LELKIPATIKA

Biztos, hogy a lelked útját járod?

Szerző:
Szabó Anna
Korunkban hozzászoktunk a művészetekhez, a TV műsorokhoz, a műdalokhoz, és még sorolhatnám, mi minden vezeti az életünket, ám ezek egyike sem hoz tartós és megfelelő vagy elegendő megnyugvást. Az emberi létbe bele van kódolva a valóság, az igazság, azonban - mivel nagyon sok minden elfedi -, ezt nem látjuk, nem halljuk, ezért hiányérzetünk van.

 

Így előbb vagy utóbb az emberek elindulnak valamerre, keresnek valamit. Egy ideig ott maradnak a tanfolyamon, előadáson vagy bemutatón, aztán tovább mennek, mert a belső érzéseik azt súgják: még van tovább. Az „igazi út” a térképen egy olyan pont, ami messzire világít, azonban halk, csendes és türelmes, ezért úgy tűnik, mintha rejtve maradva az ember számára. A lélek azonban felismeri és szeretne egyre többet és egyre közelebb lenni hozzá, mert számára ez a hely az igazi táplálék. Nincsenek ködös ígéretek, divatos jelszavak, magas tanfolyamdíjak és könnyűnek ígérkező megoldások. Az igazi út az alapvető emberi élettel megegyező normákat tartalmazó életforma, és pontosan az a furcsa benne, hogy nincs benne semmi furcsa.

Ahogy megszülettünk, és ahogy az életünket élni kezdtük, az első időszak ezzel az úttal megegyező módon történt. Aztán, ahogy teltek az évek, a gyermekkorból kinőve, végül a felnőttek megtanítottak bennünket a saját, megszokott életfelfogásukra, az életrendjükre, ahogyan ők ismerik az életet, és mi akkor bizony letértünk erről az útról - a lélek útjáról, a spirituális útról, és eltévedtünk. Aki időközben rájött, hogy elkanyarodott a helyes irányból, az lassan keresni kezdi, és vissza is talál a helyes irányra, és megtalálja a maga ösvényét, valahogyan megérzi, hogy merre menjen, mit, hogyan tegyen annak érdekében, hogy a biztonságot, a megértést, az élet szeretetét és önmagában a szeretetet megtalálja.

Külön utakon járunk, más a véleményünk, eltérően cselekszünk, más és más a motivációnk, különféle háttérrel indultunk útnak. Mégis, ha ezeket az eltéréseket elválasztjuk magunktól, rájövünk, hogy sok azonosságunk is van, mégpedig mindannyian ugyanazt az utat keressük, ugyanarra haladunk, egyformán mindenki a forrás felé, a kiindulási pont irányába igyekszik.

Milyen út a spiritualitás útja?

A pillanatban lét a mai nagy szlogen, de az itt és mostban csak a tudat képes lenni. Ehhez képest a spirituális út a mindenséget, a lélek határtalanságának érzését kínálja és az úton levőnek arra érdemes törekednie, hogy egyre kisebbek legyenek a végpontok közötti csapongások, az érzelmi hullámok egyre csendesebbek és leginkább kiegyenlítettek legyenek - erre érdemes törekedni, hogy az úton járó ezt állandósítani tudja.

Hogyan lehet könnyen haladni a spirituális úton?

Csakis úgy, hogy zajos és irányító szerephez szokott elmét lecsendesítjük, elvesszük a fontosság érzetét, lefékezzük a rohanást és a nagyra nőtt önbizalmat. Tehát vannak olyan hamis kincsek, nagyra becsült értékek, amelyek valótlanok, illúzióban altatták eddig a tulajdonosát, ezért el kell búcsúznia, meg kell válnia tőlük előbb vagy utóbb, a saját békéje miatt. Ezek lehetnek szokások, automatikus reakciók a külvilág rezdülésére, elvárások vagy tervek, lehangoló életlátás, amelyek fokozatosan felismerhetővé válnak és az érintett személy lassan saját maga rájön, hogy egyre könnyebb is lehet az élete. Törekedni kell a teljes életre, amelybe beletartozik a természet törvényeinek ismerete. Az ember - a fizikai testbe született, földön élő ember - a természet része. Úgy jött létre az élet a Földön, hogy minden élőlény között a föld, az ásványok, a növények és az állatok egyenrangú és egyenlőképpen védelmet élvező egyik lénytagja az ember. Tehát az életünket úgy kell kialakítani, hogy egyaránt tiszteletben tartjuk magunkat és a többieket is. Az ember annyival tér el a többi élőlénytől, hogy képes az önálló gondolkodásra, saját akarata van, amelyet képes irányítani, befolyásolni, tudatosítja az érzéseit és felismeri a szeretetet. Azonban mindez arra elég, hogy ha az ember képes egyensúlyban tartani a gondolkodását, az érzéseit, az érzelmeit, és az akaratát, akkor meg tudja teremteni a szeretetet. Aki képes tudatosan a szeretetben élni, létezni, cselekedni, annak már nincsenek kétségei, félelmei, és úgy is mondhatnánk, hogy Isten tenyerén él. Ennek elérésében kapunk, kaptunk meg minden segítséget az Univerzumtól.

Röviden a meditációról

Az elme olyan, mint a gyurma. Formázható, alakítható, lenyomat képezhető benne, csak vigyázni kell, nehogy kiszáradjon, vagy belemerevedjen az utasítás, mert akkor belekerülünk abba a bizonyos mókuskerékbe, és mondogatjuk, hogy „én ilyen vagyok, ezen nem lehet változtatni, engem így kell elfogadni”, stb. Ezt oldja fel a meditáció azzal, hogy vissza-, illetve helyreállítja az alapállapotot, a tiszta tudatot, ahol a lélek a vezető, az ego a szolgáló, és nincs többé kimerevített helyzet, amiből ki kellene lépni.


Milyen érzés, ha a lelked tervét követed?


A lélek nem ugyanúgy örül, mint az „én”. Ha a lélek közelebb kerül a vágyaihoz, azt az érzést tapasztalhatod meg, amit leginkább a boldogság szóval jellemezhetnénk. A boldogság egyszerre békés, boldog és szeretetteljes. Ha azt érzed, hogy minden a helyére került, még akkor is, ha közben azt gondoltad, hogy másképp kellene cselekedned, akkor egészen biztos, hogy boldog vagy. Ha a lelked tervét követed, egyre erősebb belső biztonságot, bizalmat és nyugalmat érzel. Az lesz az érzésed, mintha egy sínen, egy tiszta egyenes úton haladnál a horizont felé. Mintha semmi sem tántoríthatna el a célodtól, és megrendíthetetlen tudással rendelkeznél.


Spiritualitás = lényeglátás

Aki azt keresi, ami nem lényeges, azt el kell engednie. A spiritualitásnak nem az a lényege, hogy mivel azonosulsz, mivel tudsz azonosulni, és mire vagy tudatos, hanem azt, hogy amivel azonos vagy, el tudod-e engedni - a testedet például, mert a tudat akkor ébred fel, akkor fordul ismét önmagába.


A belső világunk által küldött jelek


Arra utaló jelek, hogy nem a lelked útját járod


• Kételkedsz abban, amit teszel.
• Általános és megmagyarázhatatlan elégedetlenséget érzel önmagaddal és az élettel szemben.
• Konkrét, megmagyarázható elégedetlenséget érzel bizonyos helyzetekkel és emberekkel szemben anélkül, hogy bármi is változna.
• Belső nyugtalanságot érzel, mintha folyamatosan tenned kellene valamit, anélkül, hogy pontosan tudnád, mit.
• Erős nyugtalanságot érzel a külvilágban, aminek saját nyugtalanságod az oka – rezonanciába lépsz a kinti nyugtalansággal.


Arra utaló jelek, hogy a lelked útját járod


• Sejted vagy egyértelműen érzed, mi a jó és mi nem az - és később be is igazolódik a sejtésed.
• Üzeneteket látsz álmaidban, amelyeket megértesz, és be is igazolódnak.
• Erősek a megérzéseid és bízol is bennük
• Legbelül biztos vagy magadban és az életedben.
• Nő a saját magadba vetett hited.
• Számos érzés/érzelem veszít jelentőségéből, egyre ritkábban és halkabban jelentkeznek.
• Megnyugszol.
• Egyre erősebb benned a béke


Jelenleg részleges képélmények hatása alatt élünk, és nem vesszük észre, milyen töredezett az életünk. Valamikor megélt élethelyzetet reprodukálunk, igyekszünk újra felidézni, belekapaszkodni és kiterjeszteni, azt az illúziót keltve önmagunk számára, mintha teljesek, felébredettek, megvilágosodottak lennénk, és ezt az illúziót akarjuk másra is ráerőltetni, hogy ő is élje át és akkor milyen fantasztikusan fogja érezni magát, és attól kezdve minden rendben lesz.

A spirituális út egyéni út, nem titkos és nem is titok, mi történik, mit, hogyan élünk meg. Azonban itt nem találkozunk tömegekkel, ezt a magánügyet nem egyeztetjük másokkal, megélt élményeinket nem meséljük el a haveroknak, és nem dicsekszünk azzal, hogy milyen fantasztikus helyzetben vagyunk vagy voltunk.

 

Vargyai Györgyi

Spirituális személyiségfejlesztő

Itt kérhetsz tőle tanácsot >>>

 

 

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL