A bűntudat érzését senkinek nem kell bemutatni. Mind éreztük már, holott valószínűleg fizikailag nem ártottunk, nem raboltunk ki senkit, de valamilyen szempontból mégiscsak rossz fát tettünk a tűzre, és ez a tett rosszul esett valakinek, akit nagyon szeretünk: egy barátunknak, a párunknak, szüleinknek, vagy akár a gyermekünknek. Csúnyán beszéltünk vele, rosszul bántunk vele, vagy a háta mögött mondtunk róla valami rosszat, és már meg is bántuk, ahogy megtörtént.

A rossz tett attól függetlenül létezik, hogy ki tud róla

Ha te, az elkövető, tudsz, az bőven elég a lelkiismeret-furdaláshoz. Fontos, hogy tudd, mindegy, mekkora és milyen természetű a bűnöd, a lelkiismereted lázongása normális és szükséges is. Azt jelzi, hogy tudod a különbséget jó és rossz között, és, hogy tudsz szeretni, hiszen, ha nem szeretnéd azt, aki ellen vétettél, talán nem is érdekelne. Azt is jelenti, hogy tudod büntetni saját magadat. Hiszed, vagy sem, magadat sokkal jobban meg tudod büntetni, mint bárki más tenné veled.

A következő néhány ötlet előtt el akarom mondani neked, neked, aki ezt a cikket megnyitottad – amire nyilván okod volt –, hogy te, bár rosszat tettél, jó ember vagy. Ezt muszáj tudatosítanod magadban, Kedvesem, mert önmagát bélyegzi meg, aki rossz embernek ítéli saját magát. A külvilág véleménye egy dolog, mind magunk döntjük el, mennyit foglalkozunk vele. De mivel te ebben a testben és ezzel a lélekkel még hosszú évtizedeket szeretnél itt eltölteni, önmagadról mégiscsak a saját ítéleted a legfontosabb. Ezért kell külön, a mások véleményének boncolgatása nélkül beszélni rólad, és csak rólad!

1. Végy magad mellé segítőtársat!

A helyzetet értened kell. Tudnod kell, pontosan mi történt, hogy bánni tudj vele, a saját nézőpontod pedig ehhez nem biztos, hogy elegendő. Hívj segítségül valakit, aki tudod, hogy a te csapatodban játszik, aki tudod, hogy szeret téged. Lehet ez a testvéred, vagy egy régi barátnő, bárki, akinek elég fontos vagy ahhoz, hogy merjen tükröt tartani eléd a saját cselekedeteiddel kapcsolatban még akkor is, amikor rosszat tettél.

Mesélj neki. Ha kell, sírj, ha kell, akár kiabálhatsz is. Aki veled van, aki társad lett önmagad felszabadításában, el fogja viselni. A végén, amikor már mindent kiadtál magadból, kérd, hogy mondja el a véleményét ő is. Ne csodálkozz, ha más lesz, mint a tiéd. Ha megpróbál felmenteni, vagy, ha súlyosabbnak látja a helyzetet, mindkettőt fogadd el, raktározd el, és légy őszinte magadhoz, amikor a hallottak fényében újra átgondolod a tettedet. Könnyebb segítséggel tisztán látni.

2. Győzd le a fájdalmat!

Képzeld, de talán képzelned sem kell, hogy a bűntudatod, mint árnyék, melletted van az ebédlőasztalnál, munkába menet, vagy fürdés közben. Ha a lelkiismeret-furdalásod olyan erős, hogy ennyire melletted tud lenni, akkor küzdj meg vele. Menj el futni, biciklizni, görkorcsolyázni, mindegy, a lényeg a sebesség. Az elején jön majd ő is veled.

Hajts, hajtsd ki magadból a feszültséget! Menj olyan helyre, ahol nem okozhatsz balesetet, és rohanj, tekerj és gurulj, de olyan gyorsan, hogy érezd, hogy majdnem olyan gyors vagy, mi a szél. Nem úgy, ahogy a csinos lányok – és ha te is ilyen nő vagy alapvetően, bocsáss most meg –, amikor a konditeremben félnek összekócolni a hajukat, és a tükörben fotózzák magukat. Most használd az izmaidat, érezd, ahogy a tested egyre nagyobb terhelésnek van kitéve. Lihegni fogsz, vörös lesz az arcod és izzadsz majd, nem leszel sem csábító, sem szexi, sem szép, de képzeld el, és érezd is, hogy ahogy egyre gyorsabb vagy, a lelked fájdalma nem bír lépést tartani veled. Erősebb vagy az árnyaknál, amik a lelkedet emésztik. Gyorsabb vagy, kitartóbb vagy. Te vagy a jobb. Érezd, ahogy a bűntudatod kifulladva lemarad az egyik kanyarban, és te ott hagyod valahol. S ha ez sikerül, vissza se nézz.

Nem állítom, hogy ezt egyszer elég megcsinálni, mert a bűntudat bumerángként tud működni, és ha nem figyelsz, és nem számítasz rá, hogy elkapd, visszafelé jövet nagyobbat üthet. De neked tudnod kell, hogy bármit is tettél, azt nem érdemled, hogy végtelen ideig együtt kelljen élned a lelkiismeret-furdalással.

3. Szeresd meg magad újra!

Könnyű mondani, tudom. De azzal, hogy valaki másnak ártottál, most már látod, hogy magad ellen legalább akkorát vétettél. A „nem bírok tükörbe nézni” érzése nemcsak valami, amivel az írók dobálóznak, hanem nagyon is valós érzés.

De döntened kell. Döntened arról, hogy hosszan, akár évekig hurcolsz magadban egy terhet, vezekelsz olyasmiért, amin úgysem tudsz már változtatni, vagy elengeded, és szépen lassan, tanulva az esetből, változtatsz magadon, és élsz tovább. Talán sosem fogod elfelejteni azt, ami történt, amit tettél, amiben részed volt, de nem is ez a cél. A cél az, hogy meg tudd mondani annak a nőnek a tükörben, akinek mostanában olyan halvány az egyébként csillogó tekintete, hogy ő értékes, és össze kell szednie magát ahhoz, hogy mostantól semmi hasonlót ne kövessen el, hanem, kicsit megjavulva, olyan legyen, amilyen valójában: jó, rendes, másoknak soha nem ártó. Mert képes rá. S miután ezt megbeszélted vele, cselekedj is így. Néha nehéz jónak lenni, de önmagad szeretésének ez az ára. Te pedig ezt meg tudod csinálni. Mert te jó vagy.