Valóban a saját utadat járod?

Ahelyett, hogy önelvűen élnénk (vagyis magunk határoznánk meg elveinket és céljainkat), idegenelveket követünk, tehát hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak. Életünk annyi stresszel jár, hogy nem marad időnk magunkra, apró csónakként sodródunk az élet tengerén, mely a természet játékszerévé válik. Azzal bíztatjuk magunkat, hogy majd, ha lecsendesedik a vihar, akkor… De az élet már tova is szaladt, és vele együtt a lehetőségek is. Az első kérdés, tehát, amelyet fel kell tenned magadnak: valóban a te céljaid ezek? Valóban részei ezek az életednek?

Önelvű élet

Az önelvű élet tehát azt jelenti, hogy meghatározzuk a saját céljainkat és tudatosan, ezek szerint élünk. Az igazi kérdés: vajon az egódat, vagy az ÉN-edet szeretnéd boldoggá tenni? Egód céljait szeretnéd elérni, vagy a valódi életcéljaidat? Most talán feltesszük magunkban a kérdést: mi a kettő közötti különbség? És hogyan ismerhetjük fel? Az egyik rossz, a másik meg jó? Ha az egónk céljai nem valódi célok, akkor milyenek?

De fogalmazhatunk másképpen is, hogy mindenki megértse, miről is van szó valójában: az eszedre, vagy a szívedre hallgatsz céljaid megfogalmazásakor? Talán megtörtént már veled is, hogy súgtak valamit a megérzéseid, amit az eszed azonnal megpróbált ezer érvvel alátámasztani, csak hogy logikusnak hasson az, ami talán esztelen vagy értelmetlen volt. És mit tettél végül? A szívedre vagy az eszedre hallgattál? Sajnos, többségünkből hiányzik a mindenre kész „oroszlánszív”, mely szembe tudna szállni az ésszel. Pedig céljaink minőségét nagymértékben befolyásolja, hogy a szívünk vagy az eszünk súgja őket.

Vajon sikernek számít az, ha eléred a céljaidat?

Akkor tűnünk sikeresnek, ha elérjük a céljainkat. Ha kis célt érünk el, akkor kicsit vagyunk sikeresek, ha pedig nagy célt érünk el, akkor nagyon sikeresek vagyunk. Azok számítanak igazán sikeresnek, akik életük során folyamatosan sikereket érnek el. Ezzel szemben a sikertelenek köztudottan céltalanul „élnek bele a vakvilágba”. Nagyjából így fest egy átlagos ember sikerfilozófiája. De álljunk meg egy percre, és válaszoljunk az alábbi kérdésekre:

• Sikeres-e az a rablóbanda, amelyik milliókat rabol, hogy azután éveket töltsön illegalitásban? A banda nyilvánvalóan elérte a célját – da valóban elkönyvelhető-e sikernek egy ilyenféle bűntett? Nincs egy fölöttes értékrend, mely ezeket a célokat kétségbe vonná? A közösségi normák megsértése révén nem válik-e az ego látszólagos sikere mégis kudarccá, hisz a résznek kedvez, és az egészet károsítja? Avagy siker-e még az, amit mások kárán érünk el?
• Sikeres-e az az ember, aki hatalmas vagyont halmozott fel, de 50 évesen szívinfarktus következtében meghal? Sikeresnek nevezhető ez az életút? Itt nyilvánvalóan két különböző célról van szó: a vagyon felhalmozásáról a nyugodt öregkor reményében, illetve az egészségről. Az egyik cél a másik rovására érvényesül. Melyik az értékesebb? Melyik jelenti a valódi sikert? Gondolkodjunk el egy kicsit erről! Milyen jellegű célok ütköznek itt egymással?
Ez a néhány példa talán már érzékelteti a lényeget: a célok összefüggnek az értékekkel, a siker minősége pedig összefügg a célok minőségével. Ha elérünk egy célt, az még nem feltétlenül jelent sikert. Sőt, hosszú távon még az is kiderülhet, hogy amit sikernek véltünk, valójában kudarc, mert túl nagy árat fizettünk érte.

Légy tisztában a céljaiddal!

A világos értékrend segíteni fog abban, hogy a céljaidat pozitív módon fogalmazd meg. Példa: „bárcsak ne fájna a fejem” – ez nem pozitív, hanem negatív megfogalmazás, hiszen azt fejezi ki, amit nem akarsz. Céljainkat sokszor negatívan fogalmazzuk meg, tehát úgy, hogy mit nem szeretnénk. Ez persze nem hiba, csak éppen nem érdemes megállni ezen a szinten. A legtöbben csak azt tudják, mit nem szeretnének. És azt sajnos nem, hogy mit szeretnének.

A célok meghatározása nemcsak egyes esetekben elengedhetetlen, hanem az egész életben is. Tudnunk kell, hol vagyunk most és hova tartunk, hova szeretnénk eljutni. Ehhez a következő kérdéseket kell feltenned magadnak:

• Hova szeretnél eljutni? Miért? Mit vársz ettől?
• Mostantól milyen életet szeretnél élni?
• Irányítod-e egyáltalán az életedet?
• Egyesek sikeresebbek, egészségesebbek, boldogabbak, mint mások. Mit csinálnak másképp? Miért nem tartozol közéjük?
• Mi a legfontosabb számodra az életben?
• Mi az, amit igazán szeretsz csinálni? Mi volt a gyermekkori álmod?
• Miért nem érted még el a célodat?
• Képes vagy-e várni és eldönteni, minek mikor van itt az ideje?
• Képes vagy-e a nehézségekben is megtalálni a pozitívumokat?
• Letetted-e a múlt terheit, vagy még ballasztként cipeled magaddal?
• Teljes életet élsz-e?

Vajon helyesek a céljaid?

Vannak célok, melyek helyesek, és mások, melyek egyszerűen nem helyesek. Képzeld el, hogy sikerül rekordgyorsasággal felmászni egy házfalnak támasztott létrán. Ám, amikor már fent vagy, akkor jössz rá, hogy rossz ház falánál állt a létra. Sokan vannak úgy, hogy megmásszák karrierjük lépcsőfokait, ám amikor már fent vannak a tetején, akkor jönnek rá, hogy „hiszen ez nem az én életem!”.

Ezek tehát nem helyes célok. Itt valami nincs rendben! Legjobb, ha erre minél hamarabb rájössz. A kérdés az, hogyan tudjuk felismerni, hogy céljaink valóban helyesek-e?

Hogyan irányíthatjuk saját életünket?

Ehhez először is be kell látnod, hogy csak is te vagy a felelős az életedért, és a sorsodért, és eszerint kell cselekedned. Egyedül te vagy az alakítója az életednek. Nem létezik bűn, csak ok, amely megvalósítja önmagát. Ez a felelősségérzet segíteni fog abban, hogy az életedet tudatosan irányítsd. Egy idő után pontosan látni fogod, mikor van itt az ideje bizonyos dolgoknak, és mikor helyénvaló valami. Senkire és semmire nem szabad várnod, segítség nélkül is meg kell tenned, amit szükséges. Ha kialakítod magadban ezt a felelősségérzetet, akkor soha többé nem kell másra bíznod életed alakítását. A döntések egyedül a te kezedben lesznek. Az életöröm pedig megmutatja az utat, te pedig felelősen eldöntheted, mi helyes, mi helytálló a számodra, és mi hat ösztönzően rád.

Milyen segédeszközökre van szükséged ahhoz, hogy az legyél, aki vagy?

Ha eljutottál Önmagadhoz, többé nincs szükséged segédeszközökre. Az élet játék, kezdj hát játszani. Amint nem érzed jól magad, amint nem tartod helyesnek, ami történik, biztos lehetsz benne, hogy valami hibát követsz el. Vissza kell tehát találnod ahhoz, ami helyénvaló.