Van-e borzalmasabb, mint magára hagyni síró gyermekünket egy olyan helyen, amit nem szeret? Nem könnyű, de ha a dolgok mögé nézünk, rájövünk, hogy egyáltalán nem eszik ilyen forrón a kását. Az első lépés, amit megtehetünk (meg is kell tennünk) gyermekünk beilleszkedése érdekében, hogy már jóval az óvodai beiratkozás előtt keresünk egy intézményt, amely számunkra szimpatikus. Nem véletlen, hogy ezúttal nem a kicsi viszonyát vesszük alapul. Ő ugyanis még semmit sem tapasztalt a közösségi életből, nincs tehát mihez viszonyítania, ezért valószínűleg elfogadja majd azt, amiről úgy érzi, nekünk sincs kifogásunk ellene. Más szempontból pedig, amikor óvodát-iskolát választunk, úgyis megpróbálunk az ő fejével gondolkodni egy kicsit, vagyis olyasmit keresünk, ami szerintünk neki megfelel majd.
Amikor ezen túl vagyunk, következhet a mentális, pszichés rákészülés. Ennek érdekében igyekezzünk minél többet beszélni az óvodáról, elsétálni az intézmény előtt, illetve, ha a lehetőség van rá, be is mehetünk ismerkedni az óvónőkkel, óvodás társakkal, az óvodai környezettel. Amennyiben a helyi szabályok nem teszik lehetővé, hogy meglátogassuk az óvodát, járjunk gyakran más gyermekközösségbe: játszótérre, játszóházba. Különösen akkor fontos a fokozatos közösséghez szoktatás, ha gyermekünk korábban nem járt bölcsődébe.
A fentiekre rendszerint nem kell külön felhívni a szülők figyelmét. Akarva-akaratlan is szóba kerül a családban az óvoda, a kicsi pedig észrevétlenül tájékozódik a dolgok menetéről nagyobb testvértől, szomszéd gyerektől, de akár meseélményeiből is. Az első nehézségek akkor adódnak, ha a gyermek élesben is megtapasztalja, miről szól tulajdonképpen az óvoda, és rájön arra, hogy ez hosszú távú elfoglaltság a számára. Egyesek már az első napokban hevesen tiltakoznak, mások csak néhány hét után kezdik kifejezni nemtetszésüket. Ezek azok a pillanatok, amikor nem mindegy, hogyan reagál a szülő, és kitől kér segítséget, ha egyedül nem boldogul. Nem árt fejben tartani, hogy az óvoda a gyerek „munkahelye”, ami persze jóval kellemesebb egy valódi munkahelynél, és a feladatok játékosan zajlanak, mégis egyfajta szükséges rossz a gyermek életében. Vagyis nem azt kell erőltetni, hogy szeressen óvodába járni (jó, ha így van, de ez vagy jön, vagy nem, kevéssé tudjuk befolyásolni), hanem, hogy megértse és elfogadja: muszáj óvodába járnia. A gyerekek nagy része természetéből fakadóan tiltakozik a kötelező dolgok ellen, ez azonban nem jelenti azt, hogy valóban rosszul érzik magukat az óvodában. Próbálgatják, mit érhetnek el a szülőnél, meddig feszíthetik a húrokat, de ha naponta határozottan és következetesen otthagyjuk őket az óvodában, néhány nap alatt meg fogják szokni az új helyzetet. A határozottság és következetesség még véletlenül sem azt jelenti, hogy elköszönés nélkül szökünk meg tőle, vagy ráparancsolunk, hogy ne hisztizzen az elváláskor. Fontos, hogy naponta többször biztosítsuk őt a szeretetünkről, hogy pontosan megfogalmazzuk, mikor megyünk érte, és ne gyengüljünk el, ne sajnálkozzunk, ha a kicsi sírva búcsúzik tőlünk.
Mint az élet bármely területén, úgy az óvodai beszoktatásnál is lehetnek nehezebb esetek. Vannak a szüleikhez erősebben kötődő gyerekek, akik számára komoly traumát jelent több órára elszakadni a szeretett személyektől. Ezeknél a gyerekeknél különösen fontos, hogy a szülők együttműködjenek az óvodával, az óvónőkkel. Igaz, hogy a gyermeket a szülőnél jobban senki sem ismeri, de az is, hogy a közösségformálásban, az óvodai beszoktatásban az óvónőnek, mint szakembernek van több tapasztalata, ezért nyugodtan megfogadhatjuk a tanácsait. Igyekezzünk betartani az óvoda, ezen belül is a csoport írott és íratlan szabályait! Érjünk oda időben az intézménybe, vegyünk részt az óvoda által szervezett programokon, szerezzük be az óvónők által kért, vagy ajánlott eszközöket, felszereléseket! Ha így teszünk, sok kellemetlenségtől kíméljük meg gyermekünket, de ami ennél is fontosabb, hogy igyekezetünket látva ő is úgy fogja érezni, hogy az óvoda barát és nem ellenség. Érkezéskor és hazainduláskor érdeklődjünk, mi várható aznap, hogyan telt a gyermekünk napja a csoportban. Ezáltal fontos információkhoz is jutunk, melyeket egy háromévestől nem biztos, hogy megkapnánk, valamint az óvónőkkel folytatott bizalmas beszélgetéssel biztonságérzetet nyújtunk a kicsi számára. „Lám, óvó nénivel mindent megbeszélhetek, hiszen anya is kikéri a véleményét.” Az óvodai személyzettel kialakult esetleges nézeteltéréseinket, nemtetszésünket soha ne hozzuk nyilvánosságra a gyerek előtt! Lehetünk más véleményen, és ezt az érintett óvónővel is megbeszélhetjük, de csakis négyszemközt. A kicsiket ugyanis mindennemű ellentét elbizonytalanítja, félelemérzetet kelt bennük. Ha a családban megoldható, ebéd után vigyük haza a kicsit. Még egy felnőttnek sem könnyű az egész napot az otthonától távol tölteni, és a gyermek előbb beilleszkedik, ha érzi, hogy tulajdonképpen nem is olyan hosszú az az idő, amit az óvodában tölt.
Nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy a gyermek valóban nem képes beilleszkedni az óvodai csoportba. Ez természetesen nem az első napokban derül ki, hiszen akkor még bármilyen furcsaság elfogadható lehet a viselkedésében. Azonban, ha még hetek-hónapok múlva is végigsírja a napokat, otthon is rosszkedvű, rémálmok gyötrik, szorongóvá válik, az óvodában nem eszik, nem vesz részt a csoport játékaiban, foglalkozásaiban, akkor célszerű megfontolni az óvodaváltás lehetőségét. Az ilyen esetek nem bizonyítják sem azt, hogy a gyermekkel probléma van, sem pedig az óvodai nevelők alkalmatlanságát. Minden gyerek és felnőtt más, előfordulhat, hogy egyszerűen nem sikerült egymásra hangolódnia a két félnek, vagy a kicsi nem elég érett ahhoz, hogy közösségbe kerüljön. Ha megteheted (mert van kisebb testvér, vagy megengedheti magának a család, hogy babysittert alkalmazzon), vedd ki egy időre a gyermeket az óvodából, hogy megnyugodhasson! A következő intézményben pedig fokozottan figyelj arra, hogy az ő személyiséghez válassz óvónőt, és ily módon óvodát is. Nem mindig a hiper-modern, csilli-villi óvoda a megfelelő választás, néha jobban beválik egy egyszerűbb, csendesebb közösségi életet élő intézmény.
OLVASS TOVÁBB!
JUKKI – baba játékok, amelyek fejlesztik és szórakoztatják a kicsiket
A babák számára az első hónapok és évek életük legfontosabb időszaka, hiszen ekkor fejlődik legintenzívebben az érzékelésük, mozg...
GYERMEK"A szülőknek nem szabad mindent személyeskedésnek venni"
Sok szülő fél a pubertáskortól. Egy szakértő elmagyarázza, a szülők és és a tinédzserek hogyan vészelhetik át ezt az időszakot....
GYERMEK7 jel, ami arra utal, hogy csemetéd emlékszik az előző életére
Úgy tartják, hogy a gyerekek kb. 3-4 éves korukig képesek emlékezni korábbi inkarnációikra, és ha jobban odafigyelünk, kaphatunk tőlü...
8 szülői magatartás, mely megakadályozza a gyermeket abban, hogy sikeres legyen
A szülők keményen dolgoznak azért, hogy gyermekeik sikeresek legyenek, azonban fontos, hogy figyeljenek viselkedésükre, melyek esetleg hát...
GYERMEKA 6 legfontosabb különbség az apa és az Édesapa között
Ki az apa, és ki az édesapa? Az apa felelős a fogantatásért, de az édesapa az, aki gondozza a gyermeket. Bár a kettő egymás szinonimája...
GYERMEKTanítsd meg a gyermekedet arra, hogyan őrizheti meg a személyes életterét
Sokak számára a személyes tér ijesztő és nagyrészt feltáratlan téma. Tiszteletben kell tartanunk egy személy belső láthatatlan kis vi...
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK