Akinek nagy tervei vannak az életben, az minden tettéért felelősséget vállal és ezekhez viszonyítva éli az életét, hogy elérje a kívánt célt. Életünk legnagyobb kihívása, hogy elfelejtsük a csüggesztő és lehangoló hiedelmeinket és vélekedéseinket. Szabadon választhatjuk meg szemléletünket és önmagunk megítélését. Nem a körülmények diktálják jó és rossz kedvünket, csakis mi, sajátmagunk.

Bűntudatot érezhetünk, mikor cselekedetünk nincs összhangban az erkölcsi normáinkkal, ez általában szégyenérzettel párosul. Eltervezzük, hogy egészségesebb életet élünk és ennek érdekében, megtesszük a szükséges lépéseinket, például rendszeresítjük életünkben a testmozgást, a meditálást, aminek számos pozitív egészségre gyakorolt hatása van szervezetünkre. Azonban ha nem sikerül terveinket teljes mértékben megvalósítani, úgy érezhetjük, hogy magunk ellen cselekszünk. Tudjuk, hogy a változás csak jobbá tehet minket, de mikor a megvalósulás elmarad, úgy érezzük, távolabb kerülünk a vágyainktól.

Szabályokat szegünk meg?

Gyermekkorunkban szüleink és tanáraink megtanították, mi a helyes viselkedés, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz és talán saját magunkhoz is. Íratlan szabályok, amelyek segítségével egészséges felnőtt emberek leszünk. Leginkább akkor szembesülünk a bűntudatérzéssel, ha megszegjük fogadalmainkat és az emberi együttélésre vonatkozó szabályokat. Például testileg vagy lelkileg fájdalmat okozunk, elfelejtünk valamit, ami a másik ember számára fontos. Ennek az emberi emóciónak az elfojtása, szorongásos betegségekhez és az önértékelés csökkenéséhez vezetnek.

Negatív emlékeink cipelése egy életen át, kimerítő és terhes. Az igaz, hogy több hasznos tapasztalatunkra fájdalom árán teszünk szert, de az is nagyon fontos, hogy végül legyen bátorságunk elengedni őket. Mondjunk köszönetet azért, amire fájdalmas érzéseink megtanítottak és azért, hogy most elhagynak bennünket.

Nem lehetünk felelősek mindenért és mindenkiért!

Mi Nők, azt hisszük, felelősek vagyunk mindenki boldogságáért és a tévedéseikért. Ha közeli hozzátartozóink nem boldogok, úgy gondoljuk, ez a mi hibánk, bűntudatunk támad és gyorsan a megmentésükre sietünk, háttérbe szorítva önmagunkat, terveinek felelősségvállalását. A leggyakoribb eset, hogy miközben megpróbálunk megmenteni valakit, a saját érzéseitől mi magunk tapasztaljuk a kudarc érzését, amit neki kellene átélnie. Azért sietünk, mert úgy gondoljuk ez a helyes, hogy megkímélünk másokat, de ha felhagyunk azzal, hogy a világ összes felelősségét magunkra vállaljuk, akkor ezzel egyszersmind megadjuk másoknak a tiszteletet. Mintha azt mondanánk: „Bízom abban, hogy van elég erőd és találékonyságod, hogy saját magad megküzdj az érzéseiddel." Nehéz lesz szokásunktól eltérően cselekedni, de türelmesnek kell lenni magunkkal szemben.

A bűntudat feloldásának legtermészetesebb útja a bocsánatkérés és a kiengesztelés

Bocsássunk meg önmagunknak, éljünk összhangban. Fájdalmaink sokszor visszavezethetők létünk harmóniájának hiányára. Ha zaklatottak vagyunk, érzelmeink egyensúly és összhang után kiáltanak. A harmónia megtalálásában szükségünk van fizikai, érzelmi, lelki és értelmi létünk vetületeire, melyeket egyaránt tiszteletben tartunk és napról napra mindegyik felé pozitív figyelemmel fordulunk. Fontos, hogy állandóan figyeljünk oda szükségleteinkre - ez önzőségnek tűnik, de a rendszeresség beiktatásán van a hangsúly, hogy természetes legyen számunkra.

• Fizikai valónknak figyelemre méltó, a torna, a tápláló étkezések, a pihentető alvás.

• Érzelmi énünk megkívánja, hogy örömünket, bánatunkat megosszuk egy jó baráttal, hogy sírjunk, ha fájdalmat érzünk, hogy segítsünk, ha másnak szüksége van ránk.

• Értelmünknek jól esik, ha megtanulunk egy új játékot, megfejtünk egy keresztrejtvényt vagy főzünk egy olyan ételt, aminek a receptjével csak nemrég találkoztunk.

• Lelkünknek pedig szüksége van töprengésre és imára, a természet csodálatára, erkölcsi épülést segítő művek elolvasására és a családunkkal való foglalkozásra.

Fegyelmezettnek kell lennünk saját magunkkal szemben, hogy kiegyensúlyozottan éljünk, mert csak így juthatunk el a bűntudatnélküli és örömteli léthez.