azzal, ha ideiglenes befogadóként haza viszünk egy kutyust, vagy cicust, ezzel nagyban elősegítve annak testi-lelki rehabilitálódását, míg gazdira nem talál. Mindemellett sok állatvédő szervezet örül annak, ha a kutyáik ellátásában segédkezünk. Legtöbben küzdenek a kutyák magas, és az őket ellátó „személyzet” alacsony létszámával. A telephelyekre ellátogatva sétáltatással, takarítással, a kutyák fésülgetésével, esetleg a fuvarozásukkal és sok egyéb aprósággal részt vehetünk a gondozásukban. Ez óriási segítség nekik és hihetetlen nagy élmény a kilátogató önkénteseknek, akik így anélkül segíthetnek, hogy azzal gyökeresen megváltozna az életük.

Segíts munkáddal a már megszületett és „feleslegesnek hitt”, de annál értékesebb gazdi kereső kutyák életének jobbra fordításában. Többek között a Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesület gazdi keresői is várnak Téged >>>