Soma Mamagésa: Új egyensúly Exkluzív!

Elkezdünk beszélgetni, legfőképp arról, hogy a könyve megjelenése előtt a meditációs oktatómmal pont erről a témáról beszéltünk. Arról, hogy mi van akkor, ha valaki nem éli meg a nőiességét, a szexualitását. Hogy mi a múlt, és milyen pozitív kapcsolati minta nélkül élni. Beszélgetünk a meditációról, amikor elmeséli, ő különleges, transzlégzéses meditációkra jár, ahol utoljára a saját halálukat élték meg.

Milyen volt?

Fantasztikus. Én voltam az egyedüli a csoportban, akinek nem kellett életet hosszabbítani, 103 évig éltem, vagyis előreláthatóan ennyit fogok élni. Egyetlen egy pont volt kemény, arról nem nagyon akarok beszélni. A transzmunkában választott társam 62 éves korában meghalt volna. Ilyenkor, mivel transzban vagy, regresszióban visszautazol arra a pontra, ami ezt a korai halált okozta.

Neki vissza kellett mennie az anyaméhbe egészen addig a traumáig, ami később a halálát okozta. Az ő storyja annyi volt, hogy ikreknek indultak – elég sokan vannak egyébként, akik ikreknek indulnak, majd az egyikük felszívódik, vagy menstruációval elmegy-, és ő maradt, ami olyan szomorúság volt számára, hogy köldökzsinórral akarta magát megfojtani.

Ahhoz, hogy kicsavarja magát, éveket kellett visszamenni, ugyanis 62 éves korában egy fulladás végzett volna vele.

Ha ezt feloldod, átprogramozod az egészet. Nem azt változtatod meg, ami a múltban történt, hanem az arra adott válaszreakciót.

Az ő életét meghosszabbítottuk 94-ig, az enyémet viszont nem kellett, 105 évig éltem. De később még gondolkodom rajta, hogy hosszitsak-e, mert igy is csak az utolsó másfél évben lassitottam.

Hogy állsz a halálhoz?

Egyébként nincs semmi problémám a halállal. Majd eljön az az idő, amikor az emberiség teljesen természetesen fog foglalkozni vele. A buddhistáknál bevett gyakorlat, hogy tudatosan készülnek az átmenetelre. Fel kell készülni tudatosan a halálra, de az életre és megszületésre is. Még mindig nagy gubancok vannak a hospitalizált szemlélettel, születés jön, és azt követi a halál. Egyébként úgy érzem, életem utolsó évtizedeiben komolyan fogok foglalkozni a halállal, na de egyelőre még az élethez vagyok közelebb, most vagyok 45, hol van még a 103?

Nincs semmilyen parám a korom miatt.

Látszik is…

Mostanában találkoztam egy 21 évessel, aki mondta, hogy ahh már 21 vagyok! Megpróbáltam megérteni, lehet, hogy túl sokáig volt tizen, most meg huszon… Általában nagyon sok ember csinál ilyen korparát, ami mögött mélyebb félelmek húzódnak. Merthogy…1,2, 3, 5, 34 ezek csak számok.

Ahogy már említettem, nálunk visszatérő téma a nőiesség meg nem élésének problematikája, a „daganatot örököltem”- önprogramozások, és ezek következményei. A nők helyzete is indokolja, hogy foglalkozzunk a témával. Ezért örültünk a könyvnek.

Ami azért jó, mert minden fontos oldalt körbejár. Úgy gondolom, hogy ez a könyv nem 1,2,3, 5, hanem rengeteg aspektusból világít rá a dolgokra. Most nézzük ezt a dolgot, amit felhoztál, ami eléggé gyakori, és eléggé jellemző.
Vegyük azt, hogy van egy lányka, akinek rendszeresen petefészek cisztája van, vagy miómája. Az anyukájának is volt már rákja, vagy a méhében, vagy a petefészkében, de lehet, hogy már a nagymama is megtapasztalta.

Miről van szó? Nyilván hajlamot öröklünk, az viszont, hogy egy hajlamot aktiválunk-e, avagy sem, az már a mi – tudattalan- döntésünk. Ebben benne van az életünk. Lehet öt generációs cukorbeteg a családban, de az, hogy Te aktiválod-e a saját életeden, az a saját életeden és tudatosságodon múlik.
Oké, leveszed a mintát: anyám bántotta magát, nem élte meg a nőiességét, nem teljesedett ki benne, nagyanyám szintén bántotta magát… Amikor rálátsz arra kívülről, hogy egy mintázatot hoztál, és elkezded látni, hogy mi az a mintázat, program, onnantól van egy kilépési lehetőséged. Van egy változtatási lehetőséged.
A másik, hogy az individualizáció megkezdődésével együtt egy globális nagytakarítás is megkezdte útját, ez a spirituális ébredés időszaka. Azt már a könyv elején elmagyarázom, hogy mit jelent az individulizáció: a szuper egóból megyünk az egó felé, így az autonómiánk, a saját döntéseink megtapasztalásának az időszaka következik. Most ebben a felébredésben kezdjük el meglátni azt, hogy mi minden történt generációk során, és hogy mennyire nem saját lélekből, akaratból, szívből cselekedtek és éltek férfiak és nők, párkapcsolati vagy emberi kapcsolati minőségekben.

Azok számára, akik nem tudják, hogy mi a különbség az egó, és a szuper egó között, elmagyaráznád?

Ez a freudi strukturális személyiség modell. Sok szempontból lehet vitatni a teljességét, én magam sem tartom komplex szemléletnek. Hiányzik belőle az intuició, a transzcendentálissal való kapcsolat, a spiritualitás. Viszont van amit kiválóan megmutat. Lényegében a következőt jelenti: e szerint a modell szerint mindannyiunkat három dolog működtet : az ösztön, az egó, és a superego, ami a kontrolláló felettes erő. Kívülről jövő nagyobb erő, lehet vallás, lehet szocializmus, lehet apu, lehet a főnököd, bármi, ami megszabja neked, hogy te hogy legyél „jó lány”, vagy” jó fiú „legyél ebben az adott szociális közegben. És a superegos müködésben te a fölötted levő hatalomnak akarsz megfelelni. A természetes az, ha a superego és az ösztön egyaránt müködteti az embert. Akit elural az ösztön, abból egy antiszociális ember lesz, egy bűnöző. Ha meg túl sok a super egó, abból meg egy torz, inflált személy lesz, aki otthon is katonatiszt, otthon sem tud más lenni, mert már eluralta őt a megfelelni vágyás.

A kettő között van az egó, aki mint egy bíró méricskél az élet milliónyi helyzetében, hogy most mi legyen, hogy legyen. Jön az undok kollégám, legszívesebben bokán rúgnám, ez az ösztön, de jön a superegó, nem nem megyek le kutyába, és az egó ezt lemeccseli, végül megszüli a maga döntését.

Azt említetted, hogy a modell nem teljes. Miért?

Amit Freud kihagyott, az az intuíció. Jelenleg épp a superegós időkből, az egós időszakba lépünk át. Hogy jön ez a petefészek és egyéb dolgokhoz? Az előző korok asszonyainak el kellett fojtania a szexualitását. Ugyanis vagy Mária voltál, vagy Magdaléna. Egy hasadás volt. Ismertebb kifejezéssel a szűz és a szajha kettőssége volt jelen a társadalomban. Vagy tisztességes feleség, gyermekeid édesanyja, vagy a rossz lány voltál. Egy rendes asszony, szó nem volt arról, hogy minőségi szexre vágyjon, és annak hangot adjonb, az a rossz lányok privilégiuma volt.

Egy rendes lány még az anyáink korában is szüzen ment férjhez. Az én édesanyám megmondta: hogyha 25 éves korodig nem voltál házas, akkor vénkisasszonynak könyveltek el, ha a házasságon kívül született gyereked, akkor azt zabi gyereknek hívták. Ha nem voltál 25 éves korodig Lajosné, az full gáz volt.

És ez a rengeteg elfojtás, szexuális jellegű bűntudat, és sok– sok minden más, amit a nők végigszenvedtek, egy óriási mély, kollektív fájdalomtestet hozott létre.

Amint lent úgy fent, amint kint, úgy bent, a lényeg az, hogy a természet és az ember az egy egység.

Az összes nős méhének az állapota, az jelenleg megegyezik az anyaföld állapotával. Minden, ami az anyafölddel történik, az a nő méhével is megtörténik. És minden, ami a nő méhében megtörténik, és a nő nemi szerveivel, az visszahat a földre is.

Akkor ezek szerint a sok katasztrófa köszönhető annak az elfojtásnak, amit a nők átéltek az elmúlt több száz évben…

Így van, de ahogy mondtam: ez oda- vissza hat egymásra. És már itt is tartunk, a világ inbalanszáról, a világ eljangosodásáról is szót kell ejtsek. Most a jin kell, hogy dominanciába kerüljön: a nő megbecsülése, az anya megbecsülése, a mindannyiunkban ott levő nő megélése, beleértve a férfit is. A férfiaknak is az most a feladata, hogy a benne lévő női minőséget is megélje. Azaz merje megélni és kimondani az érzelmeit. Mindannyiónk feladata a világban levő egyensúly helyreállitásához a bennünk levő női archetipus fele fordulás. Azaz a megérzések, kreativitás, a természet fele fordulás, a lelki munka időszaka jött el.

Most, hogy a nő kivette az energiáit a férfiből, kvázi vége szakadt az alárendeltségnek. A nő kivette magát a férfi alól, és mellé rakta, így rögtön kiderült, hogy a férfi nem is olyan erős. A nő ereje tette erőssé. De ez nem egy vetélkedés, és nem is erőfitogatatás. A nő részéről nagy ostobaság lenne, ha arra a szintre lemenne a csodálatos és bölcs, lelkiekben erős szívével.

Akkor mit tehet a nő?

Megint nekünk kell az erősebbnek, és a türelmesebbnek lennünk. Ugyanúgy, mint ahogy nagyanyáinknál volt ez: tűrjél, viseljél, asszonynak hallgass a neve! Tűrni kell, ma már tűr elem-et kell használni, ez a türelem. De ez most más türelem, mint a nagyanyáinké volt. Mert a tudatosság egészen más minőségbe helyezi ezt.

A szemrehányás, a bosszú, a dac, és minden negatív érzéseket kiforgatni magunkból, azért, hogy mi magunk gyógyuljunk, a föld is gyógyuljon, és a többieket is megsegítsük. Minél inkább rálátunk a múltra, annál jobban döbbenünk meg majd azon, hogy úristen, mi volt itt, a férfi mondta meg a nőnek, hogy fekve kell szülni, és a végbeléig szétmetszeni?

Egyébként hogy látod, a nők ma már jobban megélik a nőiességüket?

Freud kora tragédiájának tartotta, hogy a női minőségek két alapvető minőségre esnek szét. Vagy Mária, vagy Magdaléna. Vagy a tisztességes feleség, gyermekeim anyja, vagy a szexuálisan kivánatos rossz lány. De soha a kettő együtt. Ma egy integrációs lehetőséget kaptunk: az anyai minőség, a vénuszi minőség, és a bennünk élő főpapnői minőség egyesülhet.

A nő ma már a saját lelkével kapcsolatot tartó, tudatosságra törekvő ember, és ez az életének az a része, amiből azért nem engedhet, mert ez minden mást meghatároz. Ma már a teljességhez mind a három megélése szükséges. Csak így lehetünk teljesek.

A férfinél az apa, a marsikus férfi és a főpap ugyanúgy jelen kell, hogy legyenek. Akkor optimális egy kapcsolat, ha mindkét fél rak bele energiát. Ha mindkettő átlátja, hogy mikor mibe érdemes rakni, és mikor érdemes elvenni energiát.

A gyerekeimnél is azt látom évek óta a szülői értekezleten, hogy nagyon sok elanyásodott nő van. Már 10 éve is ezt láttam, hogy az anyaszerep nagyon erősen kiölte a vénuszi nőt belőlük. Márpedig aki elengedi a vénuszi nőt, az elengedi a családi egységet is. Mert akkor már nem vagy vonzó a férjednek. Nem vagy szexi. Ez egy folyamatos, állandó meló, hogy szexi tudj lenni. Az meg, hogy egy kapcsolat mitől lesz szexi, az egy másik külön történet. Ebben is óriási változás van. Az előző kapcsolatminták ideje lejárt. Teljesen más mintákra kell helyezni a kapcsolatmintákat.

Mi ez az új alap?

Az autonómia és az elkötelezettség egyensúlya. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy felvállalom a másikat. Ma az emberek rettegnek a másiktól, a családvállalástól. Elköteleződés nélkül egy hosszútávú kapcsolat a másik sértegetése. Ugyanis arról szól a dolog, hogy te most jó vagy, jó vagy, de lehet, hogy lesz egy jobb. Te most klasz vagy, de lesz majd egy szexibb, vonzóbb, okosabb… Úgyhogy nem veszlek feleségül, vagy nem megyek hozzád.

Régen erre a gondolatmenetre esély sem volt.

Igen, nem is gondolkodtak ezen. Azért házasodtak, mert muszáj. Minél hamarabb. Ráadásul ez barter volt, a házasulandó férj, a család és az apa között. Lezsírozták. Nem érzelmi alapon, hanem gazdasági megfontolásból házasodtak. Lázadónak tartották azt, aki szerelemből vagy érzelemből házasodik.

Egyszer megkérdeztem Fábry Sándort egy interjúban, hogy mi a véleménye a monogámiáról. Egy elég cinikusnak tűnő, de elgondolkodtató választ adott:
„Monogámia? Hát azt azért találták ki, hogy tutira tudják, ki örökli a biedermeier komódot.” És van benne igazság. Nem gondolom, hogy az emberi természet monogám. Nem vagyunk monogámok. Emellett mégis nagyon jól működhet egy kapcsolat.

Ehhez mi szükséges?

Autonómia és elkötelezettség. Te vagy a pasim, én vagyok a csajod, egymáshoz tartozunk. Egymás felvállalása. De nem birtokoljuk egymást. Ha belegondolunk, nem is tehetjük. Mit akarunk birtokolni? A másik idejét? Vágyát? Testét? Szexualitását? Gondolatait?

Egyébként mit gondolsz, a házasságok száma továbbra is drasztikusan csökkenni fog?

Biztosan. Az elmúlt 10 évben feleannyi házasság, kétszer annyi válás történt. Ez már egy brutális arány. Félnek az emberek, mert nincs meg az új minta. Meg kell találni az újat.

A hagyományos házasodás helyett új minták kapnak majd teret. Nem a papiron van a lényeg, hanem az elköteleződésen, a felvállaláson, amit egy rituálé keretein belül is meg lehet élni. A lényeg, hogy adjuk meg a módját, ég előtt, föld előtt, szülők előtt, legyen kimondva, ő az én párom.

Egyébként meg fontos az autonómia. Tiszteletben tartani a másik szabadságát. Ami új lesz a párkapcsolati mintákban, a szabadság. Nem birtokolhatjuk egymást. Semmit sem birtokolhatunk.

Nem mondhatja meg egy férfi a nőnek, hogy nem mehetsz el a hétvégén lelkiwellness táborba Somához. Mert a nagyanyánk ha azt mondta volna, hogy elmegyek 3 napra sátortáborozni a barátnőimmel, spajz feltöltve, vigyázz a gyerekekre, szevasz! Kapott volna egy olyan nyaklevest, hogy a fal adja a másikat, és még a rendőrségre sem mehetett volna, mert ha elmegy, és azt mondja, hogy jó napot megvert a férjem, még haza is küldték volna. Rózsika menjen már haza, ne bohóckodjon. És ez csak 2 generációval, az én esetemben 1-el volt előbb.

Tiszteletben kell tartani azt, hogy az a másik ember egyedül született, egyedül fog meghalni, az élet millió helyzetében egyedül kell, hogy döntsön. Hiába fogja valaki a kezét. Az autonómiában kell erősödnünk. Legyen külön hobbink, legyenek külön barátok. Az amerikaik elmentek egészen a mingli vonalig, ott már viszont nincs intimitás.

Van jobb megoldás is. Én a legjobbat csinálom. Idén március 8-án volt 10 éve, hogy van egy leánylakásom. Minden héten 2-3 napra, van, hogy 4 napra elhúzok a családi fészekből, amit meg is szokott az egész család, ugyanis mindenki igényli az autonómiát. Úgy variáljuk az életünket, hogy mindenki tudjon egyedül is lenni, kettesével, hármasával, négyen és szeparáltan.

Egyébként egy rémálom, egy agyrém, hogy minden nap együtt üljünk, feküdjünk, és tudjuk, hogy mikor jön a másik haza. Az az egész szexualitást megöli, kinyírja. A szex ahhoz túl jó, hogy kinyírjuk.

Úgyhogy az autonómia és az elköteleződés egyensúlya az egyik kritériuma a hosszútávú harmonikus kapcsolatnak. A másik: nincs alá- és fölé rendelődés, hanem lélektől lélekig való kommunikáció, amit célkitűzésnek lehet venni.

Hatalmas kavarodás van a mai huszonévesek fejében. A pasik egy jelentős hányada már egy új ismeretség elején szemrebbenés nélkül közli, hogy mit akar, és hogy persze ők aztán nem keresik a lányokat.

Az nem jó, ha a férfi elveszíti a Nap jellegét, a kezdeményező kézségét.

Minden második 25 éves ezt mondja.

Na de a kislányok meg nyomulnak. Nagyon durván. És miért nyomulnak? Mert ki vagyunk éhezve. Ezt nem úgy értem, hogy most, hanem generációs kiéhezettségünk van. A nő kiéhezett a tudásra, a tanulásra, külön fejezet szól arrólaz új könyvemben arról, hogy mennyi ideig nem tanulhattunk.

A végletek egymást követik a duális bolygón. A tanulás terén történt változások erre kiváló példa. Évezredekig voltunk megfosztva a tanulás lehetőségétől, és most mi van? A felsőfokú intézményekben tanulók 64%-a nő, és minden intézményben a lányok a jobb tanulók. Azt is mondják, óó szorgalmas, hát ez kislány, tudod a lányok szorgalmasak. Kiéheztünk a tudásra, tanulásra, önmegvalósításra, szabadságra, minőségi szexre.

A férfi ettől meg megriad. Először van szó minőségi szexről úgy, hogy nem kell rosszlánynak lennünk. Nem kell azt mondani, hogy kurva vagyok azért, amiért klitorális és vaginális orgazmust akarok. Naná hogy akarok. És még merek beszélni is róla.

Ez a pasiknak is egy felelősség.

Abszolút. Ráadásul mindennek megvannak a következményei is. A második vezető megbetegedés, amiben a férfiak jelenleg Magyarországon 49 és 65 éves kor között haláloznak, az a prosztataprobléma. „Elég jó pasi vagyok-e? Elég jó vagyok-e a nőnek?”, erről szól az egész. Az utolsó fejezetben nemcsak tanácsot, hanem kalácsot is adok. Részletesen leírom a társadalmi és női – férfi feladatokat, amit gyakorlat során is alkalmazok. Már tavaly nyáron elinditottam az önismereti és belső erő fejlesztő táboraimat. Akkor csak nőknek. Idén már máshogy lesz, ugyanis a pasinak kell jobban fejlődnie. Csak az első turnus lesz női, a többi három koedukált. Mire megyünk azzal, ha mi fejlődünk, nekik meg megmarad az érzelmi blokkoltságuk?

Pasik mennyire vevők erre?

Nyiladoznak, nyiladoznak… Nagyon lassan nyiladoznak. Nincsenek illúzióim. A maximum 40 fős nyári csoportból, (ahol rajtam kívül több társterapauta, segitő lesz) ha 5 férfi lesz, én annak már úgy fogok örülni , mint majom a farkának. Ezt látom, bárhova megyek, ahol önismeret, lelki munka van: 85% nő, a többi férfi.

Meg lehet őket is érteni. Arra lettek kondicionálva, hogy attól férfiasak, ha nem fejezik ki az érzelmeiket. Ne sírjál, ne pityeregj, tartsd magad! Mi anyák is hibásak vagyunk ebben. Ezáltal a férfiak most magukra maradtak, egyedül akarják megoldani a problémáikat. És erre is igaz, hogy a nők részéről végtelen türelemre, a másik segítésére, elfogaására van szükség. Maradjunk nők, és ne követelőzzünk. Egyébként meg a vibrátor ipar fejlődik, hajrá hajrá lányok, asszonyok! Fel a mellel!

Ha szeretnél mélyebben belemerülni a témába,
akkor még több információért látogass el a Jaffa weboldalára >>