A kutyakiállítás napjainkban is nagy népszerűségnek örvendő, nagyszabású kutyás esemény hazánkban és a világon egyaránt. Elsőre azt gondolhatnánk, kizárólag az ebekben való gyönyörködésről szól, valójában azonban a felvezetett egyedek közötti verseny a lényege. A verseny jelleg teszi igazi show-vá a kiállítást, amely így laikus szemmel is élvezhetővé válik.

Ez a szakmai értékelés a tenyésztésre való kiválasztás alapját is szolgálja. Logikus, hiszen a genetikailag kiemelkedően jó adottságokkal rendelkező állatokat érdemes továbbtenyészteni. Fajtatiszta kutyáknál nagyon sokat számít, hogy az adott fajtára jellemző külső jegyeket hordozzák, hiszen így marad meg a fajta az eredeti verziójában.

A kiállítás ezért elsősorban a fajtatiszta kutyáknak van kitalálva, hiszen a zsűri őket tudja egységes szempontrendszer alapján értékelni. Mára persze változott ez is, bizonyos versenyeken keverék kutyák is indulhatnak, de még mindig a fajtatisztáké a főszerep.

Kiállítás a múltban

Az első európai kutyakiállítás 1859 júniusában került megrendezésre az angliai Newcastle-ben. A városháza közelében lévő csarnokban 60 kutyát mutattak be. A főszervezők Mr. Brailsford és Mr. Shorthouse voltak, a rendezőket pedig a vadászok közül választották ki. Vadászkutyákat versenyeztettek, a fődíj pedig egy vadászpuska volt.

Azért is ez tekinthető az első kiállításnak, mert már akkor is megmutatkoztak a mai napig minden ilyen rendezvényre vonatkozó jellegzetességek. Maga a díj már akkor is a gazdinak jelentett valamit és nem a kutyának, hiszen ők profitáltak belőle (elvégre mit kezdene egy kutya a győzelmi serleggel?). Igazán a díjak birtokosai távoznak elégedetten. A többiek viszont vérszemet kapnak, és a győzelem (sok esetben hiú…) reménye motiválta őket.

Ennek köszönhetően Edinburgban és Birminghamban is újabb kutyakiállításokat szerveztek. Az 1865 -től bevezetett rendszerben több bíró, különböző elvárási kategóriák alapján pontozta az állatokat, hogy objektívebb legyen a folyamat. A szempontok azonban mások voltak, mint a mai kiállításokon. Nem a küllemre mentek rá, hanem vadászkutyákról lévén szó inkább a szaglási és fordulási képességet díjazták, tehát a kiválóan használható kutyákat részesítették előnyben. Ez manapság már nem kivitelezhető, ugyanis nagyon nehéz lenne felmérni a rengeteg kutya belső tulajdonságait a rendelkezésre álló rövid idő alatt.

A britek hatására 1863-ban Hamburgban is megszervezték az első kiállítást, ahol 453 kutyát mutattak be. 1873. április 4.-én megalakult az angliai Kennel Club, mely kidolgozta az angol kutyafajták standard előírásait, betiltotta a fülek/farkak amputálását és elkezdte a törzskönyvek vezetésének rendszerét.

1891-ben rendezték meg először a legendás váló CRUFTS kiállítást. Töretlen népszerűsége és megbecsültsége egészen a 2008-as „Halálra tenyésztve” című dokumentumfilm megjelenéséig tartott. Persze a bukásához a kritikák is sokat segítettek…

Az USA-ban, 1877 májusában New Yorkban került megrendezésre az első ilyen rendezvény. Svájcban 1899-ben Bernben alakult meg a BERNA egyesület, mely 1902-ben rendezte meg első kiállítását.

1911. május 11 a kutyás történelem egyik meghatározó időpontja volt, ugyanis ekkor alakult meg a FCI ( Fédération Cynologique Internationale), mely egy belgiumi székhelyű nemzetközi ebtenyésztő egyesület, magyar nevén Nemzetközi Kinológiai Szövetség. Rövid időn belül világszervezetté nőtte ki magát. Ma már 84 országban szervez kutyakiállításokat.

Ki indulhat és hogyan?

Magyarországon a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) működteti a kiállítási rendszert, mely a FCI szabályzata szerint működik. Ezért FCI származási lap is szükséges az induláshoz, magyar tulajdonban lévő kutyáknál pedig elengedhetetlen a MEOE által honosított származási lap. Ezen kívül szükséges még nevezési lap, nevezési díj befizetése, a fajtára előírt munkavizsga letétele.

Fontos, hogy rendelkezzen az állat egyedi azonosítóval (régen tetoválás, manapság chip), és legyen a gazdinál az oltási igazolvány, mert azt bármikor elkérhetik. A harapós kutyák esetében fokozott elővigyázatosság szükséges az induláshoz (szájkosár, rövid póráz).

A szépségért meg kell szenvedni – még a kutyáknak is…

A kiállítások világa látszólag a fajták érdekeit tartja szem előtt, ez azonban az idők során, sajnálatos módon egyre inkább háttérbe szorult. A pénz befolyásoló ereje itt is hatalmas, ezért a tenyésztés igazodott a kiállításokhoz. Vagyis a küllemre jeles példányokat igyekeztek továbbtenyészteni.

Ez viszont elég felelőtlen stratégia, ugyanis a szépségen kívül azért vannak egyéb fontos dolgok a világon. Például az egészség… A betegségek kialakulásához sokszor a beltenyésztés vezet, ezért nem ártana a degenerált, szép (és sokszor veszélyes az előbbi miatt veszélyes!) állatok helyett kihasználni a kevésbé mutatós kutyusok kevésbé torzult génállományát…

A kiállítás egyébként is emberi hobbi. Nehéz elképzelni önmaguktól sorban álló kutyákat, akik mutogatják magukat… Az ellenzők népes tábora is az állatok szempontjából próbálja megközelíteni a témát. Nem hiszik például, hogy kedvenceinket különösebben boldoggá tenné a beltenyésztés eredményeként kialakuló fájdalmak elviselése…

De nem csak erről van szó! Hiszen egy ilyen rendezvényen vannak körülmények, amiket nem sorolnék az állatbarát kategóriába. A ketrecbe zárt várakozás megalapozza a jó hangulatukat. Erre rátesz a csinosítással járó macera, a sok fésülködés, ártalmas kémiai anyagok. Ne feledkezzünk meg a reflektorok melegéről és fényéről, valamint a sok esetben az amúgy is számukra kedvezőtlen időjárásról (pl. forróság…) sem. Ez a tortúra ráadásul sok időt vesz igénybe. Rettentően élvezhetik a kutyák…
Persze lehetséges, hogy a kölyökkortól rendszeresen kiállításra vitt ebeknél ez már könnyebben elviselhető folyamat. Az sem kizárt, hogy nem minden kiállításon vannak ilyen körülmények. Kisebb vidéki rendezvényeken például el tudom képzelni, hogy lazábbak a szabályokat illetően, és talán el is lehet engedni egy kicsit futkározni a jószágokat legalább szünetben. De egy biztos. Érdemes körülnézni, hova visszük a kutyánkat, milyen feltételeknek kell megfelelnie. Ha pedig azt akarjuk, hogy igazán jól érezze magát, kiállítások mellett/helyett keressünk neki sportolási lehetőséget, kirándulóhelyet!