8 elképesztő dolog, melyet gyerekek meséltek, a korábbi életükből merítve

1. „Amikor a fiam 3 éves volt, azt mondta, nagyon szereti az új apukáját, nagyon helyesnek találja. Azonban az egyetlen apuka maga a férjem volt. Megkérdeztem: miért mondod ezt? Azt felelte, a régi apukám néha értem jön. Ő hátba szúrt engem, és én meghaltam. De én nagyon szeretem az új apukámat, és tudom, hogy ő soha nem tenne velem ilyet."

2. „A feleségem és én egyszer kiselőadást tartottunk a 2,5 éves lányomnak, arról, hogy mennyire fontos a saját kis környezetének tisztán tartása. Mire ő lazán annyit felelt: „ó, ne aggódjatok, oda úgysem tud bejutni senki. Egyik éjjel már megpróbált valaki bejutni. Rugdosták az ajtót, de én keményen küzdöttem, amíg meg nem haltam. Meghaltam, ugyan, de most itt vagyok." Úgy mondta mindezt, mintha semmiség lenne az egész."

3. „Mielőtt megszülettem, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik édesanyám ma már igazán idősek lennének. Ők sajnos bent ragadtak egy autóbaleset során kialakult tűzben, de én biztos nem menekültem volna meg!" - Talán 5 vagy 6 éves lehetett, amikor a semmiből előrukkolt ezzel.

4. „Amikor a kishúgom fiatalabb volt, gyakran járkált a ház körül egy nagypapáról készült képpel, és sírt. Azt mondogatta: „hiányzol, Harvey." Nos, Harvey még azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna, tehát a kishúgom nem ismerhette. Hasonlóan, más gyakori esetekhez, anyukám szerint olyasmiket mond a kishúgom, mint amiket a dédnagymamám, Lucy mondana."

5. „Amikor a kishúgom első ízben megszólalt, néhány igazán zavaró dolgot mondogatott. Azt mondogatta nekünk, hogy az ő előző családja rossz dolgokat tett vele, és sokat sírt emiatt, aztán végül az édesapja megégette őt, így rátalálhatott az új családjára, azaz ránk. Kb. 2-4 éves kora között mesélte ezeket a dolgokat, és sehol máshol ilyeneket nem hallhatott, emiatt a családunk mindig is úgy hitte, ezek egy előző élet emlékképei."

6. „2 és 6 éves kora között a fiam állandóan ugyanazt a történetet mesélte el nekünk, pontosabban, hogy hogyan is lettem én az édesanyja. Valami olyasmit mondott, hogy egy öltönyös férfi egy megfelelő anyát keresett, aki segít az ő lelki küldetését véghezvinni. ... Mi nem beszéltünk neki spirituális témákról... és nem is vallásos környezetben nevelkedett.

Úgy írta le az egészet, mint egy bevásárlást: egy fényes teremben sorakoztak, mint a babák, és őt választották ki. Az öltönyös férfi megkérdezte, hogy biztosan őt kérik-e, majd ezután a világra jött. A fiam már igen korán érdeklődni kezdett a második világháborús repülőgépek iránt. Be tudta azonosítani őket, az alkatrészeiket felismerte, és tudta, hol vetették be őket. Még mindig fogalmam sincs, honnan szerezte ezeket az információkat. Én orvostudománnyal foglalkozom, az apja pedig matematikus. Mindig „nagyapának" neveztük, mert nyugodt és megfontolt volt a viselkedése. Ez a gyermek valóban egy idős lélek."

7. „A nővérem abban az évben született, amikor az apai nagyanyám meghalt. A nővérem, mikor már elég idős lett ahhoz, hogy beszéljen, többször azt mondta az apámnak: én vagyok az anyád."

8. „Anyám szerint, amikor fiatalabb voltam, elmondtam neki, hogyan haltam meg egy tűzben. Ugyan erre már nem emlékszem, de a legnagyobb félelmem az, hogy leég a lakásom. Már egy aprócska nyílt láng is megrémít."