Kedvenc házi kedvenceink

Életemnek volt egy olyan szakasza, amikor a szakirodalmat is segítségül vettem ahhoz, hogy minél előbb csajom lehessen – avagy mire nem képes egy nekikeseredett férfi. A nőfogás zsebkönyvében – mentségemre szóljon, hogy több haverom is kölcsönkérte! – visszatérően azt tanácsolta a szerző, hogy amelyik balfék pasasnak még nincs kutyája, az szerezzen be egyet, mert a szőrös blökik úgy vonzzák a gyengédebbik nem tagjait, mint macit a málnás. A magány enyhítésére amúgy is rengeteg nő tart ilyen-olyan kutyust, az ebek közös sétáltatásából pedig még bármi kialakulhat. Ha azonban felelősségteljes férfiként még egy négylábú gondozását sem mered bevállalni, és olyan nővel jössz össze, aki házi kedvencet tart, akkor könnyen a bevezetőben leírt helyzetbe keveredhetsz. Addig nincs is baj, amíg a csaj labradora lefetyeli boldogan az arcodat, de ha a terráriumából kiszabadult 6 méteres tigrispiton barátkozik így veled, az már meredekebb szitu. Persze lehet fordított is a felállás, azaz a pasi is lehet boldog kutya vagy köpködő kobra tulajdonos.

Ez állati…

Nem árt egyébként vigyázni az olyan nőkkel, akik valamilyen emlőst, rágcsálót vagy bármilyen egyéb élőlényt őrizgetnek otthon. A kis szörnyeteg simán beelőzhet téged, előbb jut hozzá a mindennapi vacsorájához, mint te, keresztülhúzhatja a jó előre eltervezett programjaitokat, és akár még a nyaralást is félbeszakíthatja. Egyik barátom például azért nem tud huzamosabban részt venni a közös lazításokon, mert néhány nap után haza kell rongyolnia a macskájához, hogy egyrészt ne haljon éhen a kis Csizmás Kandúr, és társaságnak se legyen híján a szegény pára. Amúgy náluk nagyon viccesen alakult a házimacska kérdése. A lány ugyanis addig rágta a cimborám fülét, hogy kell nekik egy cicus, amíg szegény srác kötélnek nem állt. Persze mi lett az egészből: a csaj ki nem állhatja a macsekot, felé sem néz, a haver meg a lelkét kiteszi őurasága elé. És ez is nagyon „veszélyes” a háziállatokban: még a legmarconább férfi is nagyon hamar megkedvelheti őket.

Ugatjuk a holdat

Egy kutya esetében akár egyetlen találkozás is elég ahhoz, hogy a csahos megnyerjen magának minket. Mi egyébként is jobban bírjuk a kutyusokat, mint bármilyen más otthon tartott állatot. A blökik képesek a fegyelemre, szófogadók, nevelhetők, idomíthatók, őrzik a házat – soroljam még? Sőt, ha jól csináljuk, annyira magunkhoz tudjuk édesgetni, hogy jobban hallgat majd ránk, mint a csajra. Azért az árnyoldala is megvan az ebeknek. A nők például sokszor képtelenek felmérni a kutyájuk valódi személyiségét, így még akkor is előre engednek az ajtóban, ha közben egy vicsorgó fenevad védi az előszobát. Aztán mikor biztonságos helyre menekültél, töprengve néznek maguk elé: „nem értem, velem olyan barátságos szokott lenni.” Hát igen, csak te a gazdája vagy édes, én meg egy idegen. Az éjszakai sétáltatásokról is szívesen lemondunk – főleg így télen -, szóval általában lepörgetjük magunkban a lehetséges variációkat, hogy megéri-e olyan tündérkével kezdeni, aki egy kutyával osztja meg a hajlékát.

Nyávogás és nyafogás

Ha már választani lehet, akkor viszont inkább egy ugató négylábút tartson a nőnk, mintsem egy nyávogót. A cicák öntudatosak, akik sosem lesznek annyira behódolóak, mint egy eb – és éppen ez az, amit az uralkodni vágyó férfiak nehezen viselnek el. Arról már nem is beszélve, hogy képesek a frászt hozni az embere. Ülsz a lány ágyán, a macska veled szemben kuporog, aztán egy villámgyors mozdulattal úgy ugrik melléd, hogy majd’ megáll a szíved. Fújnak, karmolnak, és lehet, hogy éveken keresztül jársz a lánnyal, de ez a bundás kis dög sosem engedi meg neked, hogy megsimogasd. Jó, azért én is tudom, hogy egy macskusz is lehet aranyos – kis dögönyözni való… -, de azért alapvetően bizalmatlanok vagyunk velük. Azt hiszem, ez kölcsönös.

Nem nyakbavaló boa

Egyszerűbb a helyzet, ha a leányzó olyan állatra ruházott be, amely rögzített keretek között mozoghat. Tarthat például halat vagy teknőst, és az orrfacsaró szagot leszámítva akár rágcsálót is. Egyre nagyobb divatja van manapság a különböző egzotikus állatoknak, és talán érthető a részünkről, ha kevésbé szívesen tesszük be a lábunkat egy olyan Hölgy lakásába, akinél egy madárpók vagy egy óriáskígyó terpeszkedik. Pláne, ha még nevetve meg is jegyzi a Drágánk, hogy alkalmanként kiszökik az a csintalan bestia. Tudok olyan nőkről, akik leguánnal és kaméleonnal osztoztak a szobájukon. Velük nem volt különösebb probléma, azt leszámítva, hogy házsártos természetüknél fogva teljesen alkalmatlanok az otthoni tartásra. Ja, nem a gazdájukra gondoltam…

Mész le, de rögtön!

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a két leghagyományosabb házi kedvencre, a kutyára és a macskára. Mikor tudnak a leginkább zavarni? Persze, hogy szex közben! És csomó csaj van, akik „szegény” párákat még „annak” az időtartamára sem zárják ki a szobából. A kutyánál legalább tudod, ha közeledik, és őt el lehet hessegetni, viszont a macskák olyan hangtalanul közlekednek, hogy már csak azt veszed észre, hogy a paplanról pislog rád (a frász kitör újabb epizódja). Aztán, ha kipaterolod a szemtelenjét, még Te vagy a szívtelen alak, aki utálja az állatokat („Szegény, hallod, hogy sír és kaparja az ajtót?”). Pedig nincs erről szó, csak nem véletlenül szeretnél KETTESben lenni a nőddel.

A te kis kedvenced

Joggal merülhet fel a kedves női olvasókban, hogy mi van akkor, ha nekünk, azaz a pasiknak van háziállatuk? Olyankor bizony nincs mit tenni, felcserélődnek a szerepek, és a Hölgynek kell idomulnia, mert a szőrös szemünk fénye bizony szent és sérthetetlen, akire egyetlen rossz szót sem szólhattok. Bizony, ilyenkor nektek kell kiállnotok a fentebb leírtakat. Sőt, még azzal is kénytelenek lesztek megbarátkozni, hogy bizony örökké másodikak maradtok. De ettől ugye nem érzitek kutyául magatokat?