A kezdetek

A Mary Celeste Kanadában épült 1860-ban, eredetileg az Amazon nevet kapta. Hat évig szorgalmasan járta az északi Atlanti-óceán, míg egy kisebb hajótörés véget nem vetett pályafutása első fejezetének. Már ekkor is mutatkoztak azonban baljós előjelek: az első néhány évben két kapitánya is a fedélzeten, balesetben vesztette életét; a harmadikat a tulajdonosok kirúgták, aki emiatt inni kezdett, majd nem sokkal később öngyilkos lett.
1867-ben a hajót helyrehozták, majd (a tengeri szerencsétlenségek után szokásos névváltoztatást követően) egy amerikai üzleti vállalkozás vásárolta meg, a hajó új neve pedig Mary Celeste lesz.

A csodálatosan felújított MC 1872 őszén hajózott be a New York-i kikötőbe, ahol pillanatok alatt sikerült is oda-vissza fuvart szerezniük: Olaszországba 1700 hordó tiszta szeszt fognak szállítani, s a visszaúton pedig nagyjából ugyanennyi itáliai bort és olívaolajat.

November negyedikén Briggs kapitány aláírta a szerződést, és még biztosítást is kötött a hajóra és külön a rakományra is. Másnap a hajó útnak indult, de néhány mérföld után leállt a szél, így horgonyt kellett vetniük. Több mint kétnapi várakozás után futhattak csak ki a nyílt vízre.

A legénység: Edward Head amerikai hajószakács és pincér, valamint négy matróz, akik egy északi tengeri szigetről származtak. Utóbbiak tapasztalt és rátermett hajósok voltak, nagyon jó fizikai kondícióban, a kapitány több jelentkező közül választotta őket.

Az utasok: Briggs kapitányt erre az útjára elkísérte 31 éves felesége és kétéves kislányuk is. Hétéves fiukat otthon hagyták a nagyszülőkkel, mert nem akarták, hogy több hetet hiányozzon az iskolából.

Magányos vitorlás a nyílt tengeren

1872. december negyedikén a Dei Gratia ügyeletes matróza egy, tőlük körülbelül három mérföldre látható, szabadon sodródó vitorlást vett észre a távcsövével. Az akkor még ismeretlen hajó vitorlázata sértetlennek tűnt, noha az elővitorla szemmel láthatóan le volt szakadva, a többi nagyvitorlát viszont szabályosan levonták. A Dei Gratia közelebb manőverezett a másik hajóhoz, életnek azonban semmi jelét nem látták, jóllehet átkiabáltak és még puskalövéseket is megeresztettek. Morehouse kapitány csónakba ültette első- és másodtisztjét, akik áteveztek a MC-hez, hogy felmászhassanak annak fedélzetére.

Odafent életnek semmi nyoma nem volt, nem találtak sem élőt, sem holtat a fedélzeten. Nem látszott továbbá erőszakra utaló jel sem, a hajó sértetlen volt. Néhány műszer ugyanakkor eltűnt (pl. a kronométer). A tizenkét személy befogadására alkalmas mentőcsónak nem volt a fedélzeten, viszont a csónakdaru, amivel ezt a vízbe bocsájthatták volna, le volt kötözve az egyik vitorlarúdhoz, vagyis ezt nem használták. A mentőcsónakkal, illetve annak darabjaival később sem találkozott senki a tengeren.

A hajóorrban, a fából készült mellvéden frissnek tűnő vágásnyomokat találtak, mintha valaki egy hosszú pengéjű késsel vagy karddal csapkodott volna, a famellvédet kvázi vágódeszkaként használva. A kabinszinten minden rendben lévőnek látszott, eltekintve attól, hogy a berendezés elég nedvesnek tűnt. A világítóablak kivételével minden más nyílászáró csukott állapotban volt, lefüggönyözve és részben bedeszkázva. Az ágyak bevetetlenek voltak, mintha az abban fekvő embereknek gyorsan kellett volna távozniuk. A családi szalon falán lévő óra mutatói hiányoztak, a konyhaszekrényben az evőeszközök viszont katonás rendben sorakoztak; a kamrákban és a konyhán bőven volt szárított hús, liszt, savanyított káposzta, aszalt gyümölcsök, krumpli és rengeteg kétszersült.

Összességében a hajón háromhavi tartós élelmiszer és ivóvíz volt, minden teljesen fogyasztható állapotban. Tűznek semmi nyomát nem találták, viszont a Dei Gratiáról átevezett matróz későbbi nyilatkozatai szerint Briggs kapitány asztalon hagyott zsebórája még ketyegett, amikor rábukkantak.

Az első tiszt (bezárt ajtajú) kabinjában egy navigációs táblán az utolsó bejegyzés november 25-ét mutatta, és azt, hogy aznap reggel nyolckor a MC rendben, menetrend szerint délről elhaladt az Azori-szigetek mellett. A hajónapló az asztalon hevert, mellette részletes térkép, rajta november 24-ig bejelölve a hajó útvonala. Ennek a részletnek azért van különös jelentősége, mert ha elfogadjuk, hogy november 25-én volt utoljára ember a MC-en, akkor a vitorlás emberi beavatkozás nélkül, szabadon forgó kormánykerékkel nyolc napon keresztül tartotta az eredeti irányt, és közel 700 kilométert tett meg…

Végül pedig következzenek azok a konteók, azaz konspirációs teóriák, amik az azóta eltelt évtizedekben napvilágot láttak:

- víz alatti földrengés tört ki,
- kalózok támadták meg a hajót és legénységét,
- zendülés tört ki a fedélzeten,
- valamiféle gyúlékony anyagok keveréke robbanást idézett elő,
- gyilkosság – csoportos öngyilkosság történt,
- vízi szörnyek támadása,
- ufók rabolták el az embereket,
- biztosítási csalás történt,
- a legénység úszóversenyt rendezett, és a cápák felfalták őket.

Azért mindenesetre különös, hogy a környéken (a meglehetősen forgalmas hajózási útvonalon szép számmal közlekedtek hajók) nem észleltek semmilyen furcsaságot, bizonyára feltűnt volna valakinek egy tengeri szökőár vagy robbanás. A Mary Celeste rejtélye immár több mint 140 éve megoldatlan.