Miért nem tudsz elmenekülni a boldogtalanságtól?

A depresszió a legtöbbünk esetében egy tragédiára vagy sorsfordulatra adott reakcióval veszi kezdetét. A különösen nagy valószínűséggel depresszióhoz vezető események közé tartoznak a veszteségek, megaláztatások és kudarcok, amelyek nyomán az az érzés tölt el minket, hogy az életkörülményeink csapdájába estünk. Pedig a veszteség az emberi lét velejárója! Egy válság után azonban sok ember kegyetlen küzdelemnek tartja az életet, és sokan érzik úgy, hogy csorbát szenvedtek, miután csalódniuk kellett önmagukban, vagy másokban.

Amikor a boldogtalanság depresszióba fordul…
És lerázhatatlanul rád telepszik

A depresszió súlyos teher, amely napjainkban emberek millióit érinti. 40 évvel ezelőtt a depresszió első ízben átlagosan életük negyvenes és ötvenes éveiben sújtott le az emberekre, manapság ez már a húszas éveik közepén bekövetkezik. A depresszió összeköttetést teremt az agyban a szomorú kedélyállapot és a negatív gondolatok között, így a későbbiekben a normális szomorúság is képes az illetőből súlyosan negatív gondolatokat kiváltani. Ám nem csupán a gondolatok képesek befolyásolni a kedélyállapotot, hanem azok esetében, akik depresszióba esnek, a kedélyállapot is képes kihatni a gondolatokra oly módon, hogy azok a már amúgy is nyomott hangulatot még jobban lerontják. Azok esetében pedig, akik hajlamosak újra meg újra alámerülni az örvényben, ehhez még traumatikus veszteségre sincs szükség. Náluk még az olyasfajta hétköznapi kellemetlenségek is kiválthatják a depresszióba zuhanást, vagy tartósíthatják napról napra a boldogtalanságot, amelyeket sokan egy vállrándítással elintéznek. Nem csoda, hogy sokan közülünk úgy érzik, hogy képtelenek kikecmeregni a szakadékból, bármennyire igyekeznek is. Hiszen még arról sincs fogalmuk, hogy mikor kezdtek aláereszkedni.

A depresszió anatómiája

Amikor mélységes boldogtalanság, vagy depresszió kerít hatalmába bennünket, az érzések, gondolatok, fizikai érzetek és viselkedésformák egész lavinája jön mozgásba. A hatalmas érzelmi felfordulás, amely a veszteség, elválás, elutasítás vagy bármely más megaláztatással vagy kudarcérzettel járó sorsfordulat átéléséből fakad, teljesen normális. A viharos érzelmek az élet fontos alkotórészei. Ezek jelzik nekünk és másoknak, hogy súlyos baj szakadt ránk, hogy kedvezőtlen fordulat következett be az életünkben. Amikor azonban a szomorúság negatív gondolatokba és érzésekbe fordul, könnyen tér nyílhat a depresszió számára. A negatív gondolkodás e posványa ezután feszültséget, fájdalmakat, kínlódást, kimerültséget és zaklatottságot termel, amelyek viszont további tápot adnak a negatív gondolatoknak – a depresszió és vele az ártalom mind súlyosabb és súlyosabb lesz. Az elcsigázottság érzését csak tovább fokozzuk, ha úgy próbálunk megbirkózni vele, hogy lemondunk mindazokról a tevékenységekről, amelyek rendesen feltöltenek bennünket. Persze nyilvánvaló, hogy ha az ember „padlón” van, igencsak bajosan képes bármiféle erőfeszítést tenni, vagy olyan döntéseket hozni, amelyek segítik eljutni a céljához.

Érzések

Ha felidézed magadban a legutóbbi alkalmat, amikor rád tört a boldogtalanság érzése, és le akarod írni az akkori érzéseidet, számos különböző jelző juthat eszedbe: szomorú, bús, kedveszegett, elkeseredett, csüggedt, lehangolt, önsajnáló, stb. Az ilyesfajta érzések erőssége változó lehet, vagyis az enyhe szomorúságtól a feneketlen elkeseredésig bármit érezhetünk. Az érzelmek változása normális dolog, az azonban ritka, hogy az effajta depresszív érzések magukban jelentkezzenek. Rendszerint szorongás, félelem, harag és ingerültség, reménytelenség és kétségbeesés társul hozzájuk. Az ingerlékenység a depresszió különösen gyakori tünete. Lehangoltságunkban türelmetlenek lehetünk, életünk sok szereplőjével kapcsolatban érezhetjük úgy, hogy fogytán a béketűrésünk. Ilyenkor a szokottnál hajlamosabbak lehetünk a dühkitörésekre is. A depressziós ember gyakran érzi úgy: „Micsoda ostobaság, miért nem vagyok képes egyszerűen túltenni magam ezen és továbblépni?” Az effajta gondolkodás persze csak még mélyebbre ránt.

Gondolatok

Szánj egy-két percet arra, hogy a lehető legélénkebben magad elé képzeled a következő jelenetet! Ne kapkodj, és igyekezz minél pontosabban figyelemmel követni, mi minden fut át az agyadon:

Egyedül sétálsz egy ismerős utcán… Az utca túloldalán egy ismerőst pillantasz meg… Rámosolyogsz, és integetsz neki… Az illető nem reagál… úgy tűnik, mintha nem is venne észre… egyenesen továbbmegy, semmi jelét nem adva annak, hogy tudomást vett volna létezésedről.

Milyen érzést kelt benned?
Milyen gondolatok, vagy képek futnak át az agyadon?

Most valószínűleg azt gondolod, hogy az ezekre a kérdésekre adható válaszok teljesen nyilvánvalóak. Ha azonban próbát teszel ezzel a forgatókönyvvel a barátaidnál és családtagjaidnál, alkalmasint a reakciók széles skáláját fogod kapni. Az egyes emberekből kiváltott érzések ugyanis döntően attól függnek, hogy az illető véleménye szerint miért hagyta faképnél a másik ember. Láthatod tehát, hogy a helyzet több különböző módon értelmezhető, így az érzelmi reakciók széles skáláját válthatja ki.

Írd át a történetet!

Az érzelmi reakciók mindig attól függnek, hogy milyen történetet beszélünk be magunknak, hogy milyen kommentár hangzik fel az elménkben, amely az érzékszerveink által kapott adatokat értelmezi. Ha ez a forgatókönyv akkor játszódik le, amikor jó hangulatban vagyunk, az elménkben felhangzó kommentár vélhetőleg azt fogja velünk közölni, hogy az illető alkalmasint nem vett észre bennünket, mert nem volt rajta a szemüvege. Ekkor valószínűleg csekély érzelmi reakciót adunk – vagy egyáltalán semmilyet. Ha azonban egy kicsit lehangoltnak érezzük magunkat aznap, akkor az önmagunknak előadott történetünk úgy is szólhat, hogy az illető szándékosan nem vett rólunk tudomást. Ha azt beszéljük be magunknak, hogy valamivel magunkra haragítottuk az illetőt, ezért nem áll velünk szóba, akkor bűntudat ébredhet bennünk. Ha pedig arról győzzük meg magunkat, hogy alighanem elveszítettünk egy barátot, akkor a magány és a szomorúság érzése törhet ránk.

Láthatod, hogy több különböző értelmezés is adható a tények ugyanazon halmazára. Világunk egy némafilmhez hasonlít, amelyhez mi fogalmazzuk meg a feliratokat. Az imént történtekről alkotott értelmezéseink pedig kihatással lehetnek arra, hogy mi történik legközelebb. Egy jóhiszemű értelmezést követően alighanem gyorsan megfeledkezünk az incidensről. Egy negatív értelmezés hatására azonban rendszerint borzasztó szemrehányásokkal esünk magunknak. Ezért fontos, hogy írjuk át a történetet!