Az önmagával harcoló

 

Az önmagával harcoló

z a belső harcos félrehúzódik, mert nem bízik saját erejében. Nem talál olyan célokat a külvilágban, melyekért érdemes lenne harcolni, és mer beleállni a harcban, mert minduntalan a vereség lebeg a szeme előtt.

Külső vagy jövőbeli célok hiányában sok harcos hajlamos arra, hogy ellenséges célpontját a lelkében vagy a múltban keresse. Mindenhol külső ellenségekbe botlik, de mivel egyedül nem mer velük szembeszállni, végül erejét befelé fordítja, és önmagában keresi az ellenséget. Saját maga ellen harcol, és harcol mindennel, ami a gyerekkorában teherként maradt meg. A múlt ellen harcol és a szokások ellen, melyeket rossznak tart, a vágyak és az emberi szükségletek ellen, a szexuális ösztön ellen. Sok olyan leküzdendő dolog van, amit magában, vagy magán talál. Egy elmagányosodott, ideálokat hajszoló, igényes, önmaga javításával túl sokat foglalkozó harcos ő, akinek meg kell tanulnia megmutatni jó oldalát az embereknek, ahelyett, hogy jellemhibáin rágódva magát értéktelenebbnek ítéli meg másoknál.

Ha sikeres akar lenni, akkor először is meg kell békélnie önmagával, és megvalósítható célokat találni. Azt a tévhitet kergeti, hogy először önmagát kell megváltoztatnia, példaképpé akar válni az emberiség számára, mielőtt barátokat és harcostársakat kezdene keresni egy ügyhöz. Amíg a lelkében élő ellenséget keresi, vagy harcol ellene, biztos bekövetkezik, hogy ő, aki már túlságosan kritikusan szemléli és ítéli meg saját magát, bármilyen kívülről jövő kritikával szemben túl érzékeny lesz. Begubózik és visszavonulót fúj. Ennek a rendkívül önkritikus belső harcosnak fokozatosan meg kell nyílnia saját szép, érzékeny és jó tulajdonságai számára.

Vissza a kártyalapokhoz>>>


 

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL