Titokzatos figyelmeztető hangok

1979 egyik borús hajnalán Helen Tillotson arra riadt legmélyebb álmából, hogy valaki hangosan kopogtat az ajtaján. Amikor ajtót nyitott, meglepődve látta, hogy édesanyja áll előtte, aki a szemben lévő házban lakik. Édesanyja azt akarta megtudni, hogy miért kopogtatott Helen az ő ajtaján néhány perccel korábban. A nő elmondta édesanyjának, hogy este 11 órakor feküdt le, és azóta nem kelt ki az ágyból, mindössze a hangos kopogtatás zavarta meg álmát. „De én hallottam a hangodat, csak későn értem az ajtóhoz, mert addigra elmentél” – állította az anyja, miközben arra hivatkozott, hogy a lánya azt kiabálta neki, mindenféle kérdezősködés nélkül azonnal menjen át hozzá. Ebben a pillanatban egy hatalmas robaj hallatszott az utcáról, és mindketten rohantak az ablakhoz. A szemben lévő ház – ahol Helen édesanyja lakott -, egy gázszivárgásnak köszönhetően romba dőlt. A tűzoltók szerint a háznak pontosan az a szárnya sérült, amelyben a nő lakott, és ha a robbanás pillanatában a házban tartózkodott volna, nem jut ki élve. Lehet, hogy Helen alvajáró? Vagy édesanyjának volt látomása? Bármi is legyen a magyarázat, kétségtelen, hogy anya és lánya egyaránt megérezte a veszélyt, és ez mentette meg az idősebb nő életét.

A halál előérzete

Szintén 1979-ben történt, hogy egy szállodaigazgatónak volt egy álma, melyben egy hang azt mondta neki, hogy soha nem fogja meglátni a gyermekét, akinek születése 3 hónap múlva volt esedékes. Mivel a férfi szentül meg volt győződve, hogy meg fog halni addigra, kötött egy nagy értékű életbiztosítást, ami a halála esetén fizetendő ki. Néhány hét múlva éppen hazafelé tartott autóján, amikor a szembejövő elveszítette uralmát kocsija felett, és összeütköztek. Mindkét sofőr a helyszínen meghalt. A biztosító kifizette özvegyének az életbiztosítás összegét, de mivel a biztosításkötés után ilyen hamar következett be a haláleset, tüzetesen kivizsgálták az ügyet. A baleset azonban minden gyanút kizárt, másodperceken múlott a férfi élete.

A letartóztatott próféta

1978 decemberében egy skót újságban megjelent egy cikk A potyautas próféta címmel. A cikk szerint egy 43 éves férfit a bíróság elé idéztek, mivel vonatjegy nélkül utazott Invernessből Perthbe. A férfi állítólag azért utazott oda, mert fel akarta keresni a környezetvédelmi minisztert, hogy figyelmeztesse arra a földrengésre, amely Glasgow-t fogja megrázni a közeljövőben. Kétségtelen, hogy a letartóztatók szórakozatónak találták a történetet, azt a földrengést azonban már egy cseppet sem, amely 3 héttel később megrázta őket, hatalmas károkat okozva Glasgow épületeiben. A földrengés ritka jelenség Nagy-Britanniában, de földrengéseket megjósoló próféták még ritkábbak.

Valóra vált fikció

A legérdekesebb jóslat minden bizonnyal a Titanic, a hatalmas óceánjáró sorsára vonatkozott, amely rögtön az első útján elsüllyedt, és rengeteg emberáldozatot követelt. 1898-ban egy megélhetési gondokkal küzdő író, bizonyos Morgan Robertson az egyik könyvében hihetetlen pontossággal jósolta meg a katasztrófát. Az ő történetében egy 70000 tonnás hajó szerepelt, amely a világ legbiztonságosabb hajója volt, és első útján jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon. Az írás szerint a 2500 utas többsége odaveszett, mivel rettentően kevés mentőcsónak állt rendelkezésre a hajón – kevesebb, mint a fele annak, amennyivel meg lehetett volna menteni az emberek életét.

1912. április 14-én bekövetkezett a valódi tragédia, amikor a 66000 tonnás Titanic első útján szelte át az Atlanti-óceánt. A hajó jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. Ahogyan a regényben szereplő hajó esetében, a Titanicon sem volt elegendő mentőcsónak, ezért a tragédia rengeteg ember életébe került. A fedélzeten lévő 2224 ember közül 1513 veszett oda a jeges vízben. A rejtélyben az a legfurcsább, hogy Morgan Robertson még a hajó nevében sem tévedett sokat: az általa írt hajó neve Titán volt.

A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy néhány évvel korábban egy hasonló tragédiáról szóló fikció jelent meg egy londoni újságban, miszerint a tragédia meg is történik, ha elegendő mentőcsónak hiányában bocsátják vízre a hajókat. A sors különösen ironikus fintora, hogy a lap főszerkesztője a Titanic azon utasai között volt, akik pontosan emiatt vesztették életüket.

Merényletek jóslata

Egy látnok, Jeane Dixon sikeresen jósolta meg John F. Kennedy elnök, és testvére, Robert Kennedy meggyilkolását. Érdekes, hogy az elnök meggyilkolásáról szóló látomása 11 évvel Kennedy megválasztása előtt történt. 1952 egyik reggelén Dixon imádkozni ment a washingtoni Szent Máté-székesegyházba, és éppen Szűz Mária szobra előtt álta, mikor látomása volt a Fehér Házról. Látomásában az épület felett, egy sötét felhőben az 1, 9, 6, 0 számjegyek jelentek meg. Egy hang ekkor azt mondta az asszonynak, hogy az 1960-ban beiktatott elnököt meg fogják gyilkolni hivatali ideje alatt.
A nő Kennedy fivérének 1968-as meggyilkolását is megjósolta, méghozzá elég meglepő módon. Miközben előadást tartott egy konferencián, valaki megkérdezte tőle, hogy elnök lesz-e Robert Kennedy. Jeane hirtelen azt látta, hogy egy sötét függöny ereszkedik le előtte, és azt válaszolta, hogy soha nem lesz az Egyesült Államok elnöke, mégpedig egy tragédia miatt, ami ugyanebben a szállodában fog bekövetkezni. Egy héttel később Robert Kennedyt ugyanabban a szállodában lelőtték.

Nem minden jóslat válik valóra?

Ne higgyük azonban, hogy Jeane Dixonnak mindig igaza an. Valójában még a legjobb látnokok is azt mondják, hogy jóslataiknak mindössze a 70 százaléka válik be. A szkeptikusok szerint ez az arány csak azért tűnik olyan magasnak, mert jóslataik rendszerint homályosak, vagyis megfejthetetlenek. Természetesen azzal érvelnek, hogy lehetetlenség belelátni a jövőbe. Sokuk szerint a prekogníciót egészen addig nem lehet komolyan venni, amíg laboratóriumi körülmények között be nem bizonyítják létezését. Bizonyára nem könnyű tudatosan belepillantani a jövőbe, mégis van néhány olyan különleges eset, amit nagyon nehéz lenne hagyományos tudományos törvényekkel magyarázni.

Egy szál vörös rózsa

Ékes példája a fentieknek Mark Twain esete. Mielőtt híres író vált volna belőle, kormányosinas volt egy Pennsylvania nevű gőzhajón, amely a Mississippin közlekedett. Öccse, Henry szintén a hajón dolgozott, írnokként. Mark St. Louisba utazott, hogy meglátogassa nővérét, és amíg ott tartózkodott, különös álmot látott: két székre fektetett fémkoporsót, benne az öccsét, mellén egy csokor fehér virággal, amelynek középső szála vörös volt.

Néhány nap múlva – már ismét a hajón – Mark összeveszett a főkormányossal, és áthelyezték egy másik hajóra. Öccse a Pennsylvanián maradt, amely út közben felrobbant, és 150 ember veszett oda. Mark öccse még életben volt, bár komoly égési sérüléseket szenvedett. Mark napokig virrasztott mellette, amikor végül meghalt. A végkimerültségtől mély álomba zuhant, és amikor felriadt, meglepődve látta, hogy öccse nincs az ágyában, ezért a keresésére indult. Minden úgy volt, ahogy megálmodta egykor. Az öccse egy fémkoporsóban feküdt, ami két széken nyugodott. Egy részlet azonban hiányzott: a virágcsokor. Ebben a pillanatban azonban egy idős asszony lépett be a szobába, kezében egy csokor fehér virággal, amelynek közepében egy szál vörös rózsa volt. Rátette a csokrot az élettelen testre, és kiment a szobából. A jövőnek ez a darabkája is összeállt.