Holtomiglan-holtodiglan csak a gyerekért?

Tarthat a sírig?

Minden párkapcsolat életre szólónak indul. A rózsaszín köd terjengésének időszakában nem hisszük, hogy lehetne másképp, nem látjuk sem a saját, sem a párunk hibáit. Így is van ez jól, hiszen egyetlen kapcsolat sem tartana a sírig, ha már az elején a problémákat elemezgetnénk. Márpedig léteznek mesebeli „ásó-kapa-nagyharang” kapcsolatok ma is, ha kicsit ritkábbak is, mint egykoron. A jó választáshoz talán nagy adag szerencse is kell, de az sem baj, ha valaki elég jó emberismerő, vagy nem ugrik bele hirtelen egy házasságba, együttélésbe, anélkül, hogy alaposan megismerné élete párját. (Ennek némileg ellentmond, hogy régebbi korokban már gyermekként összeadták a párokat, mégis több házasság kitartott a sírig, mint manapság. Kérdés, hogy milyen volt otthon a hangulat…)

Az is tény, hogy minden házasságban felmerülnek előbb-utóbb a gondok, ezzel együtt pedig megszületik a gondolat is: nem lenne jobb külön? A különbség az egyes esetek között az, hogy míg az egyik pár már néhány óra, vagy még rövidebb idő alatt rájön, hogy a válás csak hirtelen felindulásból jutott eszébe, addig a másik pár talán meg is lépi a dolgot, vagy évekig rágódik rajta, anélkül, hogy bármit tenne. Eközben pedig a gyerekek akkor is szenvednek szüleik veszekedései miatt, ha azok meg vannak győződve róla, hogy mit sem tudnak a kialakult helyzetről. Akár kimondjuk, akár nem, a kicsik szinte azonnal megérzik, ha valami nincs rendben a felnőttekkel, és a bizonytalanság rendkívül rossz hatással lehet rájuk.

Meghozni a döntést

Ha felmerült benned a válás gondolata, vagy azonnal túl akarsz lenni rajta, vagy bizonytalan vagy, esetleg bűntudat is gyötör (hiszen nemrég még szeretted, és ott vannak már a gyerekek is…), ezért szeretnél segítséget kérni. Véleményeket, megerősítést vársz családtagjaidtól, barátaidtól, esetleg fórumokat böngészel, hogy határozottan és főképp jól tudj dönteni. Sajnos azonban mindezt hiába teszed, mert a válás, csakúgy, mint a házasságkötés, olyan döntés, amely hosszú időre, sőt talán örökre megváltoztatja az életedet. Ezért nem szabad, hogy bármi, vagy bárki befolyásoljon, amikor végre elszánod magad a lépésre, legyen az pro, vagy kontra. Sokat segíthet, ha egy papírra felírod, mely érvek, szólnak a házasság megtartása, és melyek a felbontása mellett. Légy őszinte magadhoz! A harag rossz tanácsadó, próbálj akkor gondolkodni, amikor tiszta a tudatod és nem csaponganak az érzelmeid. Bárhogy döntesz is, hacsak nem túl kicsik a gyermekeid, meg kell beszélned velük a vá(toz)ás okát, s azt, hogy mi vár rájuk ezután. A gyereknek mindkét szülőjéhez joga van, még akkor is, ha te már nem szíveled különösebben a másik felet. Készülj fel rá, hogy a válás (vagy akár csak a tervezgetése) átmenetileg megváltoztathatja gyermeked viselkedését! Lehet, hogy érzékenyebb lesz, mint általában, esetleg haragudni fog valamelyik szülőre. Az sem ritka, hogy a gyermek bűntudatot érez, önmagát okolja a szülei válásáért. Mindezek miatt fontos, hogy az életkorának megfelelő szinten, minden nap megbeszéld vele az éppen aktuális történéseket, hogy meghallgasd a véleményét, megértsd az érzéseit. Egy válást nem mindig lehet indulatok nélkül lebonyolítani (bár mindenkinek ez lenne a jobb), de a vitákat igyekezzetek nem a gyerek jelenlétében intézni!

Hogyan tovább?

Mielőtt meghozod (meghozzátok) a végső döntést, alaposan gondold át, mi várhat rád a válás után! Minden szempontot mérlegelj, ne engedd, hogy az éppen ezer fokon égő haragod elnyomja az észérveket! Ha a legcsekélyebb jelét is érzed még magadban (és benne!) a szeretetnek, érdemes újra (és újra) megpróbálni helyrehozni a kapcsolatot. Lehet, hogy pillanatnyilag könnyebbnek tűnne egyedül lenni, de ne feled, hogy amikor egyedül vagy, a gondok is kizárólag a te válladat nyomják. Van-e kire számítanod a bajban? Ha például megbetegszel, vagy baleset ér, vagy csak elszólít a munka egy-egy hétvégére? Elég-e a jövedelmed, hogy eltartsd magatokat, ha már csak egy keresettel rendelkezel? Lesz-e hol laknotok? Tudsz-e megfelelő anyagi-érzelmi biztonságot nyújtani a gyermekednek akkor is, ha átmenetileg egyedül kell gondoskodnod róla?

Nincs miről gondolkodnod, ha a kapcsolatban bármilyen formában (testi, lelki, szóbeli) megjelent az erőszak, ha a társad valamilyen szenvedély rabja (alkohol, drog, játék, stb.). Minden más esetben megéri, hogy még egyszer, sőt még sokszor átgondold a lehetséges javítási módokat. Anélkül, hogy átbillennél az önvád oldalára (amire semmi szükség, sőt), őszintén gondold át saját hibáidat is. Mi az, amiben jobb tudnál lenni? Azt is tisztázd, miért lett eleged a párodból! Ne dönts homályos érzések alapján, mert így esélyt sem adsz számára a változásra! Mindkettőtöknek tudnia kell, mi vezetett el a válás gondolatáig.

Csak a gyerekért

Közhely, de még mindig sokan mondják (bármit tesznek is), hogy csak a gyerek érdekeit tartják szem előtt, miközben észre sem veszik, mekkora károkat okoznak éppen annak, akit megóvni igyekeznek. Egy gyermek akkor boldog, és akkor fejlődhet kiegyensúlyozottan, ha a családi háttere stabil, biztonságot nyújtó, szeretetteljes. Ha ez könnyebben megy egy szülővel, akkor bármennyire nehéz, vagy fájdalmas is, meg kell lépni a válást. Az átmeneti zűrzavar után biztosan javulni fog a helyzet. Ne akarjunk azonban minden apró-cseprő sérelemért, vélt, vagy valós problémáért rögtön a bíróságra szaladni! Türelemmel, szeretettel, kitartással sok párkapcsolat megmenthető (lenne), és nem mindig a válás a legjobb megoldás, ahogyan az együtt maradás sem feltétlenül a legkényelmesebb út.