Kisztim katasztrófa

A Majak, teljes nevén Majak Termelési Egyesülés nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem– akkor egyik nevén a sok közül Cseljabinszk-40 – vagyis plutóniumgyár csak nem régóta szerepel a térképeken mivel a szovjet és az orosz kormányzat tagadta a létezését és vele együtt a nukleáris katasztrófák tényét is, melyek méretükben és hatásaikban is felértek Csernobillal.
Ám 1957. szeptember 29.-én, 4 óra 20 perckor a hőmérséklet meghaladta a 350 °C-t az egyik tartályban és egy villamos berendezés szikrája által felrobbant.
A tartályt egy vastag betonréteg fedte, ami 40 méterre repült, a 160 tonnányi erősen radioaktív üledék pedig kivetődött a légkörbe. A szennyeződés megközelítőleg 20.000 km2-en szóródott szét, és 470.000 ember életét veszélyeztette, mivel óriási mennyiségű erősen sugárzó anyag szabadult el.
Hozzá kell tenni, hogy szovjet tervek már a kezdetektől fogva mellőzték a radioaktív anyagokra vonatkozó biztonsági előírásokat és figyelmeztetéseket. Ezzel emberek tízezreit tették ki a radioaktivitás veszélyeinek, ugyanis a Tecsa folyó vizét közvetlenül a reaktormagba vezették annak hűtésére, majd súlyosan szennyezett formában visszavezették a radioaktívvá vált hűtővizet a folyóba. Márpedig a Tecsa egy 120 000 fős régió ivóvízbázisa. Később pedig a szomszédos Karacsáj-tóba vezették a hűtővizet. Egy 1968-as évi kiszáradáskor a tóban leülepedett, kiszáradt súlyosan szennyezett iszapot felkapta a szél és kb. 25 000 km²-nyi területen szétszórta radioaktív szennyeződésével együtt. Ma a Karacsáj-tó a Föld legerősebben szennyezett helyei közé tartozik.

Az is tetézte a bajt, hogy a kitelepítést sokáig halogatták, ami igencsak növelte az elhalálozási arányt. Az esetről sokáig nem beszélt a kormány, mint ahogy arról sem, miért van szükség ezekre a kitelepítésekre.
Végül a katasztrófa helyszínét zöld rezervátummá nyilvánították és csak később, régi akták kiszivárgásával derült fény az igazi tényekre. Hozzá kell tenni, dupla annyi radioaktív szennyező anyag szabadult el Csernobilhoz képest…