Az evangéliumok szerint Krisztus testét gyolcsba csavarták, miután levették a keresztről, majd ebben is temették el; testének lenyomata, képmása pedig megjelent a lenvászonból készült halotti kendőn. Ez azonban csak 1898-ban derült ki, amikor Secondo Pia ügyvéd felhatalmazást kapott arra, hogy fényképeket készítsen a lepelről. Az akkor fantasztikusnak ható felfedezés máig leköti a tudósok és az érdeklődő laikusok figyelmét, ám komoly, szinte harcos viták csak Ian Wilson könyvének 1978-as megjelenése után indultak. Azóta viszont a lepellel kapcsolatos minden mozzanat komoly vitákat vált ki.

1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc

Akad, aki úgy véli, a Vatikán nem volt biztos a dolgában, mert engedélyezte a lepel vizsgálatát, mások épp az ellenkezőjét gondolják. A szélsőséges ítéletek sokszor igen közel kerülnek egymáshoz, a tisztes tudósi érvek és ellenérvek pedig a hittel kapcsolatos tiltakozással keverednek. S ha a kormeghatározás kérdésében nincs egyezség, akkor nyilván arról sem lehet megegyezni, hogy a lepel vajon Jézus feltámadásának bizonyítéka-e, avagy középkori hamisítvány.

Úgy tűnik, ez a relikvia megnyilvánulásra, gondolkozásra késztet, s talán ez egyik fontos szellemi hagyatéka. Egy elképzelés szerint Krisztus feltámadásának pillanatában a hirtelen felszabaduló energiahatás hozta létre a képmást.

Egy amerikai tudós például gyors lebomlású radioaktív izotópot fecskendezett be magának, ezzel kívánva modellezni a feltámadáskor Jézus testéből felszabaduló sugárzást. Az így keletkezett kép például nagyon hasonló volt a torinói leplen találhatóhoz.

Az olasz kutatók szerint a lepel természetfeletti eredetű, hiszen semmilyen korabeli, ember alkotta tárgy vagy természeti jelenség sem képes ilyen nagy energiájú, gyors UV-impulzusokat kibocsátani.

Vannak azonban kétkedők is: Garlaschelli, az olasz szkeptikusok egyik ismert alakja, korábban bebizonyította, hogy a torinói lepel nem lehet eredeti, és erről Budapesten is tartott előadást. „– Ha valaki eddig sem hitt a világ legnevesebb laborjaiban elvégzett vizsgálatoknak, akkor az nekem sem fog „– szögezte le a kémikus a BBC-nek, aki egyébként felajánlotta, hogy több másolatot is készít az egyház számára. A professzor egy önkéntes testére helyezte a vásznat, amit savas festékkel dörzsölt be, és egy maszkot tett az alatta fekvő ember arcára. Miután levette, sütőben kiszárította, majd kimosta a festéket, így érte el a megfelelő hatást.

A 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon lepel

A lepel fontos ismertetőjegyei

A torinói lepel 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, a súlya 2450 gramm. Halszálka-mintával szőtt lenvászon anyagból készült, amely egy olyan ember fényképészeti negatív képét hordozza, akit a feltételezések szerint a keresztre feszítéssel egyező módon halt meg. A negatív képben megjelenő alaknak világviszonylatban egyedülálló a megjelenése. A vásznon a képmáson kívül vérfoltnak és víznyomoknak tartott elszíneződések, valamint égési sérülések is láthatók, ez utóbbiak egy franciaországi tűzvész nyomai a 16. századból.

A lepel anyaga egy eredetileg fehér, bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, vajszínűvé vált lenvászon anyag. Alkalmas egy ráfektetett emberi test teljes befedésére. A rajta lévő képmás: amely a felszíni elemi – rost – szálak elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét. A férfialakon kívül, az így elhunytaknál várható módon, vérző sebek körvonalai ismerhetők fel.

Abgar egy lepellel, melyen egy szakállas fej rajzolódik ki. A fej mellett kereszt irányú felfestések mutatják, hogy az ábrázolt személy keresztény.

A képmáson körülbelül 120 korbácsütés okozta seb nyomai azonosíthatók. Az egész hajas fejbőrön jól láthatóak azok a sebek, amelyeket, a fejet fövegként borító szúrós vesszők okoztak.

Jézus a hagyományok szerint elesett a kezeihez kötözött kereszt vízszintes részével, amely kificamíthatta jobb vállát. Ezért volt szükség egy emberre, a tömeg soraiból, aki vállára vette a nehéz kivégzőeszköz hordozható részét. A hátoldali képmásnál jól látható, hogy a jobb váll nem szimmetrikus a ballal.

A közhiedelemmel ellentétben akkor a zsidók nem így temetkeztek, hanem ruhába öltöztették a holttestet. A torinói vászon léte, egyesek szerint éppen az elsietett temetésnek köszönhető. A vászon nélkül nem őrződött volna meg ugyanis szerintük Jézus testének és sebeinek képe sem.

Fotók a lepelről

Az első fényképet Secondo Pia olasz ügyvéd készítette a lepelről (1898). A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc.
Az első színes felvételt 1969-ben közölték.

A lepel eddigi legalaposabb vizsgálatakor olyan tulajdonságára derült fény, amely csak a legmodernebb számítógépes analizáló rendszerek megalkotása után vált elérhetővé, hozzáférhetővé a kutatók számára. Az ennek megfelelően létrehozott háromdimenziós képmás (melyet Dr. John Jackson és Dr. Eric Jumper készített, Air Force Academy, USA.) részletgazdagabb, amely kimutatott egy egyébként nem látható tárgyat, az áll felkötésére használt kendőt is.

Jól látható a lepellel kapcsolatos ellentmondások sora: míg egyfelől egyre pontosabb és részletgazdagabb kutatások folynak a valódiságát bizonyítandó, ezzel párhuzamosan a kételkedők sem hallgatnak el.