A túlzott egészségmánia betegséghez vezet

Bizonyára a te ismerőseid körében is nem egy akad, aki gyanúsan szemlél minden asztalára kerülő ételt. Netalán még azt is, amit korábban nagy lelkesedéssel a legkisebb gondolkodás nélkül befalt volna. Persze, mindenki szeretne jól és jót enni, azt adni meg a szervezetének üzemanyagként, amire a legjobb.

Azonban az egészséges táplálkozás elsősorban kiegyensúlyozott – ásványi anyagban, vitaminban, tápanyagban gazdag – étkezés jelent. De ha az életedből 10-15%-nál többet tesz ki az egészséges táplálkozás iránti elkötelezettség, illetve annak űzése, akkor érdemes egy pillanatra elgondolkodnod.

Vajon az evés van érted vagy te az evésért? Netalán jobban aggódsz a kelleténél ételeid minőségéért? Sokan lesznek, akik hirtelen felszisszennek majd az ortorexia nervosa leírásának olvasása közben, de sebaj. Ez is legalább akkora probléma, mint a többi evési zavar: az anorexia, a bulimia.

A baj már közöttünk van

Hol másutt, mint az egészség- és szépségipar, valamint a különböző népbutító őrületek fellegvárában, az Egyesült Államokban írtak először az ortorexia nervosáról, vagy egyszerűen az egészségfüggésről. 2001-ben egy amerikai pszichológus Steven Bratman megjelentette a tünetegyüttesről szóló könyvét.

Az azóta eltelt hét évben sajnos még mindig nem lett bevett fogalom a pszichiátriában, de legalább egyre többen cikkeznek róla. Mindenekelőtt a mániákus étkezési zavarok közé sorolta, valamint leírta azt is, hogy leginkább a huszonöt évnél idősebb, az átlagosnál jobban kereső nőket érinti.

Gasztrománia, ami már betegség

Az ortorexiások élete elsősorban az ételek köré csoportosul. Főként annak minősége és a megfelelő elkészítése. A betegnek az okoz örömet, hogy minél nagyobb rituáléval készítse el, bíbelődjön vele, fantáziáljon róla. Ezért cserébe szigorúan töröl az étlapról minden – az aktuális trendnek megfelelő – egészségtelen hozzávalót: tejterméket, puffasztó zöldségeket, készételeket, tojást, lisztfélét, cukrot.

Szélsőségesen és kényszeresen ragaszkodik az egészséges életmódhoz, az általa jótékonynak hitt ételekhez. Retteg még a gondolatától is, hogy esetleg olyan falatot nyel le, ami megbetegítheti, netalán idővel meg is ölheti.

A mindennapi életre ez úgy vetődik le, hogy a fűszer csak akkor jó, ha zöld; a gyümölcs rostjai bár jót tesznek az emésztésnek, de maga a gyümölcsfogyasztás candidát okoz… Emellett mindent a legjobb forrásból, a legjobb helyről beszerezve természetesen. Vagyis szép lassan a konyha engedelmes rabja lesz, éppen azzal, hogy étrendjét már-már stratégiai szinten tervezi. Természetesen idővel ez a perfekcionizmus áttevődik a mindennapi életre, a későbbiekben átveszi felette irányítást is. Extrém esetben eltávolodik barátaitól, amit egyáltalán nem bán, hiszen több ideje marad a konyhára...

Élvezeti érték az első helyen

Hibáztathatnánk a médiát is, hiszen egymásra kontráz az egészségőrületre. Mindig más és más hozzávalót űz ki a kedveltek köréből. Arról nem beszélve, hogy magától értetődő álomcélként kezeli a minél egészségesebb – ez talán nem is baj – főként pedig fitt, szép, és karcsú életet. Nem alakot, életet. Teszi mindezt úgy, hogy az ételre már nem, mint éhségünk csillapítójára, hanem gasztronómiai élvezetre tekint.