Mesés birodalom a távoli múltból

A Presbyter Johannesről készült első leírás Freisingi Ottó tollából való: az 1156-ban keletkezett krónika számol be arról, hogy Gebal (a mai Dzsóbel; Libanon) püspöke pár évvel a mű keletkezése előtt, 1145-ben tisztelte meg az akkori pápát látogatásával, és a beszédtémák között felvetődött az emlegetett király híre is. Ez a bizonyos János király állítólag a messzi Keleten trónolt, és igencsak nemesi vérvonallal büszkélkedhetett – felmenői között tudhatja ugyanis a napkeleti bölcsek egyikét, aki két társával együtt, jó pár évszázaddal ezelőtt köszöntötte az újszülött Jézus Krisztust Betlehem városában. Ezt követően alig hallani valamit a misztikus uralkodóról és királyságáról. A változást a Szentföldet fenyegető „gyaur” veszély hozta magával.

A nagy királyról 1558-ban készült ábrázolás

I. Mánuel Komnészosz bizánci császár (uralkodott 1143 és 1180 között) 1165-ben vette át azt az érdekes levelet, melynek tartalmából részletesen kiderül, hogy milyen is volt János pap királysága. Ha hihetünk a forrásoknak, az üzenetet maga Presbyter Johannes címezte a császárnak, és amit megtudtak belőle a kortársak, az igazán a mesékbe illő. A távoli ország gazdagsága nemcsak a kora középkor uralkodóit, de cikkünk jelen olvasóit is könnyedén ámulatba ejtheti. A János pap fennhatósága alá tartozó környék igencsak kiterjedt volt, ugyanis területe Babilon romjaitól egészen a távol-keleti Indián túli vidékekig terjedt. Állatvilága ugyancsak bámulatra méltó, hiszen többek között tevék és elefántok népesítették be a végtelennek tűnő rónákat. Ugyanakkor olyan mitikus teremtményekkel is összetalálkozhattak az emberek, mint mondjuk a kentaurok, a szatírok vagy épp az óriások. Minden bizonnyal mégsem ők, hanem a legendás, hamvaiból újra meg újra feléledő főnixmadár lehetett a pap-király személyes kedvence és büszkesége, mivel a leírásokat alapul véve hetvenkét ország uralkodója hódolt a feltámadás tollas jelképének.

Ezekkel azonban nem merült ki a csodák listája: a legendák szerint a királyságban volt megtalálható az ifjúság forrása is. Ha valaki ivott a mesés kút vizéből, az 30 éves korától nem öregedett tovább. Maga az uralkodó pedig egy varázstükör segítségével kormányozta hatalmas birodalmát, melynek köszönhetően egyetlen gaztett sem maradhatott titokban. Hadereje megint csak tiszteletet parancsoló méreteket öltött. A tízezer lovasból és 100 ezer gyalogosból álló hadakat összesen tizenkét keresztvivő irányította – ezek a parancsnokok (nevükhöz hűen) drágakövekkel kirakott keresztfákat a kezükben tartva vezették csatába János pap seregét.

Vérzivataros időkben egy erős szövetséges mindig jól jön, és akár az egész háború kimenetelére hatással lehet, hogy a gazdag birodalom ura melyik félt kívánja támogatni céljai elérésében. Éppen ezért vált különösen népszerűvé a legendás király a keresztes hadjáratok ideje alatt. III. Sándor pápa is igyekezett minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy a keresztény bajnokok és az iszlám hit harcosai között dúló gigantikus párbajban maga mellett tudhassa a mesésen gazdag ország uralkodóját. Egy napon, 1177. szeptember 27-én a pápa megírta levelét János papnak, és egy Fülöp nevű orvosra hárult a feladat, hogy az üzenet megérkezzen a – reményeik szerint hamarosan Krisztus lovagjainak táborát erősítő – szövetségeshez. Bár első hallásra különösen megtisztelő lehet az, ha egy „átlagemberre” ilyen jelentős feladatot bíznak, az expedíció egyáltalán nem okozott nagy örömöt az orvos számára. Mivel azt sem tudta, hova kell mennie pontosan, Fülöp küldetése (nem meglepő módon) kudarccal zárult, és őmagáról sem hallhattunk soha többé. Vagy mindezek ellenére mégiscsak volt valami haszna az eleve kivitelezhetetlen missziónak?

Az 1221. esztendőben az ötödik keresztes hadjáratról visszatért Jacques de Vitry, Acre püspöke jó hírrel szolgálhatott társai számára. Dávid király, János pap (vélt vagy valós?) fia, esetleg unokája, egyben India uralkodója elfoglalta egész Perzsiát, majd ezt követően fegyveres csapatai élén egyenesen Bagdad városa ellen vonult. De mi történt magával a legendával? Marco Polo beszámolói nem sok jóval kecsegtetnek: a velencei utazó véleménye szerint Presbyter Johannes valamikor a XIV. század elején Dzsingisz kán fogságába esett, ahol később vagy a rabság ideje alatt vesztette életét, vagy maga a mongol kán ölette meg. Halála után birodalmának fénye is alaposan megkopott, hiszen a leírások arról számolnak be, hogy a területét tekintve teljesen összezsugorodott híres-nevezetes országot Afrikába helyezték át, a mai Etiópia területére.

Mint a legtöbb hasonló esetben azt már megtapasztalhattuk, itt is felmerült a kizárólag mondai síkon való lét gondolata. Egyesek azt állítják, hogy János pap meséje egyrészt a napkeleti országokat megjárt utazók elbeszéléseiből, másrészt pedig az eretneknek bélyegzett nesztoriánus tanokból táplálkozott; utóbbi tanítások 428-tól kezdve Konstantinápolyból kiindulva egészen a messzi Kínáig teret nyertek maguknak. Akár igaza van a kételkedőknek, akár nem, egy dolog bizonyos: a misztikus uralkodó (részben popkulturális) hatása egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Már a XVII. században élt akadémikusok is vitáik középpontjába helyezték a témát, s évszázadokkal később egyik-másik szerző is helyet szorított János királynak egy-egy regényében (Charles Williams 1930-ban megírt, War in Heaven címet viselő alkotásában Presbyter Johannes-t a Szent Grál védelmezőjének állítja be). Sőt mi több, a Marvel Comics egyik karakterét, Prester John-t is a legendás uralkodóról mintázták, aki több képregény lapjain is feltűnik.