Ha gyermekünk iskolaérett lett és elhagyta az óvodát, akkor képes az új ismeretek elsajátítására. Szerencsénk van, ha a betűk, számok világa elvarázsolja, ha az amúgy is játékos házi feladatok inkább szórakozásnak tűnnek, mint komoly munkának. Ez esetben is figyeljünk oda, hogy minden rendben van-e körülötte. Ha azonban csemeténkben nem ébred fel a tudásvágy, nyűgnek érzi az iskolát, a leckét, akkor viszont alaposan a dolgok mélyére kell néznünk. A tanító néni nem tetszik? Vagy a társaival nem találja meg a közös hangot? Esetleg nehezen sajátít el bizonyos dolgokat? Egyes esetekben elég a beszélgetés, egy kis otthoni együtt tanulás, rásegítés, máskor korrepetáló személyt kell keresnünk, legrosszabb esetben még az iskolaváltás is szóba jöhet.

Ha jönnek a nehézségek…

Minden felmerülő problémánál először a gyereket hallgassuk meg, aztán a pedagógusokat, osztálytársakat, szülőtársakat, végső esetben szakértőt, pszichológust is vonjunk bele a megoldási folyamatba. A türelmünket sose veszítsük el, a legkisebb sikereknek is örüljünk és igyekezzünk a kötelességtudatot mielőbb kialakítani. A házi feladat elkészítése nem önkéntes munka, meg kell csinálni és kész. Ezt a legjobb mindjárt az elején letisztázni. És a „Segíts anya” nem azt jelenti, hogy elkészítjük helyette, hanem azt, hogy rávezetjük a megoldásra. Jobb, ha akkor is foglalkozunk a gyerekkel, ha napközis. A legtöbb délutáni tanulási foglalkozás ugyanis nem eléggé személyre szabott, sok gyerekre kevés pedagógus jut, nem biztos, hogy a kis elsős minden kérdésére választ kap, és ha az elején eltéved, később nagyon nehezen találja majd meg az utat.

Próbáljuk a tanulást minél inkább a játékhoz hasonítani. Ha az egész család részt vesz benne, ha a nagyszülőket, nagyobb testvért is bevonjuk, már családi program lesz az egészből és nem kötelező leckeírás. Mondjuk, egy újság lapján kell az „a” betűket megtalálni, ezt mi is játszhatjuk, sőt egy kicsit csalhatunk is, hiszen nekünk már rossz a szemünk… És az sem mindegy, hogy papíron 2-t és 3-t kell összeadni, vagy 3 körtét és 2 almát kell egy kosárba tenni. Az internet számos játékos ötlettel segíti az elsősök otthoni foglalkoztatását, keressünk olyan oldalakat, ahol ezeket szakértők már összegyűjtötték és onnan válogassuk ki a nekünk legjobban tetszőket. Mi a lányommal a közértig sétálva felváltva mondogattunk egy kiválasztott betűvel kezdődő szavakat, és néha bizony ő nyert, mert nekem nem jutott eszembe semmi… Egy éjszakám ráment, hogy bememorizáljam az osztálynévsort, hogy mindig tudjam, éppen kiről mesél csemetém. Hozzánk mindig jöhettek az osztálytársak játszani, tanulni, vagy számítógépezni és néha valóban sok volt a fárasztó munkanap után még 3 hatéves zsibongását hallgatni, de a gyerekeimnek sosem volt gond a beilleszkedés, a barátkozás.

Nagy teher, fárasztó munka

Bizony, míg az óvodába kerüléskor csak a szülőktől való elszakadást, az új légkört kellett a gyereknek megszoknia, addig az iskolába járással a kötelezettség szó is bekerül a szótárába. Persze, az óvodában is kellett teríteni, elpakolni a ruhájukat, de azért a nap nagy része mégiscsak a szabad játékról szólt. Az iskolában ez egy csapásra megszűnik. Oda kell figyelni a tanórákon, házi feladatot készíteni, tanulni. Nagy változás ez a kisgyermek életében. Éppen ezért figyeljünk rá, hogy eleget aludjon, hogy egészségesen táplálkozzon, mozogjon a szabad levegőn és szabadidejét olyan tevékenységgel tölthesse, ami örömöt szerez neki. Segítsük ahol tudjuk, de fokozatosan szoktassuk rá az önálló munkavégzésre. A táskabepakolás, ceruzahegyezés az ő feladata, eleinte végezzük együtt, aztán engedjük, hogy egyedül csinálja és mi már csak ellenőrizzük. A sikeres iskolakezdésben hatalmas szerepe van a szülőnek, mint élete nehéz időszakaiban mindig, ez alkalommal is nekünk kell a legfőbb támasznak lennünk.