Ülök a metrón, a villamoson, a buszon, sétálok az utcán, bemegyek egy bankba vagy a boltba. Mindenhol boldogtalan, ideges, frusztrált, elégedetlen embereket látok. Mindenki már az előtt ideges, hogy bármi idegesítő történne vele. Az az érzésem, hogy senki sem boldog. Ettől aztán az érzi kellemetlenül magát, aki rámosolyog az eladóra vagy az ellenőrre, és az értetlenül néz vissza, sőt szinte idiótának néz.

Tudom, hogy mindannyian nehézségekkel küzdünk. Szétdolgozzuk magunkat, hogy épphogy befizessük a temérdek számlát, hogy meglegyen az albérlet, hogy főtt étel kerüljön az asztalra. Nagyon sokan küzdünk ilyen problémákkal, és bizony nehéz másra gondolni, felszabadultan élni az életünket, mert a körülmények nagyon keveseknek teszik lehetővé.

Mi az, amit mégis tehetünk?

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerűen tanuljunk meg figyelni egymásra. Az emberek arcán van minden. Senki sem különb senkinél. Lehet egy három diplomás zseniális eszű emberből egyik napról a másikra hajléktalan, és lehet egy biciklisfutárból filmsztár. Az élet szereti az ilyen tréfákat, de minden okkal történik. Egyszerűen hinni kell abban, hogy az adott élethelyzet tanít minket valamire. Valamire, ami sokkal hosszabb távon segíti a fejlődésünket. Szerencsésebb az az ember, akinek sok problémával kell szembenéznie, és leküzdeni őket, mint az, akinek minden az ölébe hullik, és azt hiszi, ez neki jár. Mert akinek küzdeni kell, az tanult és sokkal többet kap majd vissza lelkileg, emberileg.

Akkor lehetünk sikeresek mind a munkánkban, mind a magánéletben, ha tisztában vagyunk saját magunkkal. Ez nem alakul ki egyik napról a másikra, de folyamatosan tanulunk a körülöttünk zajló, és bennünket érintő eseményekből, és ha eközben tudjuk figyelni a saját reakcióinkat, érzéseinket, gondolatainkat, akkor napról-napra közelebb kerülünk ahhoz, hogy tiszta képet lássunk magunkról.

Ezzel a tudással egyre megfontoltabban és bölcsebben tudunk dönteni egy újabb helyzetben. Rájöhetünk arra, hogy mit kell elkerülni, de arra is, hogy miért érdemes fejest ugrani.

Ha egymásra is figyelünk, a másik is hálás lesz

Nem kell senkivel sem kedvesebbnek lenni, mint mással, de vegyük észre a körülöttünk lévőket. Nézzünk fel egy pár percre a mobilról, a tabletről, vegyük észre, hogy valaki le szeretne ülni a zsúfolt metrón, és ne foglaljunk el három helyet. Lehet, hogy rég nem volt vele senki kedves, hogy az a mosoly a legszebb dolog a napjában, amit a szemünkbe nézve látott. Ne féljünk figyelmesek lenni, tegyük meg magunkért is!