Misztikus fák a világban

Olyan élő matuzsálemek, akik túlélték az időjárás viszontagságait, dacoltak a minden mást elpusztító elemekkel, és állják a sarat az ember környezetpusztító tevékenységeinek dacára. Azok a fák, akiknek mostanság cseperedő csemetéi ezernél is több év múlva hirdetik elődeik fenséges voltát.

Fából vaskarika, de leginkább egy fát formázó fém emlékmű!

L'Arbre du Ténéré, egy magányos akácfa volt a Tenere sivatagban. Ő volt a Föld legmagányosabb fája! Legközelebbi társait mintegy 400 kilométerre tőle pillanthatták meg a karavánok utazói. 1973-ban egy fatális karambolban döntötte ki egy részeg kamion sofőr, és még abban az évben a helyére a Nigeri Nemzeti Múzeum felállítatott egy fém utánzatot. A fa nem csak arról volt híres, hogy közel s távol egy teremtett árva fácska sem nőtt a közelében, ugyanis anno az ember előtti időkben a helye tengerfenék volt, majd trópusi erdő, ahol dinoszauruszok tengették mindennapjaikat. Mígnem a föld e része elsivatagosodott és csupán egy kis oázis maradt fenn a buja zöld erdő helyén. Ez a zsebkendőnyi oázis, majd később évtizedeken át ez az egyetlen fa a Tenere karavánútjainak meghatározóan fontos tájékozódási pontja volt. Ez az egyetlen fa, melyet még a térképek is jelölnek! Mára elképzelhetetlennek tűnik, hogy itt egyszer újra fa, vagy természetes úton gyökeret vert karavánpihenő nőjön ki a földből, hiszen az 1930-as évek végén a fa közelében ásott kút azt mutatja, hogy a fa 36 méter mélységben húzódó víztáblából nyerte az életet adó nedűt. A Tenere sivatag egész évben forró és száraz, gyakorlatilag nincsenek itt élő növények, a hőmérséklet nyáron elérheti a 42 fokot és éves szinten alig 25mm eső esik errefelé. A Tenere fája gyakorlatilag egy kis hős volt, aki dacolva az elemekkel, büszkén mutatta az utat az erre járóknak, így méltán lett a világ ugyan legmagányosabb, de egyben az egyik leghíresebb fája is!

Az öreg szentfa

Milliók - hinduk, dzsainisták és buddhisták - zarándokhelye a világ leghíresebb fái közül a Bódhifa, a hatalmas öreg szent fügefa, melynek egyenes leszármazottai alatt megpihenhetnek a fáradt hívők vagy turisták. Időszámításunk előtt 500 évvel Buddha aszkétaként vándorolt, majd elérve Gajá városát megpihent a folyó közelében, és egy bódhifa alatt leült meditálni. Három nap és három éjszaka meditálás után Sziddhártha elérte a megvilágosodást. Tanítványai tették ezután a Mahabodhi templomnál található fügefát zarándokhellyé. A Bódhifa másik elnevezése: Aswattha, vagyis „az, ami holnap már nem lesz ugyanaz” úgy, mint az univerzum maga. A Malabodhi templomnál található fa már nem az eredeti példány, de minden valószínűség szerint egyenes leszármazottja. A hithű buddhisták négy szent helye közül ez az egyik olyan zarándok hely, melyet minden hívő felkeres életében egyszer.

A világ legöregebb fája

A Bódhifa egyik leszármazottja a szintén szentként tisztelt példány, a Sri Maha Bodhi Sri Lankán. Az eredeti Bódhifa hajtása, ma a világ legöregebb fája, és még ültetésnek dátuma is ismert: Kr.e. 288! Anuradhapura városában ennek a fügefának az árnyéka alatt bonyolították le üzleteiket a hindu kereskedő, akikről a nevét is kapta. Az eltelt évszázadok alatt a fa óriási méreteket öltött, a Sri Lankára látogatók, ha nem is ismerik a fa történetét, nem tudnak úgy elmenni mellette, hogy ne csodálkoznának rá lenyűgöző méreteire. Hatalmas árnyékot adó koronáját, óriási léggyökerek támasztják alá, melyek között kényelmesen megpihenhetnek az arra járók. Civilizációk fel- és eltűnésének tanú ők, előttünk járnak és még jóval utánunk is létezni fognak. Utunkon csak érinteni, megcsodálni tudjuk őket, és szerencsés lehet minden utazó, aki megpihenve árnyékukban, átélheti, ahogyan az idő egy pillanatra megszűnik alattuk létezni!