Kékszakáll – A feleséggyilkos és hullagyűjtő

Már a Grimm mese verzió is erős (de eredetileg ez is Charles Perrault-tól származik), hogy Kékszakáll újdonsült paraszti feleségét elviszi magával a meseszép kastélyába, ahol rengeteg szoba van, mindegyikben más és más csodálatosság. Pénz, ruha, ékszerek, amit csak akar. Aztán Kékszakállnak el kell utaznia, asszonyának adja a kulcscsomót a szobákhoz, csak előtte kiköti, hogy van egy helység, ahova nem teheti be a lábát és annak ott is hagyja a kulcsát a csomón. Micsoda perverz fordulat, direkt ott hagyja rajta! Most azért, mert a pszichológia elvén tudja, hogy az ember már csak azért is azt teszi, amit nem kellene vagy próbára akarja tenni, az más kérdés. A lényeg, hogy a lány persze, hogy nem bír magával és bemegy. Mit talál ott? Egy falnyi hullát, az előző feleségeket. A kulcs pedig vérezni kezd és így nem nehéz lebuknia a férje előtt, hogy bent járt a szobában és tudja a titkot. De a végén a lányt megmentik a testvérei a haláltól.

Lássuk az eredeti Kékszakállnak nevezett, kegyetlen Gilles de Rais-t (1404-1440). A francia hadsereg marsallja volt és a leggazdagabb francia nemes. Szenvedélye az alkímia és más eretnek tevékenységek voltak.

Végül 1440-ben eretnekség miatt emeltek ellene vádat, de egész pontosan 49 pontú bűnlajstromán olyan is szerepelt, mint a tiltott varázslatok, szodómia, ördögidézés, sírgyalázás, templomgyalázás, tiltott könyvek tanulmányozása, több, mint száz gyermek megkínzása és lemészárlása, élő és halott gyermekkel való fajtalankodás.

Persze volt bírósági tárgyalása, de sokak szerint a csak a vagyonára fájt a foguk, amit halála után el is koboztak. Az se utolsó tény, hogy csak akkor vallotta be bűneit, mikor már kínozták. Érdekes módon a gyilkosságokat részletesen, élvezettel adta elő bíráinak, mintha a legtermészetesebb dolog lenne az a világon, hogy az ember haldokló gyermekekkel paráználkodik. De hogy az igazat mondta-e ily kéjesen vagy a hazugságot akarta jól elhitetni, nem tudni... de azt igen, hogy 1440. október 26-án végül kivégezték.

Nem mellesleg, a képen is látható Gilles 16 évesen, elrabolta saját unokatestvérét. Feleségül akarta venni a szegény Catherine de Thouars-t volt, aki rettenetesen gazdag volt a családja lévén, ahogyan ő maga Gilles is. De ő már önálló személy volt, hiszen szülei meghaltak és a bomlott elméjű nagybátyjához került, akivel kölcsönösen nem jelentettek egymás számára semmit. Úgyhogy az unokatesóval szépen megoldotta az életét egy csapásra!

Aranyhaj (és a nagy gubanc?) Rapunzel és Rumpelstiltskin avagy a perverz törpe

Mint tudjuk, a gyönyörűséges szőke lány be van börtönözve egy toronyba egy gonosz boszorkány által, és majd jön a Herceg, aki kiszabadítja. Ez volt a Disney. Az eredeti Grimm mese viszont úgy szól, hogy egy apuka azt hazudta a királynak, hogy a lánya arannyá tudja fonni a szalmát. El is került a lány az udvarba, magára hagyták, hogy fonjon, de mivel az istennek se tudott aranyat fonni a szalmából, nagy sírásba kezdett. Jött a törpe, és három alkalommal is felajánlotta neki a segítségét, eleinte egy-egy ékszerért cserébe. De harmadikra már azt kérte, ha a lány királynő lesz (ami esedékes volt) akkor elsőszülött gyermekét adja neki. A lány belement. Naná, hogy megszületett később a gyermek, akiért jött is a törpe. A lány nem akarta neki odaadni, és kiharcolt magának egy alkut, hogy három napja van kitalálni a törpe nevét, és ha sikerül, nem veszi el a gyermeket. Még szerencse, hogy a futára a második estén hallotta a törpét részegen dáridózni, aki elharsogta a nevét, így persze harmadnap a királynő is megúszta, hogy elvigyék a porontyát.

Az 1812-es verzió szerint a törpe szimplán elmenekült. De itt a mese is egészen más, mivel mikor a boszorkány házon kívül van a herceg sutyiban teherbe ejti a lányt, miután két napot töltenek el együtt „örömökben és élvezetekben".

Az 1857-ben átmódosított mese alapján azonban a végén a törpe saját magát tépte ketté. De egy ezeknél is korábbi variánsban Rumpelstiltskin folyton a lány nemiszervébe akarta bekukucskálni, ahová egy szerencsétlen pillanatban be is ragadt.

Ami az igaz történetet illeti: Egy kis-ázsiai pogány kereskedő valamikor a III. században annyira odavolt szépséges lányáért, hogy minden kérőt elutasított és elküldött a környezetéből. Amikor el kellett otthonról utaznia, a lányt egy toronyba zárta, aki egy alkalommal áttért a keresztény hitre, és olyan hangosan imádkozott a toronyban, hogy az egész város visszhangzott tőle. Ezért a kereskedő a római prokonzul elé citálta a lányát. A prokonzul követelte, hogy a kereskedő ölje meg a lányát, vagy mondjon le a vagyonáról, amennyiben a leányzó nem hajlandó megtagadni új vallását. Na, mit választott vajon a szerető apa? Lefejezette a lányt, de aztán őt meg villámcsapás érte. 1-1. Ez a lány lett Szent Barbara. De hogy a csudába jön itt képbe a hosszú aranyhaj?

A Szépség és a Szörnyeteg – Már megint azok a mocsok testvérek...

Valószínűleg mindenki ismeri a Disney féle szirupcsodát. A feltaláló apuka elpasszolja a lányát, de aztán győz az igaz szerelem, a szemét Gaston megkapja a magáét, az elátkozott tárgyak dalra fakadnak és kiszolgálják a kevésbé átkozottakat.

Belle-t egy igazi hősnőnek szánta Gabrielle-Suzanne Babot de Villeneuve, amikor 1740-ben megírta a Szépség és a Szörnyeteget. Elsősorban azt kívánta vele üzenni, hogy a fiatal lányok ne a külsőségeket nézzék, illetve ne visszakozzanak, ha hozzá akarják adni őket egy gazdag, de mondjuk nem éppen álomba illő férfihoz.
Jeanne-Marie Leprince de Beaumont egy kicsit átdolgozta Villeneuve művét 1756-ban, és az ő verziójából készült a többi ismertebb mű. E szerint a mese szerint, a 18. században egy gazdag kereskedő elvesztette minden vagyonát, és még menteni próbálja a menthetőt mikor eltéved az erdőben és egy varázslatos kastélyban köt ki. Itt étel, ital és mindenféle luxuscikk fogadja. Pont kapóra jön, mert úgyis megígérte két másik lányának és azok bátyjainak, hogy ajándékokkal tér haza. Nem tudja ki a házigazda, de ott tölt egy éjszakát, degeszre eszi és issza magát és elindul a drága holmikkal. Mikor kifelé menet meglátja a rózsakertet, eszébe jut mit kért a legkisebb lánya, ha bemegy a városba. Egy szál rózsát. Letépi, és akkor megjelenik a szörny az alkuval. Vissza kell térnie estére, különben megöli őt és a családját.

Apuka hazaér, elmeséli mi történt, megpróbálja a dolgot eltitkolni Belle elől, de végül az rájön. Aki önként, apja helyett megy a száműzetésbe, és mint kiderül, nem is lesz olyan rossz dolga a szörnynél. Aztán Belle egy alkalommal kibulizza, hadd látogassa meg az apját és elengedik. A szörny azzal a feltétellel engedi el, hogy csak egy hetet maradhat. Mikor hazatér, testvérei azt látják, hogy húguknak milyen jól megy a sora és majd megeszi őket az irigység. Ennek okán azt próbálják meg elérni, hogy egy hétnél tovább maradjon. Azt remélik, a szörnyeteg olyan mérges lesz a késés miatt Belle-re, hogy amikor visszatér hozzá, elevenen felfalja. Csakhogy az nem kap dührohamot és nem megy utána, csak szimplán összetört a szíve, és majdnem meghal. De Belle időben észbe kap, visszatér és csókjától megtörik az átok így a csúf szőrpamacsból ismét herceg lesz.

Az eredeti Villeneuve verzió viszont a háttér történetet is tartalmazza és sokkal szövevényesebb volt. Például, hogy a herceg fiatalon elveszítette apját és az anyjával kellett megvédenie a háborútól a királyságot. A királynő a fiát egy gonosz tündérre bízta, hogy az nevelje, aki aztán megpróbálta elcsábítani a fiút, mikor nagykorú lett. Pechére a fiú visszautasította, aztán meg a fiú peche lett, hogy a tündér egy szörnnyé változtatta. Segítségükre sietett Belle, aki nem egy kereskedő, hanem egy király lánya és jó tündér. Ezért a gonosz meg is próbálta eltenni láb alól, mielőtt a pár összeházasodhatna, hogy megtörjék az átkot. Szóval sokkal varázslatosabb, szövevényesebb mesét alakították az át az idők folyamán.

Ami a mese igazságát illeti... nagy valószínűleg az írónőt Petrus Gonsalvus (Pedro Gonzalez) ihlette meg, aki 1537-ben született Tenerife-n és hypertrichosis-ban (farkasember szindróma) szenvedett vagyis az egész arca és teste nagyja is szőrős volt és úgy festett mint egy farkas. Akkor vált ismertté, mikor 1547-ben megjelent II. Henrik király udvarában Franciaországban. Onnan tovább küldték Hollandiába, ahol feleségül pármai Margitot. Hét gyermeke született és azokat is sújtotta a betegsége, így az egész család jó nagy fejtörést okozott Ulisse Aldrovandi doktornak és sok másnak, akik megpróbáltak különféle vizsgálatokkal a végére jutni ennek a szőrös rejtvénynek. Mégis hiába volt Párma hercege és nemes, a társadalom ferdeszemmel nézett rájuk ezért végül Olaszországban telepedtek le.