A titokzatos Philadelphiai kisérlet - 1943

A történet 1943-ban kezdődött, amikor is az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete (US Navy) a USS Eldridge nevű kísérő romboló hajót állítólag láthatatlanná tette és teleportálta. Az eredetileg Project Rainbow fedőnevet viselő kísérletnek az volt a célja, hogy a második világháború kutatói egy olyan álcázási technikát dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi a hadihajók láthatatlanságát. Elméleti hátterét az einsteini relativitáselmélet és az elektromágnesesség kombinációja volt, amely alapján úgy gondolták, hogy egy test láthatatlanná válik az ellenséges radarok számára, ha azt megfelelő mágneses mező veszi körül.

A Nagy Mágneses Rezonátort 1943 júniusában próbálták ki először, miután az akkori elnök, Roosevelt az engedélyét adta rá. A kísérletben résztvevők beszámolói alapján a hajó (a több mint száz tengerésszel és jó néhány fegyverrel) pár percig zöldes ködbe burkolózott, majd 10-14 percig teljesen láthatatlanná vált, amit a radarok is megerősítettek. Egyesek szerint a hajó hűlt helyén a vízben kis mélyedés volt látható, mint a test lenyomata. A kísérlet végén a hajó visszatért eredeti állapotába, azonban a legénység valamennyi tagja hányt, illetve még napokig erős fejfájásra és végtagremegésre panaszkodtak.

A második kísérletre 1943 októberében került sor, amelynek eredménye jóval több okot ad az elmélkedésre. A hajó ismét eltűnt, hűlt helyén pedig megjelent a már ismert köd, ám a harmincadik másodpercben egy kékes villanás következtében a hajó teljes mértékben eltűnt a helyéről, mintha ott se lett volna. Ekkor azonban a 350 kilométerre (Norfolk partjainál) horgonyzó SS Andrew Furuseth nevű kereskedelmi hajó legénysége pár percig látni vélte az Eldridge-t, miután az előbbihez hasonló kék villanást követve eltűnt szemük elől, hogy visszatérjen eredeti helyére, Philadelphiába. Ez esetben a legénység több tagja súlyosabban megsérült, sőt többen nyomtalanul eltűntek. Ezen a ponton határoztak úgy a haditengerészet kutatói, hogy lefújják a projektet, ugyanis olyan erők szabadultak fel, amelyeket képtelenek kézben tartani.

Az egykori legénység közül az ötvenes években felbukkant Carl M. Allende volt az, aki elhatározta, hogy megosztja élményeit egy csillagásszal (Morris Jessup), aki a hallottakon felbuzdulva minden erejével elkezdte kutatni a kísérlet körülményeit. Felkereste a US Navy-t, ahonnan kérdéseire egyértelműen elutasító és tagadó választ kapott az USA Haditengerészetének Kutatási Irodájának (ONR) ilyesmi kísérleteivel kapcsolatban. Jessup zsákutcában találta magát, ugyanis az ONR hivatalosan csak 1946-ban jött létre, három évvel a kísérletek után. 1959-ben öngyilkosságot követett el.

Egyes teóriák szerint az amerikaiak az egész tudományos feltevést a náciktól lopták, ugyanis a németek már a harmincas évek végén olyan dolgokkal foglalkoztak, mint a teleportáció és az antigravitációs mező. Az USA-ba menekült tudósok pedig magukkal vitték a már megszerzett tudást.

Nikola Tesla például már 1939-ben kidolgozta a mágneses rezonancián alapuló teleportációs elméletét, amely csak halála után került napvilágra.
Más források szerint az Eldridge második teleportációs utazása során képes volt időben is előrehaladni. Állítólag húsz percet töltött 1983-ban, ahol a már idős, a kísérletben részt vevő mérnök várta a hajó felbukkanását, mert állítása szerint tudta előre, hogy mi fog történni.

Azonban a Philadelphia kísérletként ismert rejtélyes esetről a számtalan kutatás ellenére sem találunk hivatalos feljegyzéseket a Haditengerészeti Történeti Központ archívumában. Az Eldridge üzembe helyezéséről szóló háborús napló részletesen összefoglalja, hogy a hajó pontosan mikor és hol járt, amely alapján sosem tartózkodott Philadelphiában. A hajó komplett háborús jelentése elérhető és megrendelhető mikrofilmen az USA Haditengerészetének levéltárából.
Ugyanitt olvasható, hogy az SS Andrew Furuseth kereskedelmi hajó kapitánya, Grade William S. Dodge hadnagy kategorikusan tagadja, hogy ő vagy a személyzet bármilyen rendkívüli eseményt észlelt volna Norfolkban tartózkodásuk alatt. A fedélzeti napló alapján az is kiderül, hogy a két hajó nem egy időben járt Norfolkban.
Az USA Haditengerészetének Kutatási Irodája, az ONR pedig úgy nyilatkozott, hogy az olyan erőterek használata, amelyek képesek egy egész hajót legénységével együtt láthatatlanná tenni, nem felel meg az ismert fizikai törvényeknek.

A Haditengerészet levéltárában való átfogó kutatás során nem találunk teleportálásra vagy láthatatlanná válásra utaló eseményt. A Rainbow elnevezés a Róma – Berlin – Tokió tengely kódneve, valamint az Olaszország, Németország és Japán legyőzését előkészítő terv elnevezése volt.

A szemtanúk állításaival ellentétben, a hivatalos dokumentumok alapján semmi szokatlan nem történt 1943-ban Philadelphiában. Az eset félreértésként szerepel, miszerint néhány tudós csak félreértette az újonnan készült technológiát, amely a hajót csakis a radarok számára volt képes láthatatlanná tenni.