Új felfedezés- a Nasca-piramisok!

Peru az egykori Nazca-civilizáció számos emlékét magában rejti. A hatalmas rajzairól (Nasca-vonalak) ismert Nazca-kultúra idején a földből formázott tereket, templomokat és piramisokat magából a sivatagból alakították ki. A nazcák azonban, mielőtt elhagyták a területet, minden fontosabb épületet és alakzatot a sivatag homokja alá rejtettek. Giuseppe Orefici, a területen dolgozó egyik régész szerint Cahuachi közel 40 dombja rejt valamilyen fontos építészeti maradványt, melyek közül a Nagy Piramisnak nevezett, gigantikus, aszimmetrikus építményt már kiásták és restaurálták is.

Cahuachinak hajdanán kiemelten fontos szerep jutott a különböző ünnepek és szertartások alkalmával, és, bár kevesen lakták, a zarándoklatok során rengetegen érkeztek, hogy részt vegyenek a helyi papok gyakran emberáldozatot követelő ceremóniáin. Szertartási központjuk Cahuachi volt monumentális építményeivel, és tereivel. Lakóházaikat viszont Tambo Viejo-ban építették fel. A város meglehetősen sűrűn lakott volt, egyetlen lakónegyedében 8800 egymás mellé épített helyiséget találtak. Sajnálatos módon a 3. században két természeti katasztrófa - egy óriási árvíz és egy elsöprő erejű földrengés - következtében a főváros, Cahuachi elnéptelenedett, és elvesztette szent jellegét.

A nazca-völgyi piramisokat régészek tárták fel. A legismertebb a dombon álló, 20 méter magas, lépcsős piramis. A lapított tetejű építményt vályogfallal kerítették be. Hasonlóan fallal védték a 45 x 75 méteres teret is. A nazca kultúra i. e. 200 és i. sz. 800 közötti időszakában papok töltötték be a vezető szerepet. A vallási életről keveset tudunk, de a gyakori állatábrázolások arra engednek következtetni, hogy egyes állatokat, mint a macskát, szentként tisztelték. A lakóházakat nádfonatra tapasztott sárból készítették. Különböző korokból származó sírokat is találtak a kutatók.

A Nazca-emberek a háborúban legyőzött ellenség fejét eltávolították és közszemlére bocsátották, mint a harcos rettenthetetlenségének bizonyítékát. A fejek ilyen nyilvános bemutatásának a célja rituális okokból történt. Ez a szokás tükröződik a kerámiák trófeafejein. A leggyakrabban előforduló antropomorf mitológiai lény - aprólékosan díszített öltözékben - egyik kezében emberi fejet, a másik kezében pedig botot tart. A késői Nazca-ikonográfia sejtetni engedi, hogy a Nazca-társadalomban egyfajta tekintélyt jelentett a trófeafej tulajdona, és a vezetőknek sikeres fejvadászoknak kellett lenniük. Mivel a nazcák több száz évvel a spanyolok megérkezése előtt éltek, így feljegyzések nem maradtak róluk. A régészek műhold segítségével találtak rá a homoksivatag alatt fekvő romváros maradványaira.