Először 1857. november 3-án próbálták meg vízre ereszteni a hajót, de nem sikerült, ráadásul egy csörlőkezelő meghalt munka közben. Újabb két kísérlet után csak 1858. január 31-én sikerült a rámpáról a Temzébe juttatni a gőzöst, ám indítómotorja megakadt és nemes egyszerűséggel megállt. A csodahajó további egy évig a kikötőben rostokolt, és ekkor kezdődtek a sorsát végigkísérő anyagi problémák is. A hajó megépítése ugyanis az eredetileg tervezett összeg csaknem kétszeresébe, azaz 732 ezer fontba került.

A hajó kevéssel a vízre bocsátás előtt, 1858-ban

Balszerencsék sorozata

Végül a Great Ship Társaság befejezte a Great Eastern-t és tengerre bocsátották – ekkor indult a furcsa balszerencsék sorozata. A hajó sorsát ugyanis szinte minden alkalommal végigkísérték a különböző balesetek, szerencsétlenségek. Az építés utolsó fázisában egy férfiakból álló csoport, beleértve a hajóács mestert is, szőrén-szálán eltűnt a fedélzetről. A Great Eastern 1859. szeptember 8-án indult első útjára Holyhead felé. Négy nappal később felrobbant az egyik kazán, és több ember meghalt.
Isambard Kingdom Brunel a tragédia idején betegen feküdt Londonban, mivel kevéssel a hajó kifutása előtt szélütést kapott. A hajó szerencsétlenségéről szóló hírek annyira megviselték, hogy szeptember 15-én meghalt. A tragédiák ezután is folytatódtak: a Great Eastern első hosszabb útján a kapitány a tengerbe veszett.

A hajó a szárazdokkban 1857-ben

A negyedik útján a hajó csúnyán megsérült egy viharban, ezért Corkban javították nyolc hónapon át; a munka költsége 60 ezer font volt. 1862-ben három utat tett meg, ám az utolsón, a New York-i kikötő megközelítése közben kitört a vihar és egy hatalmas sziklának ütközött. A szikla 2,7 méter széles, 25 méter hosszan felszakította a hajótestet, de a kettős héjnak köszönhetően a gőzös úgy érte el a partot, hogy az utasok észre sem vették a balesetet. A javítások után 1863-ban tért vissza a Great Eastern a tengerre, majd két újabb út után ismét csődbe vitte tulajdonosát.

Korai útjain az utasok számtalan alkalommal hallottak egy furcsa dörömbölő, ismeretlen forrásból származó hangot a messzebb eső fedélzet alatt. A személyzet állítása szerint még az erős szélvihar alatt is lehetett hallani a kísérteties hangot, ugyanis rendszeresen felébresztette a békésen alvó tengerészeket.

A Great Eastern 1866-ban

Megtalálták a szerencsétlenségek forrását?

A hajó ezt követően soha többé nem indult hosszú útra, helyette tengeralatti távírókábelek lefektetésében „segédkezett”. 48 ezer kilométernyi vezeték került a tengerekbe általa az elkövetkező években: hat újabb kábelt fektetett Európa és Amerika között, egyet pedig az Indiai-óceánon keresztül, illetve közreműködött két régebbi vezeték kijavításában. Ezt követően 12 évig állt a kikötőben és rozsdásodott, míg nem eladták vashulladéknak.

Amikor szétszedték, felfedezték a többszörös szerencsétlenség és a fantomdörömbölés forrását: a két hajótest között feküdt a hajóácsmester és egy másik férfi csontváza, akik rejtélyes körülmények között eltűntek a hajó építése közben.