REJTÉLY-MISZTIKA

Szent szex - Buja áldozat a szerelem istennőinek oltárán

Szerző:
Szabó Anna
A történelem hajnalán az istennő megtestesüléseként a papnők buja ölelésükkel áldoztak a szerelem, a termékenység és a szex oltárán, elcsábították, elkápráztatták és igazán elégedetté tették a híveket, de nem voltak prostituáltak. Ők mindezt a spirituális út részének tekintették.

E papnők ma is köztünk élnek, valaki tudatosan, valaki tudattalanul használja az évezredes tudást, gyakran rájuk ismerhetsz. Ha nem is követnéd a példájukat, érdemes egy-két trükköt ellesni tőlük, mert ők az ősi varázslás, az örök fiatalság és erő titkainak őrzői.

Azt mondják, elég gondolatban hívni őket és meg fognak jelenni körülötted, akár rejtve, de mégis hús vér formában, a közvetlen környezetedben. Lássuk, miről ismerheted fel őket?

A Szent Szajha szolgálóleányai – Istár papnői

Befogadás- és elfogadás

Istár a szex, szerelem, termékenység és pusztító háború ősi babilóniai istennője. Maga a vonzó, érzéki, nőies szépség és báj, de rendkívül erős is. Féken tartja a sötétséget jelképező alvilági erőket és vad ösztönöket. Elég pikáns, hogy óriási, női arcú, dús keblű hímtag alakban is ábrázolták, hiszen anya szüli a fiút és a nő változtatja... valódi férfivá.

Istár összetett alakja a nőiség sajátos elfogadására is tanította a híveket, méghozzá úgy, hogy papnői és a Templomi Szüzek – a szegényebb „örömlányok" - Istár híveivel kéjelegtek és őket isteni gyönyörben részesítették. Nem véletlenül volt híre már az ókorban is a babilóniai örömlányoknak, valószínűleg volt gyakorlatuk az örömszerzésben.

Ugyanakkor a hivatásos papnők ezt mély, belső fejlődésnek tekintették, így alávetették az elfojtott erőt, hogy megéljék az elfogadást, befogadást. Nem varázslás céljára használták a szexet, de varázsoltak a felszabaduló univerzális energiával. A papnők magas rangú, nagy tiszteletben álló nők voltak, akiket többnyire csak a király és néhány szerencsés kiválasztott ölelhetett – eljátszva a férfi és női erő isteni egyesülésének termékenységi rítusát.

Istár amulettje megvéd, távol tartja tőled a sötét erőket, segít legyőzni az ösztönöket, de férfiasan határozott személyiség.

A női kiteljesedés mágikus hármasa – Ízisz, Hathor és Bastet követői

A független csábítóban élő kiteljesedés lehetősége

A babiloni örömlányoknál már talán csak az egyiptomiak voltak híresebbek. Egyiptomban az Anyaistennő alakja három istennő irányából volt megközelíthető: Ízisz, Hathor és Básztet, a macskaistennő. Én vagyok minden, ami van, volt és lesz – ez volt a valódi anyaistennő, Ízisz jelmondata. Ő volt a termékenység, az anyaság, a nőiesség és a hűség megértő, elfogadó, varázserővel bíró szimbóluma, akiről azt suttogták, hogy még a teremtő istennél is többet tudott.

Az ő egyik aspektusa a gyermekét, Hóruszt védelmező boldogság és szerelemistennő, Hathor, akinek vörös ruhája az anyában lobogó női szenvedélyt jelképezi.

Másik alakja az örömzene, a tánc, és (testi) szerelem macskafejű Básztet istennője, akinek elfojtott vadságában, kiszámíthatatlanságában mégis ott rejlik a jó anya szikrája. Básztet papnői híres – hírhedt csábítók voltak Egyiptomban, jaj volt annak a férfinak, akit ezek a különlegesen szép nők elvarázsoltak. Míg Istár papnői a befogadást, Ízisz és Hathor papnői a lágy szerelmes női minőséget képviselték, addig Básztet papnői a független szeszélyességben lelték örömüket. Tudatosan fejlődtek és fejlesztették azt az ösztönüket, hogy gátlástalanul lecsapjanak a kínálkozó lehetőségre és elérjék, amire vágynak, mégis megtartsák önállóságukat. Sokszor csak incselkedtek, csábítottak, érinteni sem hagyták magukat – éppen így forgattak ki sok férfit mindenéből. De ha testiségre került a sor, nem volt párjuk, mindet trükköt ismertek, amivel a végtelenségig lehet fokozni a kéjt, és amivel el lehet venni a férfiak eszét.

Ha női kiteljesedésre, varázslatra, szerelemre és hűségre vágysz, Ankh kereszttel vagy égszínkékkel hívd Íziszt, de ő jelenik meg körülötted akkor is, ha belső utadra akarsz lépni. Básztet hagyományait ismered fel a legkönnyebben – egykori követője gyönyörű, hódító és nem különösebben barátságos – vagy ha igen, nem tudod, miért tüntet ki, csak örülsz neki.

Faunok, nimfák, orgiává fajuló bacchanáliák


Afrodité kihasznált papnői

Úgy tűnik, az ókori görögök mélyen hittek a gyönyör kultuszában, különösen, ha mámorról és testi gyönyörökről volt szó. A görög mitológia teli van idilli történetekkel, ahol nimfák és faunok kergetőznek az erdőn és a réten. Elvileg a felhevült, kecskelábú faunok kergették a bájos nimfákat, bár ez még kis tisztázásra szorulna - már az is sokat sejtet, hogy a kielégíthetetlen testi étvágy elnevezése a nimfák nevéből ered.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az orgiák kialakulását a görög Bacchus isten tiszteletére szervezett bacchanáliákra vezetik vissza, ahol a borivás istenét dicsőítették a természet lágy ölén. A bacchanáliákat mértéktelen ivás, önkívületi részegség és féktelen tomboló ünnepség jellemezte, ahol csinos, meztelen leányok táncoltak és szórakoztatták a résztvevőket – méghozzá nem is akárhogyan.


A görögöknél egyébként is nagy divatja volt a testiségnek és mulatozásnak. A férfiak kitiltották feleségeiket és leányaikat az ilyen ünnepekről, mert rabszolganőket hozattak, táncos és zenész leányokat fizettek, hogy emeljék az isteni ünneplés fényét. Amikor pedig éppen nem volt bacchanália, akkor nem a mámort, hanem a testi gyönyört ünnepelték és valamelyik Afrodité szentélyben ütötték el az időt, hogy így fejezzék ki az istennő iránti tiszteletüket az istennő papnőivel. Korinthoszban mintegy 1000 papnő leste a tiszteletnyilvánító hívek és a hűséges, visszatérő hajósok sóhaját.
Mivel nem lehetett folyton ürügyet találni a túl gyakori ünneplésre, egyszerűen csak elkezdtek tivornyákat és orgiákat szervezni. Ezek olyan népszerűek voltak, hogy törvényben kellett betiltani őket, de ez sem hatott – titokban tovább folytatták Afrodité és Bacchus gyönyöreinek habzsolását.

Afrodité papnőjének alakja érzéki, szédítő, napsugaras, kacagó, önfeledt – és egy kicsit felületes. Állítólag a bor hagyományosan elég sokat segíthet a hívásában...

Druida papnők, bőségvarázsló avaloni tündérboszorkányok

Az ősi Avalon tudásának őrzői, a druidák, talán a mesék jó boszorkányaihoz hasonlítottak leginkább, akik ismerik a gyógyító füveket, a varázsigéket mormolnak, üstöt kavarnak és bájitalokat készítenek – és persze emiatt ismerik a természetet, a sárkány leheletét és a méregkeverés művészetét is. Nem véletlenül egyszerre félték és tisztelték őket. Híveik hittek abban, hogy képesek esőt, termékenységet és bőséget varázsolni számukra. A bőségvarázslás legbiztosabb rituáléja Cerunnos isten és Cerridwen istennő szent nászának felelevenítése volt, amikor is Cerridwen, a termékenység és szerelem istennője férfivá avatja a termékenység és szex istenét.

Csakhogy szent ünnepségeiken mindezt egymással az ismeretlen ölelésében összeforrt, álarcba öltözött ifjak és leányok elevenítették fel Beltane napján, mely után belerobbant az élet a természetbe. Az ilyen nászokból született gyermekekről azt tartották, hogy különleges jövő előtt állnak. Valóban. Ez történt akkor is, amikor az egyik legenda szerint Arthur király és Morgan Le Fay egy ilyen felhevült állapotban Mordredet nemzették, aki aztán romba döntötte az egész királyságot.

Fogadd el a természetet és add át magad neki – ott fogod hallani őket a patak csobogásában, az eső kopogásában, a lombok közt, a napsugárban. Ezek vonzzák őket. Ők maguk is megnyugtatóan természetesek, többnyire jó a közelükben lenni, de azért óvatosan... nehogy felbosszantsd őket valamivel.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL