Ízek és más szenvedélyek...

Mivel hősnője is gasztroblogger, akárcsak a szerző maga, egyszerre szól a szerelmi viszontagságok és a sütemény-különlegességek kedvelőihez. A történet egy olyan szituációból keletkezik, amivel valószínűleg minden olvasó és persze minden háziasszony találkozott már életében. Gégény Gabriella arról mesél, hogy mi történik, amikor egy sikeres gasztroblogger és befutott újságíró – házasság és gyermekszülés után – egyszer csak belebotlik tíz éve nem látott első szerelmébe…

A műfaj szinte kötelező tartozékának tartott egzotikumot ez esetben a válogatott hazai édességek képviselik, ami szintén megfelel a kisregény-sorozat alapkoncepciójának. Eszerint ha szerelemről és magánéleti kalandokról van szó, akkor sem a magyar főváros, sem a Pilis, sem a Velencei-tó nem kevésbé egzotikus, mint a külföldi sztárszerzők és hazai társaik körében is közkedvelt Thaiföld, Óceánia, vagy éppen Kalifornia.

A kiadó szerint a sorozat kezdeti sikerének – több ezer eladott példány néhány hónap alatt – pontosan az lehet a titka, hogy a szokásos szórakoztatóipari sztori kellékek (távoli országok, idegen emberek, szex és vér minden mennyiségben) helyett a magyar olvasóhoz közelebb álló hazai tájak, ízek és emberek alkotják a környezetet, melyben az amúgy semmivel sem kevésbé izgalmas szenvedélyek tombolnak. Ami pedig a süteményeket illeti – receptjeik ott sorakoznak a könyv függelékében.

Gégény Gabriella: Ízek és más szenvedélyek
Aba Könyvkiadó, 2013

A Szivárvány könyvek új kötetében Gréta tíz év után egy bárpultnál fut bele egyetemi szerelmébe, aki csóró diákból lett kőgazdag vállalkozó, s csak egy dologban hasonlít arra a diákra, aki Gréta életének első férfija volt: még mindig ellenállhatatlanul vonzó. Gréta újságíró, de legnagyobb sikereit gasztrobloggerként éli meg. A véletlen találkozás pedig rádöbbenti, hogy a szerelmet nem lehet csak úgy eltemetni. A kötetben ízek és szenvedélyek tombolnak, s az elbűvölő sztorihoz még egy tucat finomság-recept is jár.

A férfi a bárpultnál ebben a pillanatban megmozdult. Egy kortyra kiitta a maradék italát a pohárból, majd Gréta felé indult. Határozott, erőteljes, mégis nyugodt léptekkel közeledett felé, egyáltalán nem úgy, mint aki ismerkedni akar, és kicsit bizonytalanul bepróbálkozik a nőnél…

És akkor végre felismerte! Nem is értette, hogy eddig hogy nem ismerte meg. Bár a helyiség hangulatvilágítása elmosódottá tette a kontúrokat, és talán a késő este miatt ő is bágyadtabb volt egy kicsit, most már biztosan tudta, hogy a férfi, aki szinte azóta nem vette le róla a szemét, hogy belépett a bárba, az a Szentessy Márk, aki-igaz, sok évvel ezelőtt-az első volt az életében.”