PASISZEMMEL

Közös cukiságaink

Erős, kemény férfi vagyok! Egészen addig, amíg meg nem látom a kirakatban azt a plüssmacit. Hát meg kell zabálni! És az én Drágám mennyire megzabál majd engem, ha ezzel a kezemben állítok haza. Már a kis szőrmók nevére is van ötletem. Na, elég! Hiszen kemény férfi vagyok…


Annál jobb, minél tovább gyerek az ember. Idővel azonban fel kell nőni, de ettől még nem kell kiirtani teljesen magunkból a lelkesedni tudó, a játékosságra fogékony kölyköt. Még Pasiszemmel sem. Pedig annyi minden akarja ezt velünk elhitetni. Az idejekorán túl szigorú szülői kéz („viselkedj férfiként”), a minden ajtón átrontó, lehetetlent nem ismerő, borostás mozisztárok, illetve a reklámok is alaposan tesznek azért, hogy még mi, hímek is úgy gondolkodjunk: csak egy macsó lehet jó pasi. És mint annyiszor, megint tévedünk. Ugyanis a nők – elmondások és személyes ismeretanyagom alapján – sokkal jobban bírják, ha a lelkünk egy szegletében képesek vagyunk valamennyit megőrizni a gyermeki énünkből. A jéghegy látványnak szép, csak nagyon hideg van a közelében, és hozzábújni sem éppen a legkomfortosabb. Ezzel szemben egy különböző beceneveket dörmögő, az apró kedvességekre figyelő, és azokról gondoskodó csóka ölelése sokkal vonzóbb lehet, mint egy jégkirályé. Persze tudni kell, hogy mikor van itt az ideje a mókázásnak: ha kell, komolyak vagyunk, de az ideális férfi tud édibédi is lenne, mint a híres rajzfilm pingvinjei. Meg hát ehhez kell a másik oldal is. Nem véletlenül lett az a cikk címe, hogy közös cukiságaink. Nem elég, ha én elbűvölő vagyok, kell egy nő, aki ki tudja ezt hozni belőlem, és aki emellé hajlandó néha kétcopfos kislánnyá változni, aki még hisz a mesékben – meg a plüssmacival érkező lovagokban.

 

Előbb a férfi, aztán a kissrác

Nem árt azért óvatosan felvezetni, ha van bennünk igény és hajlandóság arra, hogy kellően lököttek és infantilisek legyünk. Az első randira például nem ajánlott életnagyságú hódnak öltözve érkezni, mert nem biztos, hogy a Hölgy rögtön értékelni fogja, hogy máris ennyire lelazultak vagyunk. Ebben természetesen volt némi túlzás, de a lényeg lejön belőle. Ésszel kell adagolni az aranyos oldalunkat, főleg, ha komolyak a szándékaink, mert előfordulhat, hogy a kisasszony éretlennek fog tartani minket. Holott mi csak szerettük volna megmutatni, hogy mellettünk elolvadásban („jaj, de cukiiíí vagy!”) és önfeledt nevetésben sem lesz hiány. Pasiszemmel a legjobb taktika, ha kezdetben kis lépésekben, nem túl feltűnően vezetjük fel, hogy nem kell mindig annyira összeszedettnek és „hűde” felnőttnek lenni. Úgyis elég gyorsan kiderül, hogy a nőnek már csak a karrier számít, vagy néha azért még fel tudja idézni, hogy milyen volt az, amikor még a rózsaszín pónikért ujjongott.

Neked nem volt gyerekszobád?

Léteznek ugyanis jégkirálynők. Nem is értem őket. Szerencsére leginkább nagyívben elkerültük egymást, mert bajosan lesz meg az a nagyon kellő közös nevező, ha a kedvesen őrült és némileg naiv perceimre rezzenéstelen arcvonások képében érkezik a válasz. Emlékezetes jelenet volt, amikor egyik kapcsolatom hajnalán bátorkodtam előhozakodni azzal a program javaslattal, hogy ha már moziba megyünk, akkor igazán megtekinthetnénk a legújabb rajzfilmet. „Ugye csak viccelsz?” – érkezett rá vészjósló hangsúllyal a reakció. „Naná, hát csak nem képzeled!” – mentegetődztem zavart vihorászás közepette. Ott és akkor meg is pecsételődött a jövőnk. Nyilván nem ezen múlt a dolog, de azért ebből lehetett következtetni a Hölgyemény lelkivilágára. Egyébként sokszor meglepetések érik a férfiembert ezen a téren. Előfordulhat, hogy a hétköznapokban kőkemény üzletasszony vidáman visong Tom & Jerry kalandjain, vagy képes a füledet rágni azért, hogy a közös nyaralásra el ne felejtsd berakni a bőröndbe a kedvenc plüssét. Amit természetesen tőled kapott. Vagyis ott is cukiságokra bukkanhatsz, ahol nem is számítasz rá. De egyáltalán: mi minősül közös cukiságnak férfi és nő között?

 

„Hú, nagggyon ariiiííí!!”

Gyakorlatilag bármi közös cukisággá válhat, amiben az érdekelt felek megegyeznek. Ez akár tényleg lehet páros bolondulás a rajzfilmek iránt (mennyire jó már a csajoddal összebújva nézni a Szépség és szörnyeteget!), édes becenevek gügyögése, amiknek a hátterét csak ti ismeritek, egy olyan videó vagy link megosztása a partnereddel, amiről tudod, hogy megmelengeti majd a szívét; vagy ha tudod, hogy a lány odáig van meg vissza a tigrisektől, akkor megleped Őt egy csíkos kölyökmacska fényképével. Vagy egy hasonló külső tulajdonságokkal bíró plüssállattal. Nem véletlenül kanyarodok ide vissza többször is. A plüssök mennyisége és minősége szerintem egy harmonikusan működő párkapcsolat lenyomata. Ezek a puha kis dögök még a férfi szívet sem hagyják érintetlenül. Főleg amikor tudod, hogy ezt Ő vette neked. Ilyenkor a plüss szinte családtag lesz, nevet kap, személyiséggel ruházzuk fel, történeteket kreálunk vele kapcsolatban – vagyis élettel töltjük meg. Amitől az egész viszony bensőségesebb lesz.

 

A mi féltve őrzött világunk

Ha röviden kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy pontosan ez a közös cukiságok lényege. Ezekkel a tárgyakkal és gesztusokkal megteremtjük a kettőnk kis szigetét, ahol senki más hajója nem köthet ki. Ami egyúttal nagyon erős összekötő kapoccsá válhat köztünk. Ettől lesz a kapcsolatunk egyedi, csak a miénk. Nem hiszem, hogy van olyan példány a fajtársaim között, aki ugyanazt a becenevet adta volna több barátnőjének is; vagy minden csajnak ugyanazzal az ajándékkal kedveskedett volna. Megismerjük a másikat, és próbáljuk olyasmikkel kényeztetni, amikről tudjuk, hogy mosolyt csalnak a bájos pofijára. Ideális esetben ez visszafele is működik. A külvilág elől persze ezt gondosan rejtegetjük, mert hát mégiscsak hogy nézne ki, ha belevaló, felnőtt férfiként egy plüss krokodil nevében beszélgetnék a barátnőmmel. Mit gondolnának a haverok? Pedig közben lefogadom, hogy Ők is ugyanilyen nagy gyerekek szívük választottjai mellett. Mert ez annyira cuki! Közösen meg pláne. Úgy még Pasiszemmel is elfogadható.

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL