Szórakozó elektronika

Paradox módon épp egy film adta az ötletet az aktuális cikkhez. A főszerepet játszó nőt a bátyja kérte meg arra, hogy egy mindennél fontosabb sporteseményt DVD-re rögzítsen neki. Ahogy a kockák peregtek, a Hölgy többször elismerte, hogy nem egy technikai zseni (micsoda meglepetés…), és korábban már többször meggyűlt a baja a modern technológiával. Az „amit gondolunk, azt bevonzzuk magunknak” elv alapján természetesen nem sikerült felvennie a tesó számára létfontosságú viadalt, amiből óriási balhé lett otthon. Vajon melyik férfi nem járt már így, amikor a barátnőjére, vagy valamelyik női hozzátartozójára rábízta a bajnoki döntő felvételét? A hölgyemény a legjobb esetben csak elfeledkezett a kezdési időpontról, és csak a második félidőnél nyomta meg a „record” gombot – persze, addigra már minden gólt berúgtak, és a szurkolók is kiverekedték magukat. A másik eshetőség a „pedig én beállítottam”: csak kérdés, hogy melyik csatornára. Persze nem csak a videó vagy DVD lejátszó és rögzítő a nők esküdt ellensége; otthonunknak igazából nincs olyan pontja, ahol ne találnánk egy olyan ketyerét, ami ne adná fel a leckét a gyengédebbik nem tagjainak. Annyi más tárggyal ellentétben ezzel a nők csak egy dolgot tudnak kezdeni: elhagyni ezeket mégsem olyan könnyű, így nem marad más, mint az elrontás. Hozzáteszem: azért nekünk, férfiaknak is csak óvatosan legyen nagy a szánk.

A tudással villogni

Ilyenkor azért megmutathatjuk, hogy ki a legény a talpán. Szépségeink úgyis szívesen mondogatják, hogy „egy férfinak ehhez értenie kell”. Ez tehát egy remek lehetőség arra, hogy lenyűgözzük a Hölgyet bámulatos technikai érzékünkkel. Ezek előtt az akciók előtt azért elrebegünk néhány fohászt, hogy ne mondjunk csődöt, és titkon abban reménykedünk, hogy valami egészen banális megbízást kapunk a kicsikétől. Például nagy megkönnyebbüléssel fújhatunk egyet, ha a lány arra panaszkodik, hogy hiába indítja el a DVD-t, a képernyő sötét marad. Nekünk nem marad más, mint méltóságteljesen odaballagni a készülékekhez, és a földön heverő kábellel összekötni a tévét a DVD lejátszóval. Ezután egy elbűvölő mosollyal begyűjtjük a nekünk jogosan kijáró elismerést, majd érdemes felajánlani, hogy ha már beüzemeltük a rendszert, akkor igazán megnézhetnénk közösen egy filmet. A következő lépcsőt pedig már magatoktól is kitalálhatjátok...

„Márpedig itt olyan nincs!”

A nappaliból tegyük át a székhelyünket – valamint a nők csinos hátsóját – néhány méterrel arrébb. Mondjuk a dolgozószobába. Egy modern háztartás már fabatkát sem ér számítógép vagy laptop nélkül, és a nevezett technikai vívmány többnyire a lakás eme szegletében található. Az a nagy baj, hogy egy férfinak alapvetően nincs türelme evidenciákat magyarázni a Hölgyeknek a számítástechnikával kapcsolatban. Nekünk ugyanis rengeteg minden alapvető dolognak minősül, mikor leülünk a „kompjúter” elé, a kis drágáinknak viszont nem. A szemléltető bemutatás működhet, bár itt is néha nehéz higgadtan magyarázni; de akkor válik csak igazán paprikássá a helyzet, ha a csajunkat édes kettesben hagyjuk a számítógéppel. Ilyenkor óhatatlanul is átvedlünk telefonos ügyfélszolgálatossá, akinek online segítségnyújtás jut osztályrészül. Márpedig így elmagyarázni, hogy mit hova mentsen, és milyen ablakokat nyisson meg – az bizony férfit próbáló feladat. A hangunkat az olyan mondatoknál emeljük meg végképp, mint például az „azt csinálom, amit mondasz, mégsem működik”, vagy a „márpedig itt nincs is olyan ikon, amilyet mondasz”. Meggyőződésem, hogy ezek a női válaszok még egy buddhista szerzetes türelmét is próbára tennék.

A külső a lényeg, nem a belső

Ha már az előbb szóba hoztuk a telefont, akkor érdemes kitérni pár szó erejéig azok mobilizált változatára. Nem ítéljük el, de tény, hogy a legtöbb virágszál nem a hasznos funkciók alapján választ magának „telcsit”, hanem inkább azért, mert az cuki rózsaszín. A belbecsre pedig vajmi keveset ad, ezért aztán nem is ismeri ki magát a menüpontok között. Bizonyos részek egyenesen fekete foltokat jelentenek a mobil térképén – és nem azért, mert nincs térerő. „Nem tudom, hogy működik.” – ez a legegyszerűbb felelet, amivel nőnk védekezhet. Igazságtalan azért nem akarok lenni, így mindenképp mellettük szól, hogy üzenetet már remekül tudnak olvasni, sőt, a válaszra is futja kvalitásaikból. A háttérkép vagy a csengőhang kiválasztása sem jelent gondot, de kihangosítást vagy hívás átirányítást egyetlen tündérkétől sem szabad elvárni. Ha azonban mégis megy neki, azt fogjuk fel az élet apró ajándékaként.

Telepítő angyalkák

El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor végképp szabadulnom kell az általánosítás felettébb kényelmes, ám mégis igen igazságtalan bűvköréből. Attól ugyanis, hogy nő valaki, még nem kell technikai analfabétának lennie. Rengeteg tördelőszerkesztő vagy grafikus hölgy szaladgál széles e hazában, nekik pedig nem áll meg ott a tudományuk, hogy a monitor melyik gombjára kattintva léphetnek föl a netre. Mi több, az ilyen amazonoktól akár mi is tanulhatunk – legyen szó akár hangkártya cseréről, vagy a Windows telepítéséről. Egy informatikus ex-barát szintén csodákat tehet Hölgyünkkel, ezért sokszor ámulhatunk, hogy barátnőnk micsoda alkalmazásokat ismer a számítógépen. Ha csak óvatosan is – néhány „tanórával” a háta mögött –, de nyugodtan rábízhatjuk kedvesünkre az esti rangadó felvételét. Ha elrontja, még mindig bízhatunk abban, hogy olyan csatornát állított be, ahol szintén meccs van.

Porszem a gépezetben?

Amúgy meg mi végtére hangoztatjuk mi ismételten a férfiúi felsőbbrendűségünket? Hiszen elég csak betévednünk a konyhába vagy a fürdőszobába, és máris ismeretlen gépek leselkednek ránk. Agglegények kivételével vajon hány férfi tudja, hogy a mosógép melyik részébe kell önteni az öblítőt? Vajon hány büszke kan boldogulna a hajvasalóval (hála a divatnak, egyre több példányunk használja egyébként)? Vajon nem fenyeget az a veszély, hogy a konyha falát diszkrét banános minta díszíti majd, ha megkaparintjuk a turmixgépet? A tűzhelyen pedig hiába pattog vidáman a láng, de vajon hány díszpéldányunk képes begyújtani a sütőt? Szóval a hatalmas technikai tudásunk fitogtatása helyett inkább kijár a Hölgyeknek egy kézcsók. Vagy legalább küldjünk nekik egy sms-t, ha valami csoda folytán sikerült felvenniük az esti meccset.