Amikor édesanyádtól megkapod a nagyi kedvenc nyakláncát, vagy a kopott borostyánmedálját, nem csupán ajándékozásról van szó. Ezek a tárgyak ugyanis saját történettel rendelkeznek, és erős érzelmi töltettel vannak felruházva. Sokszor anyáról lányára szállnak, örökítve ezzel a családhoz tartozás érzetét, és kapcsolatot teremtenek a múlttal.
Egy régi fényképalbum, amelyben szinte azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda, önmagában értéktelen dolog. Ám ha ez a fényképalbum történetesen a dédié volt, aki féltve őrizgette, és sokszor vette elő, mert emlékezni akart a régmúlt rokonokra, barátokra, akkor már teljesen más a helyzet. Azoknak, akik ismerik e fényképalbum történetét, szinte ereklyévé válik, sokkal több puszta fotógyűjteménynél, hiszen a család belső titkait, történetét testesíti meg. A hozzá tartozó történetek továbbadásával pedig a későbbi nemzedékek is sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, és főként a családi históriákhoz.
Természetesen abszolút értéktelen, még a bizományiban sem adnának érte egy forintot sem, ám ha fűződik hozzá egy családi történet, akkor már egészen másképp fest a helyzet. Pontosan ez az oka annak is, hogy édesanyád is mesélt róla, mielőtt átadta neked, hiszen önmagában ez a medál egy régi, megkopott tárgy lenne a számodra. Ettől lett az ajándék egyben a szeretet, a megtiszteltetés és a felelősség megtestesítője, és nemcsak az a fontos, hogy megtartsd és vigyázz rá, hanem az is, hogy te is tovább add idővel.
Mint fentebb írtuk, ezek a tárgyak hatalmas érzelmi jelentéssel bírnak, ezért azok „átörökítése" mindenki számára nagy felelősséget jelent. Ezért kell alaposan végiggondolni, hogy kinek, mi célból és hogyan adjuk tovább. Ilyenkor el kell mesélnünk a történetét, és azt is, hogy miért lényeges nekünk ez a tárgy, és miért jelentős az számunkra, hogy pont neki adjuk tovább. Nem szabad ugyanakkor, hogy a megajándékozott úgy érezze, hogy ezzel egy hatalmas érzelmi terhet is kap tőlünk, neki is készen kell állnia arra, hogy a hozzáfűződő történetet befogadja, és arra, hogy továbbra is felelősséggel tartozik iránta.
Tény, hogy ezek az emléktárgyak rendkívül fontosak számunkra, ám arra nem árt odafigyelni, hogy a hozzájuk való túlzott ragaszkodás egy idő után betegessé válhat. Aki mindenféle régi holmit képes évekig őrizgetni, az valaminek a hiányát igyekszik ezzel ellensúlyozni, ámde azzal mindenki tisztában van, hogy ez lehetetlen. A nagymama nyaklánca, elpusztult kutyusunk nyakörve, nagyon könnyen a szívünkhöz nő, de sohasem szabad ezekbe a tárgyakba betegesen kapaszkodni. Óvjuk széltől-víztől, de ne az elvesztésüktől való félelem legyen a hozzájuk fűződő legerősebb érzelmünk.
OLVASS TOVÁBB!
Ajándék, ami akár veszélyes is lehet?
A trójaiak bolondok voltak. Elkápráztatta őket egy ajándék ahelyett, hogy azon gondolkodtak volna, mit kezdjenek egy hatalmas falóval. Ám...
LELKIPATIKAMiért olyan nehéz bocsánatot kérni?
A „sajnálom” egyeseknek könnyű, ám másoknak a legnehezebb szó....
LELKIPATIKAIlyen figyelemzavarral élni: egy érintett mesélt nekünk
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, röviden ADHD ma már a felnőttek több mint 2 százalékát érinti....
Samsara körforgása: Reinkarnáció és a lélek megvilágosodása
A három megkérdőjelezhetetlen igazság az emberi életben és a földi természetben az, hogy megszületünk, élünk és meghalunk, vagyis mi...
LELKIPATIKA7 rossz élmény, amely azt sugallja, hogy jó úton haladsz az életben
Az élet nem mindig habos torta - tartja a mondás. Ahhoz, hogy boldog és erős lehessen, mindenkinek le kell küzdenie bizonyos akadályokat. G...
LELKIPATIKA11 jel, amely azt sugallja, gyakorló fényküldött vagy
Előfordult már, hogy úgy érezted, a tested és az elméd teljesen máshogy működik, mint a többieké? Gyakran ingadozik a hangulatod, töb...
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK