Névtelen szex a sötétben

Ha őszinte akarok lenni, akkor nekem már többször megfordult a fejemben, hogy milyen lenne Ádámmal szeretkezni. Hát most szeretkeztünk. És bátran állíthatom, hogy életem egyik legjobb szexuális élménye volt. Hogy miért? Tán azért, mert két dolog hajtott csupán: a vágy, és a kíváncsiság.


Az egész úgy kezdődött, hogy Ádám azt javasolta, találkozzunk egy sötét hotelszobában, vetkőzzünk le és szeretkezzünk. Ebben semmi különleges nincs, hiszen napjában hány fiatal pár zárkózik be egy kellemes hotelszobába, csak azért, hogy eltölthessenek néhány édes órát. Ádám azonban azt kérte tőlem, hogy se előtte, se utána ne lássuk egymás arcát. Először természetesen nemet mondtam, de az ötlet egyre jobban izgatta a fantáziámat.




Az interneten történő beszélgetés természetesen továbbra is folytatódott.



A hangulat azonban egyre jobban érett ahhoz, hogy élénk képeket ültessen a fejembe: amikor arról írt, hogyan körözik nyelve a mellbimbóim körül, azok megmerevedtek, amikor leírta, hogyan kóstolgatná, nedves lettem, és így tovább.

Aztán egy nap - számtalan e-mail után - úgy döntöttünk, hogy beszélünk egymással telefonon is. A beszélgetés kicsit visszafogottan indult, de egy idő után elmúlt belőlünk a feszültség, és a szavak szabadon áramoltak közöttünk.

Ezután már mindketten biztosan tudtuk, hogy meg kell kapnunk a másikat. Kezdtem rájönni, hogy minden egyes üzenetváltással, minden egyes beszélgetéssel a lehetetlenből ellenállhatatlanná válok, és egyre biztosabban tudtam, hogy találkozni fogunk abban a sötét hotelszobában.

Ádám elintézte, hogy a hotelszoba ajtaja alatt kilógjon egy boríték sarka, hogy kihúzhassam, és kivehessem belőle a kulcsot. Ezután előkészítette a szobát: annyira besötétített, amennyire csak lehetséges volt, a bútorokat kényelmesen elrendezte, és előkészített egy üveg bort és két poharat.

Amikor beléptem, síri csend volt, és vaksötét. Halkan becsuktam az ajtót, és most először hallottam élőben Ádám hangját, mégpedig nagyon közelről.

Tedd le a dolgaidat a földre, az asztal mellé.

Engedelmeskedtem, legalábbis megpróbáltam elbotorkálni arra a helyre, amerre az asztalt sejtettem. Ekkor hallottam, hogy Ádám elindul felém. Megállt a közelemben – ha akartam volna, talán megérinthettem volna –, éreztem a jelenlétét, és a belőle áradó illatot.

Tartsd a kezed magad elé, öntök neked egy pohár bort – mondta a férfi, és én megint úgy tettem, ahogy kérte. Ő is kinyújtotta a kezét, és megérintette a bőrömet. Az ujjaival végigsimított a kezemen, és kitapintotta a formáját, mielőtt bele tette volna a borospoharat.

Amikor lenyeltem az első korty bort, éreztem, hogy a szívem hevesen ver – talán éppen most követem el életem legnagyobb hibáját? És ekkor kezdtem el szédülni. Léptem egyet hátrafelé, éreztem, ahogy a lábam nekiütközik valaminek, és lehuppantam egy székre.

Mit tettél az italomba? – kérdeztem tőle.

Az italodba? Esküszöm, hogy semmi sincs benne. Akarod, hogy megkóstoljam?

Persze pontosan ezt akartam, de egyúttal arról is meg akartam győződni, hogy valóban iszik a borból. Ezért a poharat továbbra is a kezemben szorongattam, és éreztem, hogy a kezét ráteszi a poharamra, a szájához emeli, és hallottam, hogy kortyol egy nagyot, majd lenyeli az italt.

Előre elterveztem valamit, és úgy éreztem, ez a megfelelő alkalom arra, hogy elmondjam neki. Habár egész életemben szerettem a kockázatot, valószínűleg ez volt a legnagyobb őrültség, amibe valaha is belementem, és mivel nem voltam őrült, komoran ezt mondtam:

Valaki tudja, hogy pontosan hol vagyok, és azt is, hogy te ki vagy, és felhívja a rendőrséget, ha holnap reggelig nem hall rólam semmit. Remélem, megérted, miért tettem ezt.

Ádám válasza egyszerű volt.

Persze, hogy megértem. És örülök, hogy ezt tetted, ez volt a helyes döntés. Biztonságban kell magad érezned. Ha kényelmetlenül érzed magad ettől az egésztől, akkor még mindig nyugodtan elmehetsz.
 

A szavai furcsa hatással voltak rám: egyidejűleg megnyugtattak és felizgattak. Megnyugtattak, mert a helyeslés megmutatta, hogy Ádám egyáltalán nem akar bántani, és felizgattak, mert nagyon jól tudtam, mit jelent az, ha maradok.

Előre megbeszéltük, hogy minden úgy fog történni, ahogy Ádám akarja, és én engedelmeskedni fogok neki. Mindent úgy teszek tehát, ahogy ő kívánja, és csak két szónak lesz hatása arra, amit csinál velem: az egyikre kicsit visszafogja magát, a másikra, pedig abbahagyja, amit csinál.

Azt szeretném, ha elengednéd magad, és nyitott lennél mindenre, amit itt csinálhatunk együtt. Mire véget ér ez az éjszaka, olyan sokféleképpen leszünk egymáséi, amiről eddig csak álmodoztunk – mondta Ádám.

És ekkor rájöttem, nemcsak kizárt, hogy most elmegyek, de soha nem is gondoltam komolyan arra, hogy ne maradjak. Mert habár még soha nem izgultam ennyire, még soha nem is éreztem magam ennyire jól és ennyire izgatottnak.

Ádám azt kérte, hogy álljak fel, a karjaimat tartsam az oldalam mellett, és legyek mozdulatlan. Így is tettem, miközben mélyeket lélegeztem, és a férfi kitapintotta a testem körvonalait a sötétben. Az ujjai végigsimítottak vállaimon, aztán le a karomon. Egy pillanatra megpihent keze a csípőmön, aztán hátranyúlt, és gyengéden, de erősen megmarkolta a fenekemet. Végül visszahúzta a kezét, és ujjait a melleimen táncoltatta.

A tarkómra tette a kezét, és az ajkát durván az ajkamra tapasztotta. Keményen megcsókolt, és olyan erősen tartott, hogy akkor sem tudtam volna ellépni tőle, ha akartam volna. Az egyik karjával magához szorított, a másikkal, pedig megfogta a fenekemet, és lábát a lábaim közé nyomta.

Pár másodpercig így csókoltuk egymást, aztán eltávolodott tőlem, de a szánk továbbra is össze volt tapasztva, és a nyelvünk játszott egymással. Éreztem, hogy a teste szinte sír, hogy ismét magához szorítson, de amikor irányába mozdultam, abbahagyta a csókot, és azt mondta:

Addig nem, amíg azt nem mondom.

Úgy éreztem, hogy a testem elolvad, és a közepén minden csupa nedves forróság.

Ádám kezei a mellemre vándoroltak. Soha nem mondta el, hogy milyennek képzeli az ideális nőt, de azt tudtam, hogy imádja a kemény, érintésre reagáló mellbimbót. Kezébe vette a puha gömböket, és az érintésével részletesen felderítette őket, majd kezei a mellbimbóimra vándoroltak.

A melltartón és a pulcsin keresztül körözni kezdett a hüvelykujjával a mellbimbókon – lassan, nagyon lassan körzött velük, amíg addig ingerelte őket, hogy teljesen megmerevedtek.

Ekkor az ujjai közé fogta a mellbimbóimat, majd megcsípte és meghúzta őket. A torkából olyan hangok törtek fel, hogy tudtam, állatias örömöt lel abban, amit csinál. Amikor azonban már nem bírtam tovább, kimondtam azt a szót, amire vissza kellett vennie a tempóból – és azonnal abba is hagyta a csipkedést, és gyengéden dédelgette a melleimet.

A kezét kinyújtotta, megmarkolta a fenekemet, és magához húzta úgy, hogy érezhessem az erekcióját. Aztán amikor magára húzott, mindkettőnknek elállt a lélegzete, és ismét elöntött bennünket a teljesség érzése.
 

Négykézlábra ereszkedtem, és éreztem, hogy kissé széttárja a lábaim. Kezemet Ádám merev farkára tettem, ami meleg és nedves volt. Finoman nyalogattam, csókolgattam az altestét.

Miközben köröztem csupasz bőrén, sóhajtott, és nyögött egyet az elégedettségtől. Amikor azonban a számba vettem hímtagját, még hangosabban nyögött. De megálltam, mert azt akartam, hogy várjon még, és a végén már könyörögjön, hogy belém hatolhasson.

Felegyenesedtem tehát, és melleimet a szája elé tettem.

Most te jössz! - követeltem.

Ő mohón, forrón habzsolta a testemet. Egyszerűen már nem bírtam tovább.

Megragadtam a farkát, és erősen megszorítottam.

Tégy a magadévá! – kértem tőle. Ő, pedig megtette.

Nagyon sok időt töltöttünk el együtt abban a sötét szobában – mintha egy álomban lettünk volna. Mindent kipróbáltunk egymáson, amit addig mással nem mertünk, vagy amit addig mások nem engedtek meg nekünk. Nem voltak se tabuk, se szabályok, se gátlások.

Egyszer sem gyújtottuk fel a villanyt. Mint a vakok, csak az érintésre támaszkodhattunk… és a szagokra… és az ízekre.


Amikor elérkezett a szomorú búcsú ideje, kimentem a fürdőszobába. Ádám csak ekkor gyújtott villanyt a szobában, hogy összeszedje a ruháimat, amiket szépen rendben leterített az ágyra. Mire kijöttem a fürdőszobából, addigra már leoltotta a villanyt.




Felöltöztem a sötétben, és közben gyengéden beszélgettünk egymással, néha megérintettük egymást, és még többet akartunk… de tudtuk, hogy türelmesnek kell lennünk.

Kinyitottam tehát a szoba ajtaját, és úgy, ahogy jöttem, szép csendesen kiléptem a kivilágított folyosóra. A kíváncsiságom kielégült, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy vajon kivel szeretkeztem.

Hogy mik lesznek az éjszaka következményei? Hogy most követtem el életem legnagyobb hibáját? Ezt csak az idő mondhatja el.