Jótékonysági akcióval egybekötött adventi készülődés a szentendrei Skanzenben

Az adventi hétvégéken a szentendrei Skanzen idén először, hagyományteremtő szándékkal indította útjára az Igazi ünnep legyen a karácsony! elnevezésű gyűjtőakcióját a rászorulókért; a nagycsaládos és az idős emberekért. 2013. december 14-ig szeretettel várja a szép állapotban lévő tiszta játékokat, könyveket, ruhákat a Szentendre belvárosában található Skanzen-házban, vagy a múzeum bejárati épületében elhelyezett gyűjtőpontokba, amelyet a Karitász javára ajánl fel.

A jótékonysági akció mellett december 14-15-én, a múzeum utolsó adventi hétvégéjén az ÖKO jegyében minden a közös családi, karácsonyi készülődésről szól: a Skanzen munkatársai kicsiknek és nagyoknak egyaránt kínálnak elfoglaltságot. A szaloncukor ősét, a fondantcukrot a 14. században a franciák kezdték el készíteni, hazánkba pedig német cukorművesek közvetítésével került át. Jókai Mór ezt az édességet még „szalonczukkedli” névvel illette, ami a német Salonzuckerl szóra utal. Eleinte csokoládégolyócskákat vagy egyszerűbb cukrokat csomagolták selyem-, aztán sztaniolpapírba. A 20. század fordulóján közismertebb szakácskönyvek különleges receptjei között találjuk elkészítésének módját, sőt a magyar cukrászipar igencsak keresett karácsonyi termékeként tartották számon.

Magyarországon az első karácsonyfa-állítás az 1820-as években, Brunszvik Terézhez − az első magyarországi óvoda megalapítójához − és báró Podmaniczky Frigyes evangélikus édesanyjához kötődik. Ez a szokás először csak az arisztokrácia körében terjedt el, viszont az 1840-es évektől már a falusi embereknél is divatossá vált. A fát kezdetben süteményekkel, gyümölcsökkel és mézesbábokkal díszítették, viszont városi hatásra a szaloncukor egyszerűbb, házi készítésű változatai már az 1950-60-as évek falusi karácsonyfáit is ékesítették. A szentendrei Skanzenben december 14-15-én kiderül, hogy régen falun mi volt a karácsonyfa őse, elárulják a régen kézzel készített finomság, a szaloncukor készítésének titkait, így a Hagyományos konyhában kicsit újragondolt formában, aszalt gyümölcs és méz hozzáadásával jelenik meg, amelyet a látogatók becsomagolhatnak, hazavihetnek, szenteste pedig a fára helyezhetik.

Az alma szenteste fontos szerepet töltött be, a palócoknál egy almát annyi felé vágtak, ahányan éltek a családban, mindenki kapott egy szeletet, azért, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. Az alma sült formában, fahéjjal ízesítve kap helyet a hétvégén a múzeumban, ahol a fűtött kemencék mellett fűszeres házi gyógytea kóstolására is lehetőség. A vendégek hasznos tippeket kapnak arra, hogy egyszerű tárgyakból, hulladékanyagból hogyan válik csodálatos karácsonyi ajándék, szeretteiket pedig bőr és termény fülbevalóval, valamint filc könyvjelzővel és gyapjúangyallal lephetik meg. Amíg a nagyobbak gyertyát mártanak, addig a nagyobbak saját papírbetlehemüket is elkészíthetik.

Aki pedig december 15-én, a múzeum utolsó adventi hétvégéjének vasárnapján még személyesen elhozná a felajánlásait, megteheti, de már csak becsomagolt állapotban, átadásra készen várják a játékokat, könyveket és ruhákat a múzeum munkatársai.