PASISZEMMEL

Mennyire legyek a barátod szakítás után?

Szerző:
Szabó Anna
Pasiszemmel azt mondom, hogy ne nagyon. Főleg azért ne, mert nemcsak a szerelemtől, de annak elmúltától is képesek vagyunk hülyét csinálni magunkból. Erőteljesen felfele ívelő lúzerségi görbénk pedig leginkább a közösségi oldalon rajzolódik ki.

 

Cimborám hosszas tépelődés után különment a barátnőjével. A hivatalos verzió ezúttal is a közös megegyezés volt, de szerintem tudjuk, hogy ez a valóságban mit jelent. Valaki úgyis mindig kezdeményezi, az igazi közös megegyezés nagyon ritka. Az egyik azért mondja, hogy ne tűnjön akkora szemétnek, a másik meg azért, hogy ne legyen annyira szánalmas. Szóval a haver lapátra tette a nőt, aki annak rendje és módja szerint azonnal lecserélte a közös profilképüket. Ki volt az első, aki belájkolta a csaj kétségtelenül dögös új fotóját? Naná, hogy a cimbi! De miért? A Facebook a szakításban amúgy is új terület, őseinknek még nem kellett megbirkóznia ezzel a teherrel. Azonban a világhálón és korokon túllépve is örök probléma: mennyire legyünk barátok szakítás után? Ami persze nyilván csak akkor kérdés, ha nem úgy váltunk el, hogy előtte kölcsönösen elküldtük egymást melegebb éghajlatra. Higgyétek el, ez Pasiszemmel kőkemény feladvány, mert eldobott szerelmesként egészen félelmetes ostobaságokat vagyunk képesek elkövetni. A barátság jegyében.

Egy lépés távolság

Nyilván nagyon furcsa az élet a másik nélkül. Sokszor még az is mindegy, mennyit voltunk együtt. Heteket, hónapokat, éveket. Minden kapcsolatban az egyik legjobb időszak az, ahogy kialakul. Ahogy egymásra találunk. Ha viszont vége, általában húzunk egy vonalat, és onnan Te erre, én meg arra. Amit nem könnyű feldolgozni azok után, hogy oly’ mélyen részesei voltunk a másik életének, hétköznapjainak. Nehéz elszakadni attól, aki közel áll a szívedhez. És képzeljétek el, ez az állítás Pasiszemmel is igaz. De még mennyire. Ami nyilván abban az esetben különösen jól látható, ha minket dobtak. Egyáltalán nem könnyű a „de azért barátok maradhatunk” felajánlásra „nem”-mel felelni, ha a férfiszív csordultig van gyengéd érzelemmel. Amiben persze benne van az is, hogy jobb ilyen minőségben a lány közelében lenni, mint sehogy. Ám egyáltalán nem biztos, hogy nyerünk ezzel. Lehet, hogy még szerencsétlenebbnek érezzük majd magunkat, mintha nem foglalkoznánk a csajjal. Mert távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, de tartalékos jelenlétünkkel a nők visszaélhetnek.

 

A méz, a madzag, meg te

Egy másik barátom példának okáért akkora homályba szaladt bele, hogy azt rossz volt nézni. Szétmentek a csajjal, ám a srác természetesen arra jó volt, hogy ebben-abban segítsen a csajnak. Ha úgy adódott, szegény haver az éjszaka közepén rohant át szíve Hölgyéhez, csak hogy feltelepítsen valamilyen programot a számítógépére. Nyilván bízott abban, hogy ha vissza nem is szerezheti, de legalább egy kósza numera befigyelhet. Cserébe a csaj ezt azzal „hálálta” meg, hogy elárulta a barátomnak, milyen fickókat húzott be, mióta külön vannak. Nyilván a koma teljesen paffra került. És hiába látható ez kívülről Pasiszemmel, hiába mondtuk neki, hogy ne, mert csak kihasználják, nem hallgatott ránk. Ami teljesen érthető is. A legtöbb férfi hasonlóan cselekedett volna. Ahogy írtam, a rózsaszín köd nem csak a kapcsolat alatt telepedhet az agyunkra. Ne értsetek félre, egy szóval sem mondom, hogy minden nő ilyen számító dög. De szerettek bebiztosítani egy „vésztartalékot”. Arra az esetre, hogy ha a szükség úgy hozza, legyen kihez fordulni, legyen kiért nyúlni. Önfeláldozó eszevesztettségünk azonban nem csupán ilyen tettekben nyilvánulhat meg.

 

Kommentverseny exeknek

Nagy kedvencem, amikor a közösségi hálón követhető végig, ahogy egy nő a virtuális ujja köré csavarja a volt palijait. A legjobb, amikor eleve úgy címezi a segítségkérő bejegyzését, hogy abba név szerint beleveszi a srácot. „XY, ugye kialakíthatom a pincétekben a tánctermem. Lééégysziiíí!”. Mivel a fickó még szerelmes, úgy veszi, hogy itt lesz az esély a visszahódításra. Pedig egy nagy frászt. De egymást vizsgáló Pasiszemmel ez még mindig a jobbik eset. Annál nincs „szebb”, mint mikor az exek szinte licitálva kommentelik és lájkolják a csaj minden posztját. Ráadásul úgy, hogy abból lejön: még mindig totál odavannak érte. Neki meg nem marad más, mint fürdeni a nyilvánvaló népszerűségben. Ne értsetek félre, nem állítom, hogy nem maradhat fent a jó viszony, de a bevezetőben emlegetett lúzerségi faktor ilyen esetekben szembetűnő tud lenni. A legjobb lenne ilyenkor megrázni az illetőket: haver, ne legyél már ennyire balfék! Ne legyél már ennyire nyíltan belezúgva! Vagy legyél, szíved joga. Csak intézd már egy kicsit diszkrétebben.

 

Árnyékban

Azt sem jelenteném viszont ki, hogy ennek az ellentéte jó. Sok férfi a sértett büszkeségében még az ismerősei közül is törli a lányt, vagy ami még szánalmasabb, úgy szól hozzá a bejegyzéseihez, hogy azzal bántsa a csajt. Teljesen gyerekes. És mennyien vagyunk ilyenek! A saját fajtámnak is ideje lenne felnőni, nem? Egyszerűen nem haragudhatunk a másikra azért, mert nem úgy érez, ahogy szeretnénk. Még akkor sem, ha ezt nem könnyű feldolgozni. És Pasiszemmel is van az a lúzerség, ami talán megéri. Ha attól érezzük jobban magunkat, hogy kedvére tettünk a csajnak, még akkor is, ha előtte dobott, akkor hajrá. Csináljuk. Olyan hülye macsó felfogás, hogy mindenképp semmibe kell vennem az exet; sőt, ha lehet, tiporjuk is minden lehetséges módon a sárba. Nem. De nem is kell a hősszerelmest játszani. Hölgyeim, amilyen furák vagytok, úgysem értékelnétek. Nem kell mindig padlógázzal nyomulnunk. Tudni kell meghúzódni az árnyékban. Elmondhatjuk, hogy tudja, hol talál meg minket, számíthat ránk, de nem fogunk minden csettintésre ugrani. De a háttérben ott leszünk. Aztán, hogy ettől mennyire érezzük majd magunkat lúzernek? Az hadd legyen a mi dolgunk. Az már egy másik meccs. Amit nekünk kell lejátszanunk. Egyedül.


 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL