A harag

William Blake „Mérgező fa” című verse (szabad fordításban) valahogy így kezdődik:

"Haragudtam a barátomra,

Mérgemet elmondtam neki, s mérgemnek vége lett.

Haragudtam az ellenségemre,

Mérgemet neki el nem mondhattam, s

Mérgem egyre nőtt. "

Mi is a harag érzése, és vajon mit tehetünk vele?

Ahogy a vers is utal rá, a harag megoldásának egyik útja az, ha csak egyszerűen hangot adunk neki, és ez egy baráti kapcsolatban kárt sem okoz. De ha haragunkat nem tudjuk kifejezni, kibeszélni, az a haragot még csak tovább táplálja. És míg ez a harag egyre dagad, mi közben barátságos arcot vágunk kifelé, mosolyt erőltetünk az arcunkra. Ez a beszorított harag olyan, mint a fa, ami csak egyre növekszik, és a végén mérgező gyümölcsöt terem.

Romboló érzelem

A buddhisták a haragot romboló érzelemnek tartják, olyannak, ami szenvedést okoz, mind saját magunknak, mind másoknak. Arra biztatják követőiket (de ez mindenki számra megfontolandó), hogy mondjanak le a haragról, szeretettel győzzék le, ne beszéljenek senkivel keményen. Ez nem azt jelenti, hogy ne adj hangot az érzéseidnek, de ha azt haraggal teszed, nem valószínű, hogy abból bármi hasznos származik. A harag félelmet és szorongást kelt. Milyen gyakran történt már meg velünk, hogy hagytuk, hadd vigyen a haragunk, és aztán szántuk-bántuk később, érezve, hogy túl messzire mentünk, hogy több kárt okoztunk, mint hasznot?

Az elkerülhetetlen, hogy időnként mások szavai vagy tettei ne bántsanak. De több módon is „kezelhetjük” haragunkat, ha érezzük fölütni a fejét. Az egyik, ha magunkba fojtjuk – de akkor úgy járunk, mint a versbéli ember. A jobbik módszer, ha megpróbálunk hangot adni az érzelmeinknek, de próbáljuk ezt nyugodtan, ésszerűen, mert különben csak rontunk a helyzeten. Ha ezt nem tudjuk valamiért megtenni, akkor se hagyjuk, hogy a harag ott fortyogjon bennünk, és nagyra dagadjon. Ne hagyjuk, hogy rágja a lelkünket, hogy megkeseredjünk tőle. „Eresszük el”. Próbáljuk gondolatban egy kis dobozba gyömöszölni, és hajítsuk messzire.  Ne engedjük magunknak, hogy ezen rágódjuk folyamatosan.

Meditáljunk

Kétféleképp is elbánhatunk a haragunkkal. Nézzünk magunkba, érezzük a haragot, ahogy fortyog, próbáljuk meg kívülről, érzelemmentesen nézni, és már nem is kell rá reagálnunk.

Vagy, ami a mélyen gyökerező ellenérzésekre jó: érezzük a szeretetet. Szeressük önmagunkat, aztán ezt terjesszük ki kedvesünkre, jó barátainkra, a „semleges” emberekre, és egy idő múlva már az „ellenségekre” is sikerülni fog.

A harag erős érzelem, és ha szabadjára engedjük, hatalmas szenvedést és kárt okozhat. Bánni kell vele, ne vezethessen minket az orrunknál fogva.