Szakértők
Összes szakértőnk
| Szakmák szerint: |
Név szerint: |
Gazdag EnikőÉletvezetési szakértő
06/20/978-2759 eniko.gazdag@t-online.hu http://www.gazdageniko.hu |
|
Kérdések és válaszok |
| «« elejére következő » végére »» |
|
Tanácstalan vagyok!!! Jó napot Enikő! Van egy barátnőm 2 és fél éve és az egyik pillanatban egyszer csak megcsalt!!! Ez mind úgy kezdődött hogy a párom a suliban ismert meg egy srácot aki vele jár egy osztályba mert össze vannak vonva! Számot is cseréltek azonnal és a srác már úgy irta be a számát hogy "SZERELMEM"!!Másnap jön neki egy sms amiben ez állt: szeretlek! hiányzol! Kívánlak!! Harmad nap meg már az ölében csücsült mint egy király lány!! És azt mondta neki hogy nincs barátja!!! Mindegy ezek mind szépen kiderültek!!! Leültem vele beszélgetni erről a srácról és rólunk!!! És megtörtént aminek nem kellett volna megtörténnie véletlen megdobtam a mobilommal a szeme alatt mert annyira fel pörgetett a gúnyos nevetésével és azzal hogy nem is figyel rám és fogtam a telót és neki dobom a falnk és erre őt találtam el!!!!! Nagyon sajnálom ezt hogy őt találtam el!!! Erre most még haragszik is!!! Volt már olyan is hogy majd nem leszúrtam magam egy vadász késsel miatta mert átvertnek és kihasználtnak éreztem magam!!! És rám jött az epilepszia szerü roham és akkor majdnem meg tettem amit csak a Nővére mesélt el utólag!!! De azóta már lehiggadtam!!! Sokat is fogytam 92kg-ról 57kg-ra 6 hónap alatt!!! Tegnap este azt mondta nekem hogy ma is meg minden nap találkozik vele!!! És hogy hadjam gondolkodni!!! Csak az a baj hogy mindenki ismeri a srácot és azt mondák róla hogy csak a Brigi arra kell hogy egy trófea legyen!!! És nagyon sok barátot el is veszített miatta mármint a srác miatt!!! Mondták neki azt is hogy ezért meg lehet bocsájtani nekem és örüljön annak hogy én még képes vagyok megbocsájtani neki!!! Mert ilyen pasiból kevés van aki harmadszor is képes felejteni és megbocsátani neki!!! Az este még azt is mondta hogy az volt itt a baj hogy félre lépett hogy nem foglalkoztam vele eleget mert sokat dolgozok,suliba járok,fáradt vagyok....... De mikor van egy kis időm vele foglalkozni akkor meg azt mondja hogy tv-t néz,megy a barátnőihez bulizni meg beszélgetni,stb..... Soha nem tudtam elvinni sehova mert mindig kitalált valamit!!! De ha ő akart buliba vagy máshova menni akkor én ugorjak neki egy szóra !!! Igen erre én ugrottam is neki bármennyire voltam olyan hangulatban hogy nincs hozzá kedvem!!! Meg hogy ő itthon volt egész nyáron!!! És mondta hogy gondolkozzak el hogy min kéne változtatnom..... De ha most közeledek felé akkor vissza utasít!!!! A másik srácot azt tudom meg mondta is hogy nem szereti....... Szeretném kérni a tanácsát hogy e helyzetben mit tegyek????? A segítségét előre is köszönöm!!! üdvözlettel:Horváth Norbert |
| kérdés: Brigi1121 2009. 09. 22. 13:43 23 |
| Kedves Norbi! Privátban (e-mailen) már válaszoltam. Azt döntse el önmagában, hogy szüksége van-e egy ilyen kapcsolatra és vajon visszaállítható-e még a bizalom. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 09. 25. 15:42 |
|
bizalom Kedves Pszichológusnő! 31 éves, kétgyerekes anyuka vagyok, boldog családdal, szép otthonnal. Férjem nagyon jó apa,szeretettel neveljük a gyerekeket. Első gyermekem születése után férjem bevallotta hogy több szexuális kapcsolata volt prostituálttal amióta mi összekerültünk, ezt mintegy túlzott "szexmániának" írta le. Ezeket azóta teljesen megbánta, megkeresztelkedett, és örök hűséget ígért nekem. Én megbocsátottam, de igazából a harag megmaradt bennem és próbáltam újra bizalmat kiépíteni iránta. Azóta megszületett második gyermekünk és felépítettünk egy új otthont és kertet, amiért férjem nagyon sokat küzdött. A gondom az, hogy a bizalmat még mindig nehéz megtalálnom, és néha apró semmiségek miatt éktelen haragra gerjedek, amiből kislányom (4,5 éves) már sokat megért. Én nagyon szeretem őket, nem szeretnék elválni, együtt szeretném leélni a párommal az életemet. Köszönettel: Zsuzsa |
| kérdés: zsuc 2009. 09. 11. 10:30 22 |
| Kedves Zsuzsa! Mindenképpen annak okát kéne feltárni (akár párterápia során), hogy mi motiválta a Férjét a túlzott "szexmániá"-ban. biztos, hogy olyan problémák vannak a háttérben, amelyek a házaságukkal kapcsolatosak. A bizalmat nagyon nehéz változás nélkül (nem értik meg a miért-et) visszaszerezni, viszont lehetséges komoly önismereti munkával mindkettőjük részéről. Én is foglalkozom párterápiával, amennyiben úgy érzik, keressenek meg. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 09. 17. 13:06 |
|
mit tegyek? Kedves Enikő! 3és fél éves kisfiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni. Az utóbbi időben nem hajlandó segítséget elfogadni senkitől - rajtam kívül. Eddig is nagyon anyás volt, s mivel az édesapja dolgozik, a nap nagy részét természetesen velem tölti - kialakult egy napirendünk. Közben született egy kisöccse, aki most másfél éves. Minimális féltékenységet észrevettünk az elején rajta,de szereti a testvérét, s most már korukból adódóan "partnerei" is egymásnak, szeretik egymást. A problémám az, hogy ha pl. változás áll be a megszokott napi rutinban, pl. apa (néha nagyi)segít fogat mosni, öltözni stb., akkor vígasztalhatatlan sírásba torkollik a dolog. Kisfiam zokogva kéri, hogy "mossam vissza a fogára, amit apa lemosott", vagy "vegyük le a nadrágot, és Én húzzam rá újra vissza". Tanácstalan vagyok, hogy ez normális dolog-e? Engedhetek-e neki, és hogy próbáljam megértetni vele, hogy apa/nagyi ugyanúgy tud neki segíteni, mint Én. Úgy érzem, hogy külön odafigyeltünk arra, hogy ne legyen elhanyagolva a kistestvér születése után sem. Nagyon jó a viszonya a nagymamával is. A szűkebb családi körünkben sajnos nemrég diagnosztizáltak paranoid skizophreniát, ami későn lett felismerve. Nem tudom, ez örökletes betegség-e? Aggodalomra adhat-e okot ez a tényező, vagy ez "normális" viselkedés a kisfiamnál. Várom megnyugtató válaszát, köszönettel! |
| kérdés: Svenka 2009. 07. 31. 14:48 21 |
| Kedves Olvasó! Nem gondolnám, hogy bármilyen köze lenne egy életkori sajátossághoz egy skizofréniának, sőt ezt nem is említi, hogy milyen ágon, honnan öröklödhetne. Nem igazán ajánlatos hagyni, hogy a gyerek evvel manipulálja a családot, és anyát evvel tegye nélkülözhetetlenné, egy kis rafinériával, következetességgel lenevelhető róla. Pl. "Nézd, Apa alaposabban megmosta a fogad!", tehát az előnyeit megmutatni a annak, hogy más csinálta, vagy, ha sietnek valahova, és nem engedi a gyerek, hogy más öltöztesse: "Akkor pizsamában jössz", tehát minden helyzetben meg kell találni azt a kiskaput, amivel mégsem hagyjuk magunkat. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 08. 12. 11:12 |
|
merre induljak? Kedves Enikő! Köszönöm szépen, hogy válaszolt és felajánlotta segítségét. Igen, sajnos tudom, hogy a párkapcsolatomban voltak problémák és ráadásul ugyanakkor megváltam az előző munkahelyemtől, ami szintén megviselt és mindez oka annak, hogy bezárkóztam teljesen. Viszont már felismerem, hogy eznagyon rossz és szeretnék is változtatni, csak hát egymagam nem olyan egyszerű.. A párommal szerencsére sikerült a problémákat nagyjából rendezni és mondhatom, hogy jó a kapcsolatunk, számíthatok rá bármiben. Az ő baráti köréből azért nem tudok barátnőket szerezni, mert egy barátjának van csak barátnője, aki viszont csak a saját baráti körével hajlandó találkozni, még a saját párjával sem nagyon megy sehova..Így én a fiukkal szoktam eljárni néha ide-oda, de hát az ugye mégsem olyan..Az érdeklődési körömmel nem lenne gond, mert a műszaki dolgokat leszámítva minden érdekel és mindenre nyitott vagyok. Viszont sajnos az anyagi helyzetünk annyira nem rózsás, úgyhogy a költséges hobbi is ki van zárva, de tudom,hogy a párom is mindent elkövetne azért, hogy valami kis közösségbe jól érezzem magam. Csak azt sem tudom hol találhatnék bármilyen klubbot, vagy közösséget. Nézegetem a különböző honlapokat, de csak internetes beszélgető társakat találok..Az van nekem is, mert tényleg nem vagyok egy önző dög és nem azért nincsennek barátaim, hanem mert nincs rá mód, hogy ismerkedjek. Az utcán nem mehetek oda emberekhez, hogy barátkozzanak velem, akarjanak megismerni... De akkor hogyan??? Alapból egy vidám és mosolygos nő vagyok, a munkahelyemen is emiatt kedvelnek (ott is szinte csak férfiakkal dolgozom...)és nyitott is vagyok, de egyre inkább úgy érzem, hogy már képtelen leszek valaha újra barátkozni, hogy nekem már sosem lesznek újra barátaim, akikkel beülhetek egy kávézóba, vagy elmehetek vásárolni vagy akármi... Sajnálom,ha nagyon káoszos lett a levelelem, de egyre jobban ki vagyok borulva. Egyedül vagyok itthon és a tehetetlen dühtől már sirni sincs erőm.. Végre van egy párom, aki szeret és szeretem és életemben nem éreztem ennyire magányosnak magam............... Ha tud még tanácsot adni, azt nagyon megköszönöm, ha nem azt is megértem. Köszönöm válaszát! Szaffi |
| kérdés: szaffi77 2009. 06. 27. 20:52 20 |
| Kedves Szaffi! Kérdésem még lenne bőven, de itt eljutottunk a "határig", nem alkalmas a probléma mélyebb feltárására. Amennyiben gondolja, szívesen fogadom Önt személyes tanácsadáson. Keressen meg nyugodtan, Gazdag Enikő eniko.gazdag@t-online.hu |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 07. 02. 13:29 |
|
merre induljak? Kedves Enikő! Nem is tudom hol kezdjem. 32éves nő vagyok 5 éve költöztem bp-re úgy hogy senkit nem ismertem itt.1,5éve vagyok a párommal, együtt is élünk. Előtte én rengeteget dolgoztam, nem kerestem rosszúl. Szabadidőm semmi nem volt, de mégis voltak baráti kapcsolataim, a pörgős életembe belefért hogy szórakoztam, emberek közé jártam. Nagyon mély, igazi barátság megszerzésére nem volt módom, de sosem voltam egyedül. Tavaly ősszel otthagytam a munkahelyem,összeköltöztem a párommal és azóta elveszett az életem, nem találom magam. Eleinte olyan gondok volta, hogy egy csomó minden a nyakamba szakadt a dolgaiból, amiket egyedül intéztem és már lehetett volna időm,de semmire nem maradt.Idén elkezdtem újra dolgozni,de jóval kevesebbet egy új helyen, ahol egyedül vagyok egy irodában és csak jönnek-mennek emberek,tehát barátságokra nincs lehetőség. Mert a fő gondomat kihagytam. Egyedül vagyok. Nem tudom mit kezdjek magammal.Nem tudok hol ismerkedni,barátokat,barátnőket szeretnék találni,de nem olyat,akivel levelezhetek,hanem akivel beülhetek teázni, lehet jönni-menni beszélgetni stb.Egyszerűen már odáig jutottam,hogy annyira szétcsúsztam a magány miatt,hogy ha a párom barátaival találkozom(csak egyedülélő pasik..)akkor már szinte meg sem tudok valamiért szólalni.Félek,hogy teljesen képtelen leszek új ismeretségeket kötni.Szó szerint senki nincs az életembe és ebbe belebolondulok..Hova mehetnék, hol ismerkedhetnék? Mármint barátnőket, ismerősöket hol találhatnék?? Én szívesen mennék akár valami szakkörbe, klubba bárhova, de hol találok ilyet, és egyedül hogy menjek el??? Előre is köszönöm a segítséget! Nagyon el vagyok már keseredve..... Szaffi |
| kérdés: szaffi77 2009. 06. 20. 21:27 19 |
| Kedves Szaffi! Feltehetőleg a párkapcsolatával is összefügg, hogy ennyire bezárkozott. Ennek az okát fel lehetne tárni tanácsadás során. Ismerkedni olyan helyen tudna, amely Önt is érdekli, hobbi, akár egy edzőterem vagy vmilyen tanfolyam, ezt csakis Ön találhatja meg, melyik elfoglaltság kötné le. Bárhová el lehet menni egyedül, úgyis egy idő után kialakulnak a kapcsolatok. Párjával milyen a kapcsolata? Amennyiben úgy érzi, részt venne tanácsadáson, keressen meg. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 06. 22. 10:16 |
|
Fóbiák Kedves Enikő! Köszönöm a válaszát! Nehéz felidézni, hogy mi történt 5 éve, mert nagy változások nem voltak az életemben. Igaz a kapcsolatomban voltak konfliktusok, a barátom(azóta férjem) öccsével laktunk együtt, és ez okozott problémákat. Sokszor éreztem azt, hogy nem az én oldalamra áll egy vitás helyzetben. Azóta már elköltöztünk, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, a férjem is rájött már, hogy hibát követett el. Ennek ellenére nem múltak el a tüneteim, sajnos. Tavaly januárban született egy kisfiam, most vele vagyok itthon. Szeretném, ha nem kellene szégyenkeznie miattam, és felnézhetne rám. Köszönettel: Betti |
| kérdés: djb30 2009. 06. 02. 18:03 18 |
| Kedves Betti! Mindenképpen tanácsadást javasolnék Önnnek, amelynek során pontosan fel lehetne tárni a tünetek hátterét, és azt, ami fentartja őket. Biztos vagyok benne, hogy több lehet mögötte, mint amit leírt,(lehet nem tudatos is) de ez csak bővebb információk alapján lehetne felderíteni. Nálam van lehetőség személyes és online tanácsadásra is. Üdvözlettel, Gazdag Enikő eniko.gazdag@t-online.hu |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 06. 04. 10:55 |
|
életcél Kedves Enikő! 46 éves vagyok, 4 éve elvált. Válásom után, megszünt az addigi életem. A családi házat eladtuk, munkahelyemről eljöttem,beköltöztem a városba két nagy gyerekkel, megéltem a munkanélküliséget, a nagyfiam összeütközését a törvénnyel (drog), új munkahelyre való beillesztkedés gyötrelmeit és örömeit, barátok elvesztését új barátok találását. Mára újra van mukám, van hol laknunk, barátokra is találtam, a gyerekeim tanulnak és dolgoznak.A párkapcsolatom azonban sikertelen. Két férfi volt válásom óta az életemben. Az első ideálisnak látszott, de aztán kiderült, hogy sok szereplős történetnek váltam mellékszereplőjévé. Fájt nagyon, de vége lett. Jelenleg egy olyan férfival van kapcsolatom, akinek nagyon fiatal élettársa van és két pici gyereke.Barátságnak indult...aztán szerető lettem.... Szinte naponta találkozunk, de gyötör a féltékenység (amit próbálok leplezni)Néha azt érzem, nincs értelme együtt lenni ezzel az emberrel, de azt is érzem megbolondulok nélküle. Hiányzik. Egyszerre gyűlölöm és szeretem. Félek az egyedülléttől. Az utóbbi időben egyre rosszabbul érzem magam a bőrömben. Tanácstalan, bizonytalan, az életből kiábrándult lettem. Nem lelkesedek, nincsenek céljaim, beletemetkezek a munkába. Azt hiszem, ha most nem próbálok meg az életemen változtatni, később már nem lesz rá erőm. Mit tegyek? Köszönöm, hogy foglalkozik a kérdésemmel. Üdvözlettel: Flóra |
| kérdés: Florababa 2009. 06. 01. 10:46 17 |
| Kedves Flóra! Annak, hogy most nem lát célt, sok minden állhat a hátterében. Lehet, hogy anyira el volt foglalva a válás után, hogy rendbehozza a körülményeit, hogy nem dolgozta fel rendesen gyászt. (Egy kapcsolat elvesztése is ugyanolyan gyászmunkát igényel, mint bármilyen veszteség.) Lehet, hogy akkor lekötötte a figyelmét a sok feladat, és most, hogy szabadabbá vált, előjöttek a fel nem dolgozott konfliktusok. MIndenképpen önismereti munkát javasolnék pszichológusnál (akár nálam is), hogy hol tart most, kit is keres, milyen célokat tűzhetne ki. Jelenleg amúgyis egy életkori krízisen (életközépi válság) esik át, amikor általában az addigi élettel való számvetés (hol is tartok most) az életfeladat. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 06. 04. 11:04 |
|
Fóbiák Kedves Enikő! Az én problémám kb.5 éve kezdődött. Egy vár alagútrendszerében hirtelen rosszullét fogott el. Még soha nem éreztem ilyet, így nem értettem, mi történik velem. Nem kaptam levegőt, ájulás környékezett, és arra gondoltam, mindenképpen ki kell innen jutnom. Ezután már a liftben is hasonló rosszulléteim lettek, és ma már csak lépcsőn járok. Régen szerettem a barlangtúrákat, de ma már nem „mernék” bemenni egy barlangba sem. Szerencsére nem kell gyakran metróznom, hiszen az is hasonló gondokat jelent. Sajnos egyre több félelmem van azóta, egy hídon átkelni gyalog számomra elképzelhetetlen, és egy ideje az autóban is félek. Először csak nem mertem vezetni, de már akkor sem vagyok nyugodt, ha más vezet. Persze ezekkel a dolgokkal együtt lehet élni, de én egyre szörnyűbbnek érzem. Tartok tőle, hogy ez idővel még rosszabb lesz. Szomorúan veszem észre, hogy amiket régen örömmel csináltam, ma már rettegéssel tölt el. Szeretnék megszabadulni a félelmeimtől, de nem tudom, milyenek az esélyeim, mit tehetek? Hova lehet fordulni? A háziorvos javasol valamit? Tb által finanszírozott terápia létezik? Válaszát előre is köszönöm! |
| kérdés: djb30 2009. 05. 29. 18:03 16 |
| Kedves Olvasó! Igen, úgy érzem, hogy a pánikbetegség "ördögi körébe" került bele. Pár kérdés, amely felmerül bennem: mi történt akkor 5 éve , amikor kezdődött?? És azóta? Milyenek a körülményei? Munka, stb? A helyi pszichiátrián igen, van kezelés, jórészt gyógyszerekkel. Oda nem tudom, hogy kell-e beutaló a háziorvostól. Pszichológusok (én is) magánrendelésen beszélgetéssel tárjuk fel és dolgozzuk fel a háttérben rejlő okokat. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 06. 02. 13:39 |
|
Önbizalomhiány Kedves Tünde! Széparcú,fiatalos, intelligens (mások mondják),közel az 50-hez korú, elvált nő vagyok. A kamaszkorban nem tanultam meg a másik nem megismerését, így ez a mai napig nagy hiányosságom. Kérdeznék: nem ismerem fel a férfiak apró jelzéseit, vagy esetleg túlértékelek egyes jeleket? Visszajelezni sem tudok. Pl.: Ha egy férfi finomam dícséri a külsődet, megérintené a kezedet, ha én későn veszem észre, ő utánam köszön, minek értékelnéd. Üdv.: Odri |
| kérdés: odri62 2009. 05. 25. 11:07 15 |
| Kedves Odri! Nem egészen értem a kérdését. Ha egy férfi akar vmit, úgyis megkérdezi. Elhív egy kávéra, vacsorára, stb. Ha nem mond semmit, nem is akarja igazán. Fontos az őszinteség, hogy utaljon rá, hogy tetszik neki a hölgy és meg szeretné ismerni. Miért nem volt ideje megismerni a másik nemet? Mit csinált mostanáig? Ön mit gondol magáról, attól fügetlenül, hogy mások mit mondanak Önről? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem. Én a hiányosságot elsősorban önismeret terén érzem, ez természetesen fejleszthető, akár nálam is. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 05. 25. 11:18 |
|
Én Kedves Enikő! Lehet szokatlan, de épp lehet nagyon is megszokott a problémám, amivel most felkeresem Önt. Igazából egy talpraesett, határozott, céltudatos nőnek tartom magam (meg a barátaim is engem),aki közvetlen társasági ember, rengeteg baráttal, szerető családdal rendelkezik. Rengeteg siker van a hátam mögött (egyetemek, nyelvvizsgák, munkahelyi váltás, önállósodás stb.) és olyan embernek gondolom magam, aki mások problémáit mindig nagyon jól meg tudja oldani, sőt a sajátjaimat is, de valahogy mégis van egy gond, amit egyszerűen nem tudok megoldani... 2 éve lett vége egy nagy szerelemnek az életemben, amiből majdnem eljegyzés lett(2,5 éves kapcsolat), és azóta semmi érdemleges kapcsolatot nem tudok felmutatni... Nagyon vágynék már egy társra, egy olyan barátra akire számíthatok, aki szeret és akit én is, de egyszerűen azóta nem igazán volt olyan pasi aki megfogott volna... Vagy ha épp 1-1 akadt is, annak is bnője van és esze ágába se volt miattam otthagyni akármennyire is tetszettem neki... Persze lehet ez is csak azért volt vonzó, mert nem lehet az enyém... Sokat gondolkoztam már mi lehet velem a probléma, mert nagyon sok srác tart helyesnek meg csinosnak, akinek azonban lenne esélye az általában nem is mer közeledni... Akikkel esetleg próbálkoztam is azoknál is 1-2 találkozás után tudtam, ebből semmi nem lesz, mert nem azt érzem amit kellene, vagy már az elején halálra untattak vagy épp idegesítettek vmivel... Nem hinném h normális dolog h ennyi ideje senkim nincs tulajdonképpen, szóval sztem már velem van a gond. Tény, h azóta nagyon nehezen bízom meg bárkiben is, akárhogy próbálom ezt legyőzni... Újabban megpróbáltam magam annyira lekötni munkával, barátokkal, bulikkal, h egy perc szabadidőm ne legyen gondolkodni azon h egyedül vagyok, de ez is csak ideig óráig működött, ugyanis újabban azon kapom magam, h hiába vagyok társaságban mégis ez jár az agyamba, hiába vagyok fáradt mindig ez jár a fejembe és egyszerűen nem tudok szabadulni ettől, h ne erre gondoljak folyton h megint csak én vagyok egyedül... semmi nem köt le annyira... Egyre gyakrabban fordul az is elő, h csak ülök a vonaton, olvasok és észreveszem h nem is odafigyelek hanem azon jár az agyam hogy miért nincs senkim és sokszor kerülget a síró érzés is... Tudom, h idiótán hangzik, de nekem már nincs ötletem mit csináljak... semmi nem használ... de abban biztos vagyok h ez nem teljesen normális... és sztem valami nincs rendben velem... Ha tudna valami tanácsot adni, h miért történik ez velem, vagy hogyan tudnék rajta változtatni, azt nagyon megköszönném. Ha nem, akkor elnézést hogy hosszú levelemmel feltartottam! Köszönettel: Egy 25 éves lány |
| kérdés: Rencsusz 2009. 05. 13. 16:49 14 |
| Kedves "25 éves lány"! Levelét olvasva a következő kérdések merültek fel bennem: mit gondol, vajon belefér az életébe egy kapcsolat? Ha ennyire elfoglalja magát, egy perc szabadideje sincs.... A másik: ha Ön nem érzi jól magát saját társaságában, miért várja, hogy majd egy Pár jól fogja? Előbb magunkban kell megteremteni a békét, a harmóniát, ahova szívesen járnak "melegedni". Higyje el, amint jól érzi magát egyedül, nem gondol arra, hogy szüksége van valakire, akkor fogja megtalálni. Ha úgy gondolja, szívesen beszélgetne velem, hogy tudatosítsuk a háttérben rejlő okokat, tanácsadás keretében, keressen meg. Üdvözlettel, Gazdag Enikő |
| válasz: Gazdag Enikő 2009. 05. 18. 10:41 |
| Kun -Szabó József Kommunikáció, irodatechnikai szakértő KÉRDEZZ! » összes szakértő » |
 |
Együttműködő partnerünk
