Az ősforrás titka

Friedman professzor már korábban is vitákat kavart az Isten rejtett arca és a Ki írta a Bibliát? című könyveivel, holott igazán nem nevezhető botrányhősnek. Amikor ugyanis nem ősi iratok felett görnyedezik, akkor hebraisztikát és összehasonlító irodalomtudományt tanít Oxfordban, Cambridge-ben vagy San Diegoban. Új felfedezése ismét szenzációsnak tűnik, noha méltatói jóval kevesebben vannak, mint azok, akik figyelembe sem veszik a professzor állításait. A közelmúltban ugyanis több elmélet született (például Harold Bloom tollából) a Biblia ősforrásáról, az úgynevezett J-forrásról, ám Friedman szerint a J-forrás nem egy mű, hanem egy másik mű eleje: egy hosszú, remekül összekapcsolt, nagy művészi erejű prózai alkotás kezdete…

Friedman ugyanis azt mondja, hogy megtalálta a világ első regényét, amit feltehetőleg betiltottak saját korában, de amit lelkes rajongói kódolt szövegként elrejtettek a Bibliában, amikor összeállították annak szövegét. Méghozzá azért rejtették el, hogy az utókor is megismerhesse a művet, és mivel úgy gondolhatták, hogy a Bibliát az idők végezetéig olvasni fogják az emberek, ebbe kódolták a regény szövegét…

Első hallásra nem túl meggyőző elmélet, de Friedman megismertet az elrejtett mű felfedezésének izgalmas történetével. Felvonultatja bizonyítékait és bemutatja, hogy az egyedi nyelvezet (amely mintegy kilóg a Biblia többi szövegéből) vezette nyomra, ahogyan újra és újra felbukkan összefüggést teremtő módon a Biblia egyes részeiben. A professzor szerint egy egyedülálló író hangja szűrődik át egyre inkább a sorok közül, mely hang sokkal nagyobb mértékben meghatározza a Bibliát, mint korábban bárki gyanította volna. Nem egy kezdetleges, primitív elbeszélést ismerhetünk meg, hanem egy izgalmas, bonyolult történetet, egy szerelemmel, árulással, háborúval és bűnhődéssel teli regényt. A történet az édenkert megteremtésének és megromlásának jól ismert epizódjával kezdődik, majd egy család tizenkét nemzedéke sorsának követésével történelmi áttekintést nyújt. A családból nép lesz, a nép uralkodódinasztiát választ magának, és rábukkan a békéhez vezető útra. Az elbeszélés szerzője sodró lendületű művet írt a családi viszályokról, a szörnyű árulásokról, és végül Dávid fia, Salamon alatt egy nagy királyság megszületéséről.

„Ez a mű kincs – nyilatkozta Friedman. – A Biblia szíve, s a prózairodalom kezdete. Egyetlen szerző írta, közel háromezer évvel ezelőtt. Korábbi versekről tudunk, ám ez a legrégebbi prózai irodalom: egy hosszú, csodálatos, izgalmas történet. S ami a legmeghökkentőbb: annak ellenére, hogy ez a legkorábbi ismert hosszú prózai alkotás, közel sem kezdetleges, primitív írás. Rendelkezik mindazokkal az erényekkel, amiket a világirodalom legnagyszerűbb alkotásaiban fellelhetünk. Mestermű. Ha régészként fedeznénk fel egy ilyen minőségű és terjedelmű művet, akkor ámulat és izgalom töltene el minket. Ám ennél sokkal bámulatosabb dolog történt. Ez a mestermű évezredeken át itt hevert a szemünk előtt, beleszőve a világ legismertebb könyvének szövetébe. És nemcsak a Biblia egy része volt, hanem a szíve, a magja. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy elolvassuk ezt a történetet, amit közel háromezer éve senki más nem olvasott. A szöveg ezredforduló körüli felfedezése számomra szinte csodának tűnik: a múlt ajándékának.”