Szénhidrátok - barát vagy ellenség?

Hogy miért kérdés egyáltalán, ellenség-e vagy sem, az az alacsony szénhidráttartalmú diéták nagy divatja miatt fontos.

Háromféle szénhidrát van, mindegyik más, mindegyikből más mennyiséget kell (kellene) fogyasztanunk.


Az egyszerűek

Mint ahogy a nevük is mutatja, egyszerűek, egy vagy két cukormolekulából állnak. Ezeket egyből meg tudjuk emészteni, azonnal a véráramba kerülnek, azonnal erőt tudnak adni. De ha túl sok kerül hirtelen a véráramba, a szervezet azonnali inzulintermeléssel válaszol, hogy eltüntesse onnan. Ezt a folyamatot hirtelen fáradtságérzet, szédülés kísérheti. És ha sok az inzulin a vérünkben, az megakadályozza, hogy a zsírt tökéletesen elégessük. Tehát, az egyszerű szénhidrátok akkor kellenek, ha hirtelen energiára van szükségünk, de csak óvatosan fogyasszunk belőlük.

Forrásuk a finomított cukor, a tejcukor, a gyümölcscukor. A természetes eredetű gyümölcscukor ezek közül a legjobb. (Emlékszel még a szőlőcukor tablettácskákra? Még most is lehet kapni…)




Összetett szénhidrátok

Hosszú-hosszú cukor molekulasorok. Jóval több időbe telik megemészteni őket. Lehetnek szálasak vagy keményítőszerűek. A rizs, a tészta, a lisztfélék, ás a krumpli keményítőszerűek.

A szálasak számunkra emészthetetlenek. Nincsen kalóriaértékük, de nagyon fontosak, hogy az emésztőrendszerünk jól működjön. Ezek alkotják a növényi ételeink kisebb-nagyobb részét.



Akkor most a szénhidrátok jók vagy rosszak?

Étrendünkben persze arányában több összetett szénhidrátnak kell lennie, mint egyszerűnek, így a testünk jobban tudja szabályozni, mikor mennyi cukor kerüljön a vérbe. Persze, ennél azért bonyolultabb a dolog. Mert vannak olyanok közöttük, amik könnyen bomlanak le egyszerű szénhidrátokká, például az is, ami a krumpliban található. Ezért találták ki a GI-t (glycemic index), ennek alapján lehet választani az ételek közül, mikor mire van szükség.

Mostanában divat utálni a szénhidrátokat, vannak olyan orvosok, akik egyenesen ezeket hibáztatják minden elhízott beteg miatt. De ha nem eszünk szénhidrátot, a testünk csak sokkal bonyolultabb módokon juthat energiához, persze fogyunk, de az majdnem mind izomszövet-fogyás.


A hivatalos álláspont szerint még mindig legalább 55%-át kellene a napi energiaigényünknek szénhidrátokból fedezni

Legalább kerüljük a túlfinomított szénhidrátokat. Ez nem könnyű, hiszen eredetileg pont azért kezdték őket előállítani, hogy megkönnyítsék az életünket, hogy egyszerűbb legyen tárolni, szállítani, hogy kis helyen több energia férjen el.
De a fehér cukorban, lisztben már a tiszta energián kívül semmi tápérték sincs. Apró szeműek, könnyen felszívódnak, és hiába összetett szénhidrátok, hamar, túl hamar alakulnak át egyszerűvé.





És az alacsony szénhidráttartalmú diéták?

Rövidtávon egész biztosan képesek súlycsökkentésre. De életmódként nemigen lehet elképzelni őket. Ideiglenes megoldásként, továbbá a cukorra amúgy is érzékeny embereknél esetleg hasznosak lehetnek.