Azzal bizonyára te is tisztában vagy, hogyan alakulnak ki a távkapcsolatok. Megismerkedtek valahol, aztán rájöttök, hogy nem laktok valami közel egymáshoz, de nem szeretnétek, ha megszakadna a kapcsolatotok. Persze ide sorolhatjuk azt is, ha már volt közös életetek együtt, de munka vagy más okok miatt kénytelenek vagytok külön városban, esetleg országban élni. Külön kell venni azonban azt a távkapcsolatot, mikor megismerkedésetektől fogva, külön éltek, más városban. Ilyenkor nehezebb bensőséges kapcsolatot kialakítani, és nehezebb a partnert kiismerni. Ezek a kapcsolatok, nem biztos, hogy a harmadik évet is megélik, ha egy-két éven belül nem költöztök össze, vagy legalább egy városba. Azoknál a kapcsolatoknál, ahol a távolság megjelenése előtt már közös életetek volt, nagyobb eséllyel küzditek le közösen az akadályokat, hisz bensőségesebb kapcsolatot ápoltok.

Nehéz meghatározni, mennyi idő az, amit két ember el tud viselni egymás nélkül. Meg lehet e ismerni valakit úgy, ha csak havonta pár alkalommal találkoznak néhány órára? Mennyi időközönként kell találkozni a másikkal, hogy azt még kapcsolatnak tekintsük? Erre a kérdésre, biztos vagyok benne, hogy mindenki mást válaszolna. Aki ilyen kapcsolatot ápol, arra törekszik, hogy minél több időt tudjon a párjával együtt tölteni. De ha egy intervallumhoz akarnánk mégis kötni, nagy valószínűséggel, kapcsolatnak már nem lehet nevezni, ha évente csak 1-2 alkalommal látjuk a másikat. Mivel társas lények vagyunk, igényeljük a másik nem közelségét. Fontos, hogy ne veszítsük el a nemiségünket. Érezzük, hogy szépek, kívánatosak, fontosak vagyunk, és szükség van ránk. Ha nincs mellettünk a párunk, aki ezt megerősítené, komoly lelki problémák is keletkezhetnek. Akár szeretethiány is kialakulhat. Ilyenkor sebezhetővé válunk és nagyobb az esélye, hogy a hiányérzet miatt a kapcsolat is a végéhez vezet.

Pozitívumok

Nézzünk pár pozitívumot, hisz nem ennyire kétségbeejtő a helyzet. Ha olyan párokat kérdeznénk, akik együtt élnek, itt biztos több száz érvet tudnának felsorakoztatni arra, hogy ez miért is rossz. Talán érdemes lenne őket meghallgatni, de amennyi negatívuma van, annyi pozitívuma is. Mivel ritkábban találkoztok, így a randevúitok sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, és jobban is élvezitek egymás társaságát, mint azok a randizók, akik a hét több napján is találkozhatnak. Ezeken a találkozásokon, ki tudjátok zárni a külvilágot, és tényleg csak egymással foglalkozni. Jobban tudjátok értékelni és tartalmasabban eltölteni a közös időt. Mindegyikőtöknek marad ideje saját magára is, és úgy érezhetitek, hogy a szabadságotok is megmaradt.

Negatívumok

Mivel nem éltek együtt, nem tudhatjátok, hogy képesek vagytok-e együtt kompromisszumokat kötni, hogy el tudjátok-e viselni a másik rigolyáit. Sokkal többször érezheted magad magányosnak, mivel, nincs mindig melletted. Ha valami bánat vagy öröm ér, nem tudsz odabújni hozzá, hogy megvigasztaljon, amikor szükséged van rá. Mivel nem mindennapos a találkozásotok, emiatt könnyebben felütheti a fejét a féltékenyég, még akkor is, ha nincs rá semmi ok.

Az érzelmek mélységétől függően, persze van olyan, hogy több évig is ki lehet így bírni, de a tapasztalat az, hogy ez a formája a kapcsolatoknak, nem hosszútávra van kitalálva. Ha a ti párkapcsolatotok így is kezdődik, tartanotok kell valami felé. Már az elején érdemes leülni és egy komolyabb hangvételű beszélgetést megejteni, hogy valójában ugyan azt akarjátok-e. Határozzátok meg a céljaitokat mindketten, és ha nem egy az elképzelésetek, nem egyfelé haladtok, akkor talán jobb előbb kiszállni a csónakból, amíg nincs messze a part, mert lehet, hogy később nehezebb lesz a partra jutás.