A krízishelyzetekben rejlő üzenet: Újrakezdés!

A legtöbb ember felismeri a krízisekben rejlő üzenetet és a benne levő esélyt az újrakezdésre. Akit élete első harmadának végére többször, többféleképpen megkóstolt az élet, aki felismeri azt, amiben van, képes új döntéseket hozni, képes kimozdulni statikus állapotából, átlendíti magát egy másik állapotba, ahol másképpen érzi magát.

Az élet ritmusa, és azok időszakai

Fel kell ismerni, az életnek megvan a saját ritmusa, amelyet a természet törvényei alakítanak, és a Földön levő embernek ehhez érdemes alkalmazkodnia. Az élet ritmusában vannak időszakok, amikor látszólag nem történik semmi, azonban ebben a holt időben az előző életesemények feldolgozása, utóhatásának elsimítása, vagy éppen az elkövetkező eseményekre való felkészülés történik. Ezért mindenki legyen irgalmas önmagával, mert az elme belátása korlátozott, képtelen mindenre biztosítani a megfelelő rálátását és megértését. Ezek olyan időszakok, amikor egy váróteremben ülünk és eltervezzük melyik ajtón fogunk benyitni a megfelelő szobába.

Nézzünk magunkba és tegyünk fel kérdéseket: hol állok most, ki tervezte meg az eddigi élettörténetemet? Mit kívántam magamnak és hogyan sikerült? Melyik pillanat volt az, amikor kanyarodtam, csak éppen a másik irányba? Amikor ezeken és hasonló kérdéseken átrágjuk magunkat, már egyáltalán nem leszünk a véletlen játékszerei, kiderül, miért történt az, ami megtörtént, és képesek vagyunk megállapítani: sorsunk igenis a kezünkben van!

A 7 éves ciklusok

A kérdéseket nem érdemes megkerülni, miközben elmélázunk, hogy szomszédunk hogyan járt és a munkatársunkkal is mennyi minden történt. A saját életében mindenki egyedül van benne, egy nap 24 óráján keresztül. Képtelenség egy cipőben egyszerre két személynek belebújni. Életünk minden hetedik évében lép egy újabb szintre, követve a hét évből álló egy egységet. Ennyi idő alatt megváltozik a belső valóságunk, az értékelő rendszerünk, és formálódik, ahogyan a külső eseményekre reagálunk. Egy kis perióduson belül is van egy még kisebb törvényszerűség, amelyet megfigyelhetünk. Az első két év körülbelül azzal telik, hogy kirajzolódnak az új hatások szabályai, a következő három évben, az energia teljében élvezhető legjobban a körülmény, és az utolsó kettőben pedig a tapasztalatok feldolgozása, valamint az újabb ciklusra való felkészülés történik.

Ki–ki el tudja dönteni, melyek a sikeres életterületei és melyek azok, amelyen az újratervezés ma már elengedhetetlen. Sokan sokfélék vagyunk, ezért a legegyszerűbb, amikor mindenki a saját életének válik mesterévé, és nem hagyatkozik sem a szülőkre, sem a barátokra, sem pedig egyéb, más önkéntes jótevő véleményére.

Lássunk munkához, itt a kikelet, a gyönyörűséges tavasz

Erőtől duzzadó energiák gomolyognak a természetben, a levegőben, kapcsolódjunk rá erre az adományra, és álljunk készen az újratervezésre. Egyformán, egyenlőképpen részesülünk a napsütésből, az új lehetőségekből, a változásokból, és az áldásokból, elég egyszer beállni a sorba, jut mindenkinek mindenből elegendő. Valamennyien isteni teremtmények vagyunk, a tudás mindenki számára természetes módon elérhető. Ne a mentségeket, a kibúvókat keressük, sokkal inkább a saját megoldásainkat. Egyenként valamennyiünkben megvan az a képesség, hogy javítsunk az életünkön. Ráhangolódhatunk a szellemünkre, a szívünkre, és így szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki láthatatlan titkos belső erőnkkel. Olyan titkokat ismerhetünk meg, amelynek segítségével átalakíthatjuk az egész életünket. Az eddig leírtak mind igazak, és a gyakorlott önismerettel rendelkező számára ez egyértelmű, ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindig könnyű a terveket napról napra következetesen és rugalmasan végigcsinálni.

Mindenkiben megvan az erő és a tudatosság rejtett képességeinek lehetősége, a véghezvitelére, ettől még meg kell dolgozni, hogy az meg is nyilvánulhasson. A munkát egyénileg kell elvégezni, fel kell ébreszteni a tudatosságot és meglátni, hogy az egyéni tetteink hogyan hatnak a nagy egészre. Vissza kell szerezni azt a hatalmat, amit a politikusoknak, a tanítóknak, az orvosoknak, a gyógyszerésznek a multinacionális cégeknek, a sámánoknak, a trénereknek, a guruknak és hasonlóknak átengedtünk, hogy végre saját magunk ízlése szerint éljük tovább a saját életünket. Nincs többé szükség sem mesterekre, útmutatásokra - egyszerűen tesszük, amit teszünk, vagyunk, akik vagyunk. Nem könnyű út ez, azonban az ezen járás olyan élményeket, olyan tapasztalatokat ajánl fel, amelyhez foghatót senki más nem tud mesélni, mert ez mindenkinek a sajátja, amelyért megdolgozott, kitartott eredeti saját érzései és szíve vágya mellett. Lesznek találkozások más kalandorokkal is, akikkel egy mosolyból, egy kacsintásból is érthető, hogy közös élményekben úszunk együtt az áramlással.

Szabadítsuk fel magunkat az akarásból!

Emeljük fel tekintetünket az égre és éljük át néhány pillanatra azt a szabadságot, amelyet ebben az állapotunkban a lelkünk üzen személyiségünk felé. Értelmezzük azt a kódrendszert, amelyre eddig nem figyeltünk, ezért létezéséről nem is tudtunk. Személyiségünkön keresztül tapasztalhatjuk meg és fejezhetjük ki a személyek közötti, vagy a spirituális energiánkat. Minél jobban ismerjük, szeretjük, elfogadjuk személyiségünket, annál könnyebben és szorosabban kerülhetünk kapcsolatba lelkünkkel, a bennünk működő spirituális energiákkal, amelyek erőt adnak ahhoz, hogy az eddigi tapasztalatainkat helyesen lássuk, önmagunkat igazságosan kezeljük, és megfelelő tisztelettel bánjunk saját életünkkel. A megélt helyzetek, a tisztán látás elegendő energiát ad kapcsolataink rendezésére, amelyben első helyen az önmagunkkal való belső kapcsolatra érdemes ránézni, és ezt követően pedig azokkal a külső környezetben levő esetekre, másokkal, majd általánosságban a környezetünkkel való kapcsolatra figyelni.

Az Egységből jöttünk a dualitásba, hogy tapasztalatokat nyerjünk

Amikor majd ismét visszatérünk az Egységbe ugyanúgy egyek leszünk, mint lélekutazásunk kezdetén, mégis gazdagodtunk az útközben szerzett élményekkel. Utazásunk során tudatlanságból korlátokat, védelmi falakat vonunk magunk köré, a dualitásból eredő negatív hatások miatt, idegesség, önbizalomhiány, félelem, irigység, harag, lázadás, elégedetlenség vagy lustaság okán. Nézzünk rá, milyenek lennénk, ha nem lennének falak, akadálytalanul áramolhatna minden, ami létezik felénk, és tőlünk el, mások felé, milyen lenne akkor az életünk és milyen a közösségé, amelyben élünk? Hiszen mindent megoszthatunk és meg is osztunk a többiekkel, csak van, aki örömmel és önként adakozással, és van, akitől az élet veszi el, mert nem meri készségesen odaadni. Ahelyett, hogy beleragadnánk a megszokásba engedjük el, állítsuk le a kényszereket, oldjuk fel a korlátokat. Kellemetlenségek, veszteségek mindig lesznek, egészen addig, amíg fel nem ismerjük, hogy kötődésünk miatt éljük meg ezeket a helyzeteket. Aki szabadon képes elfogadni, hogy mindig az a jó, ahogyan van, annak elolvadnak a nehézségei az életében. A lényeg: ha szép virágoskertet akarunk, akkor ne tépkedjük le a virágokat, és pláne ne öntözgessük a gyomokat. Helyette öntözgessük a virágokat, a gyomokat pedig kíméletlenül tépkedjük ki. Mindennek megvan a megfelelő ideje, hogy mit mikor érdemes megtenni, és az mennyi ideig tartson, ne siettessük, és ne lazsáljunk, egyik sem hoz örömet.

Önmagunkon a saját személyiségünkön való munkálkodás a legfontosabb, bármilyen fejlettségi szinten legyünk is. Minden egész több mint a részek összessége, ismerjük fel, hogy az egymáshoz közel kerülő, összeolvadó részek folyamata teremtő erőt szabadít fel, amelyet mi magunk már sem erőltetni sem sürgetni nem tudunk, azonban könnyíthetünk magunkon, ha a saját lelkünkhöz kapcsolódunk. Minden nehézség belülről egy kaput nyit meg, amin keresztül kiengedhetjük azt a régi, elhasználódott energiát, amely nem szolgálja, vagy éppen akadályozta a pillanat élményét. Amikor a belső tapasztalatok elkezdenek megjelenni, ez annak a jele, hogy szeretett lelkünk kopogtat az ajtónkon, hogy érezzük jelenlétét - szeretettel öleljük át.

Vargyai Györgyi

Spirituális személyiségfejlesztő

Itt kérhetsz tőle tanácsot >>>