Szakértők
Összes szakértőnk
| Szakmák szerint: |
Név szerint: |
Kovács PiroskaPszichológus
1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/1.30/972-6490 info@pszichoszerviz.hu http://www.pszichoszerviz.hu |
|
Kérdések és válaszok |
| «« elejére « előző következő » végére »» |
|
pánikbetegség Kedves Piroska! Még azt szeretném megkérdezni,az igaz,hogy úgyis könnyen ki lehet ebből gyógyulni,ha egyedül próbálgatom a kimozdulást,egyre messzebb?Mert sok ismerős ezt ajánlja nekem.Köszönöm.Judit |
| kérdés: jucus7608 2007. 03. 27. 08:31 27 |
| Kedves Judit! Az Ön által említett un. agorafóbia kezelésének valóban egyik lépése ez, amit az ismerősei ajánlanak. Eredményessége azonban attól függ, miként sikerült a felvezető gyakorlatokkal és az elsajátított relaxációs és légzőgyakorlatokkal a pánikban fellépő vegatatív tüneteket kompenzálnia. Ha ezt nem sajátítja el és a fokozatosságot nem biztosítja (ami nem a kimozdulással kezdődik, hanem először relaxált állapotban való megélésével), akkor nagy a veszélye, hogy fordítva "sül" el... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 03. 27. 21:50 |
|
pánikbetegség Kedves Piroska. Én azt szeretném megkérdezni öntöl,hogy lehet,minnél hamarabb kigyógyulni egy pánikbetegségből.Tudom,ennek sok fajtálya van,az enyém az,mikor szinte az utcára is félek kilépni,az uttest is egy akadály nekem.Olyankor szédülök,izzadok,meg ilyenek,és lassan szeretnék már elmenni dolgozni is.Lassan 4 éve benne vagyok,járok vele pszichologushoz is,de a gyógyszerek se nagyon vállnak be.Meg még egy kérdésem lenne,ha végképp nem javulok ebből ki,az ilyennel leszázalékolnak-e?vagy mit kéne tennem?Mert nagyon szeretnék már dolgozni:)Köszönöm.Judit |
| kérdés: jucus7608 2007. 03. 26. 23:29 26 |
| Kedves Judit! Ami a leszázalékolást illeti, arra nem tudok válaszolni. Ez egy speciális területe az egészségügynek és állandóan változó és szigorodó szabályozók mentén egészségügyi szakértők bevonásával történik. Kezelőorvosa valószínüleg pontosabb válasszal szolgálhat, kérdezze meg tőle. A gyógyszerekre vonatkozóan úgy vélem: azért van akkora kínálati paletta, mert egyénenként bizonyos hatóanyagokra másképpen reagálunk. Vagyis, ha nincs érdemleges eredmény, szükséges vagy a készítményt átcserélni, vagy a dozírozást változtatni. Ez szintén orvosi téma, vagyis szintén az orvosával kell megbeszélnie és szükség esetén változtatniuk. Ami a terápiát illeti: Ön esetében viselkedés- és kognitív terápia kombinációjával érdemes haladni. De a négy év már a trauma fel- és átdolgozására is lehetőséget adhat. Kérdés, hogy milyen gyakorisággal és intenzitással folyik a terápiás munka. Ha erre nem kész az egyén, megtalálja azokat a belső gátló mechanizmusokat, amivel akadályozza az előrelépést. És fordítva is igaz, vagyis felpörgetheti a folyamatokat, amennyiben a sokszor fájdalmas, esetleg visszaeséssel is járó munkát kész a belső gátlás alól kiszabadítani és a tanult lépéseket felhasználva beépíteni kognitív folyamataiba. De ez nem megy parancsszóra és alkalmazni kell a tanulási folyamat eszközeit. Négy év alatt azonban már hatásos eszközzel kellene rendelkeznia ahhoz, hogy ezeket a vegetatív tüneteit kezelni tudja. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 03. 27. 08:08 |
|
mi lesz velem? Tisztelt Doktornő! Tulajdonképpen nem magamról szeretnék Önnek beszélni, illetve egy problémán keresztül talán rólam is képet kaphat.... A téma "természetesen" a férjem. 12 éve vagyunk házasok, 2 év udvarlás után vett el, és2 év múlva született kislányunk. Amíg gyesen voltam, nem volt gond, egy hangos szó sem esett közöttünk, minden szinte idilli volt. Réka 3 éves lett, vissza mentem dolgozni, egy új - magasabb beosztásba, és a főiskola utolsó évét kezdtem. (amit gyes alatt is csináltam) a pro9blémák ekkor kezdődtek. a férjemmel azonos munkát végeztünk, de nem volt hajlandó segíteni, (pedig nekem új vot, ő meg már gyakorlott), durván elutasított, megalázott... a diplomaosztó bulira nem engedett el, azt ordította, hogy ha el merek menni, lecserélteti a zárat. és hogy leiszom magam és nem tudom mit csinálok. (hozzáteszem, amikor hozzámentem, nagyon kevés férfi volt az életemben, és nem szoktam inni sem) amikor megkérdeztem,mire alapozza ezt, annyit válaszolt - vállát rángatva - hogy nem gondolta komolyan, csak úgy mondta. aztán megszaporodtak az ilyen esetek. a szexben is önző, tipikusan "kettőt tolok, legördülök, horkolok" típus volt világéletében. mostmár ott tart, hogy nem hajlandó velem kommunikálni, bármit kérdezek. a gyereket "majmolja" ,mert ezt már nem szeretnek mondanám. ha itthon vagyunk, én főzök, takarítok, mosok stb.... ő meg a gyerekkel nevetgél, vagy csak ül mellette. problémát nem lehet vele megbeszélni, mert vagy nem szól, vagy otthagy, vagy annyi mond, hogyez őt idegesíti. legutoljára úgy intézte a lányunk élete első vidéki versenyét, hogy ne férjek be az autóba, mert a fiatal edzőnőt, meg a lányunkon kívül még 3 (!) gyereket elvállalt, hogy elviszi a szomszéd városba. persze megpróbálta kimagyarázni, de nevetséges volt. a múlt nap egy nyugdíjas kolléga búcsúztatóján voltunk, nem volt kedvem elmenni, de végülis jól éreztem magam, volt zene, táncoltam, jó volt a hangulat. ő nem is ült mellém a vacsorán, kétszer hívtam.... nem táncoltatott meg, (nyugdíjas kollégával táncoltam), és kérdőre vont, hogy mért voltam annyi ideig a vc-n. aztán mikor normális hangon rákérdeztem, hogy mi baja volt, annyit mondott, hogy minden. mondtam, hogy ez tág fogalom, de erre is csak azt mondta, hogy minden. aztán amikor elmondam én a problémáimat, otthagyott. ja és közölte, hogy a viselkedésem nem tetszett neki. továbbá amikor rákérdeztem,. hogy mért nem ült mellém,és mért nem kért fel táncolni, ez volt a válasz - iszonyatosan gyűlölettel teli hangon: mert rád néztem és láttalak. ennyi ... értelmezni sem nagyon tudtam.... kedves doktornő! véleményem szerint a férjemmel gond van, de nem tudom, hogy orvosi, vagy egyszerűen csak fogadjam el, hogy ilyen bunkó a stílusa.... kérem adjon tanácsot. köszönettel pepperooni |
| kérdés: pepperooni 2007. 02. 28. 21:06 25 |
| Kedves Pepperoni! Hosszú távon nem lehet egy "kőbunkóval" együttélni, vagy ha mégis, úgy súlyos következményei lesznek! Betegség formájában fog jelezni a test ott, ahol a leggyengébb a láncszem. Valószínűnek látszik, hogy többféle változás is zajlik Önökben. Egyrészt van egy elhidegülés. Vagy másképpen mondva: a középkorúak válsága. Amikor a testi vágy alábbhagy, az újdonság varázsa már a múltba vész, akkor bizony itt lenne az ideje a kapcsolat megújításának. Erre azonban pillanatnyilag nem sok esélyük van, hiszen már a gyűlölet is belopakodott Önök közé... és a kifelé kacsintgatás is jelen van... Másrészt az eltelt 14 év alatt mindketten változtak személyiségükben. Ez azonban nem összecsiszolódást hozott, hanem markáns különbözőséget. A levél alapján nem tudom megmondani, hogy párkapcsolati problémájuknak hányad része adódik az eltérő személyiségvonásokból és mennyi férje stílusából. Egy azonban biztosan elmondható: Önnek határozott igényei, elképzelései vannak mindenről, így a házasságról, a családról és a párkapcsolatról is. Mindez ideig igyekezett "jó kislányként" megfelelni az Önre osztott szerepnek. Itt van azonban az ideje, hogy tisztázza először önmagával a társával kapcsolatos saját igényeit. Miután ezt világossá és elfogadhatóvá tette önmaga számára, közölje óhaját, kívánságát, feltételeit, szándékát stb. férjével. Vázolja az önnek már világos jövőt és érdeklődjön, hogy erre akar-e tartani, vagy nyilatkozzon az elképzeléseiről a párja. Vagyis: vállalja a nyílt lapokat először önmaga előtt, majd beszélje meg a párjával. Tisztázzák, hogy adnak-e még esélyt saját maguknak vagy..... Nem fejezem be, mert családpárti vagyok. Azonban van, amikor mindenkinek az a jobb, ha lelzáródik a közös fejezet. Ehhez azonban tisztázni kell a dolgokat, és ha menthető, akkor párterápiával igyekezzenek újrarendezni soraikat. Sok sikert kívánok az erőtpróbáló fejezethez! Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 28. 22:11 |
|
összetörés Tisztelt Doktornő! 24 éves sclerosis multiplexes és dysthemiás beteg vagyok, 67%-os rokkant. Csak édesanyám van már nekem, de ő alkoholbeteg. Az árvaellátásomból élünk, munkát hiába keresek nem találok főleg a csökkent munkaképességem miatt. Anyukám nem dolgozik, szó szerint rajtam él. Minden kiadást nekem kell fizetnem, nem foglalkozik semmivel. Teljesen egy megtört ember lett belőlem ennyi idősen. Minden korábbi értéket eladott potom pénzért és sajnos nagyon rossz cimborákra tett szert. Engem lelkileg teljen tönkretesz, amiket mond és csinál velem. Hiába fordulok segítségért, senki nem tud semmit mondani, mindenki csak széttárja a karját! Szeretném segítségét kérni, hogy Önnek mi a meglátása, mi lenne a helyes út, megoldás a problémáimra, Köszönettel! |
| kérdés: WZs 2007. 02. 24. 00:45 24 |
| Kedves Fiatal Hölgy! Megértem elkeseredettségét, mert az Önre mért teher is éppen elegendő ahhoz, hogy össze ne roppanjon. Hátmég édesanyja problémája: életvitele és alkoholizmusa... Nehéz mit mondani, mert nem ismerem a lehetőségeit, csak azt, amit leírt. Azt azonban tudom, hogy a nehézségek mellé kapunk lehetőségeket is a sorstól.Ehhez kell az önismeret, hogy megláthassuk, merre is próbálkozzunk, merre törjünk ki... Először is: vegye számba az erősségeit. Azokat a tulajdonságait, képességeit, amik támogatják Önt. Gondolja végig: mik azok a tevékenységek, amit képes elvégezni, amit esetleg szeret csinálni, esetleg mit lenne képes elsajátítani annak érdekében, hogy az elképzelése meg is valósulhasson. Egészen biztos, hogy van ingyenes képzési lehetőség, amit igénybe vehet. Másodszor: Igyekezzen olyan támogató közösséget találni, ahol és akikkel könnyebb elviselni a nehézségeket. Ez lehet sclerosisos betegek közössége, vagy esetleg a helyi plébánia közössége. Harmadszor: Próbáljon a háziorvos segítségével gyógykezelést biztosítani az édesanyjának! (Igaz, ehhez kell az ő szándéka is!)Esetleg a családsegítő szolgálat jogásza pontosabb felvilágosítással szolgálhat. Bármilyen kérdésére szívesen válaszolok, csak írjon bátran. Üdvözlettel és szeretettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 27. 23:28 |
|
SOHA NEM ÉRTETTEM Jónapot! Először azzal kezdeném,hogy 2 pssichologusnál jártam a problám végett,de kielégítő választ nem kaptam soha.Ezért próbálom most öntöl is megkérdezni,hátha újat hallok. A problémám tárgya az ,hogy nagyon régóta halálvágyam van..vagyis nem pont az megmagyarázhatatlan lekik fájdalom...önagresszívitással...depresszióval..öng yilkos kísérletekkel...nemtudok sosem örülni semminek(belsőleg)csak eljátszok mindent..ha valki szeret szerelmes..nemhiszem el...belülről...sokat szenvedtem család ill.kapcsoltaban..egész kisgyerekkorom óta..nemtudok bízni senkiben...ezerszer fordult már meg a fejemben hogy öngyilkos legyek..akármennyire szertem volna meghalni egyszerüen kiborultam és nembírtam megtenni...rengetegszer van idegösszeroppanás..élvezem ha gonosz vagyok azzal akit szertek..és látom hogy szenved..utána megbánom...egyszerűen nemtudok mit tenni..kérem segítsen..előre is köszönöm,maradok tisztelettel! |
| kérdés: diuSSKA 2007. 02. 22. 19:38 23 |
| Kedves Ismeretlen! Szívesen segítenék, de az ön problémája meghaladja az itt lehetséges tanácsadást. Mindaz, amit jelzett: terápiás beavatkozást kíván. Azt tanácsolom: ha felkészült a változtatásra, ha el szeretne indulni egy más úton, mint amin eddig járt, akkor keressen egy szakembert, akinek vezetésével megteheti az első lépéseket. Bátorság az elinduláshoz és sok sikert az úthoz! Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 27. 22:57 |
|
3 éves kislányom! Jó napot kívánok !! Mihálovicsné vagyok és egy kérdéssel fordulok önhöz! Van egy 3 éves dupla skorpió kislányom ! A problémám hogy maximálisan kezelhetetlen!! Annyira önfejű,makacs és hisztis hogy már nem tudom kihez forduljak! Mindez mellet agórafóbiával küzdök! Bár már egy ideje sikerült a gyógyszerek nélkül élnem.A lányommal kapcsolatban arra gondoltunk ,hogy jót tenne neki egy tesó,de nem merem beválalni, mert félek, hogy a terhesség és az agorafobia eggyütt nem túl jó! most épp tünet mentes vagyok de nem tudom ez meddíg lehet így!! Akihez eddíg jártam orvos sajnos nem igazán tudott a kérdésben segíteni mert szerinte terápiásan lehet ezen csak segíteni ! AZ meg nagyon drága!!Nagyon megköszönném ha segítene!! Egy aggódó anyuka: mihalovicsa@freemail.hu Köszönettel MIHÁLOVICS Andrea |
| kérdés: Andi Boszi 2007. 02. 20. 11:15 22 |
| Kedves Andrea! Nem igazán tudok mást mondani, mint a kollégám. Vannak problémák, amiket csak a személyiség mélyreható változását létrehozó terápiával lehet igazán tartósan befolyásolni. Az Öné is ilyen. Valószínünek tartom, hogy kislányával kapcsolatos nehézségei is ebből adódnak. Megértem aggodalmát a pénz miatt, de higgye el, nem ez az igazi ok, hogy nem szánja rá magát a terápiára. Ha megérik a változásra, ha készen áll a kellemetlen, nehéz kihívásokra, megtalálja a módját, hogy elinduljon a változás útján. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 20. 12:31 |
|
Köszönet Kedves Doktornő! Ezúton szeretném megköszönni megnyugtató válaszát. Tanácsát megfogadtam és már kezd javulni a helyzet. Mégegyszer köszönöm! Üdvözlettel:Tina77 |
| kérdés: Tina77 2007. 02. 15. 15:09 21 |
| Kedves Tina! Köszönöm a jó hírt. További kitartást és hitet kívánok a mindennapokhoz. Merjen bizalommal lenni önmagához, mert láthatja, hogy megy!!! Ha kérdése lesz, írjon bátran! Szeretettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 15. 22:48 |
|
autogén tréning Kedves Piroska! Azt szeretném megkérdezni, hogy az autogén tréninget hogyan lehet megtanulni, és miből áll? Ezt lehet otthon is alkalmazni, vagy szakember szükséges hozzá? Ugyan így érdekelne a relaxáció is.Vagy a kettő ugyanaz? Köszönöm szépen: Rufi |
| kérdés: kruf 2007. 01. 31. 19:25 20 |
| Kedves Rufi! Az AT és a relaxáció hasonló, de nem teljesen ugyanaz. Az autogen tréninget izom- és szervtréningnek is fordíthatom. A relaxáció pedig lazító technikák gyűjteménye és kombinációja. Részletesebben honlapomon olvashat. Mint minden gyakorlati dolgot, így ezeket is irányítás mellett célszerű megtanulni, mert pontosabb, hatékonyabb és gyorsabb. Azután már önállóan is megy. Mindkettőhöz kell azonban az elhatározás és a gyakorlás. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 01. 22:38 |
|
meditáció Kedves doktornő! Én egy 21 éves kismama vagyok és már a terhességem utolsó heteiben járok.Olvastam a cikkeket a meditációról és a pozitív gondolatok teremtő erejéről. Nagyon megfogott a dolog, tudni illik eddigi életem eléggé hányattatott volt és olyan visszatérő zavaró tényezők (sokszor emberek) keserítik életemet amiket nem tudok megfelelően kezelni és csak tűrök. Sokszor eluralkodik rajtam az utálat és a feszültség. Szeretnék ezektől az érzésektől és gondolatoktól megszabadulni, bár próbálom kontrollálni, mert a gyermekem egészsége mindennél fontosabb számomra. A kérdésem, hogyan kell meditálni? Mit tegyek, hogy az életem pozitív irányba változzon? Válaszát előre is köszönöm. Kata |
| kérdés: biakata 2007. 01. 30. 20:50 19 |
| Kedves Kata! A meditációnak többféle irányzata, módja létezik. Másként meditál egy budhista, másként egy keresztény, megint másként, aki jógázik stb. Rengeteg irodalom és gyakorlati kézikönyv kapható, amikből érdemes informálódni, tájékozódni. Azonban, mint általánban minden gyakorlati képzésnél: lényeges elem a személyes élmény, a megtapasztalás, a gyakorlatban való aktív, vezető által kísért tanulás. Azt tanácsolom tehát, hogy keressen egy Ön számára hiteles vezetőt, akinek utmutatási alapján elkekzdheti a szellemi fejlődésének, növekedésének útját. A munkát mindig a kliens végzi, de az elendulásnál fontos, hogy az induló lépéseit kísérjék, segítsék. Sok sikert és jó munkát kívánok az új perspektívák feltárulásához! Üdvözlettel és szeretettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 01. 07:31 |
|
Kisfiam félelmei Kedves Doktornő! Én a kisfiam problémájával szeretnék Önhöz fordulni. Dávid 5.5 éves.Az a gondom vele,hogy nagyon félős.Pár hete például,mindig attól fél,hogy vérzik az orra vagy a szája. Kiskorától kezdve mindig nagyon sírt,ha véletlenül elesett vagy megütötte magát.Ha nem vérzett akkor semmi gond nem volt,de ha csak egy csepp vért is meglátott,már ordított. Pár hete véletlenül beütötte az orrát.(szállt be az autóba,közben az ülésmagasítóba kapaszkodott,az felbillent és orrba vágta.) akkor vérzett Neki.Azóta mindig attól fél,hogy vérezni fog.Hiába mondunk neki bármit,nem használ.(Egyébként sajnos elég gyakran túrja is az orrát.) Ma pl.fogmosáskor picit megsérthette az inyét,mert egy kis pirosat észre vett a kiköpött fogkrémben.Neki az ordításnak.Hiába magyaráztam el neki,hogy néha előfordul,hogy a fogkefe megsérti az ínyünket.De az csak egy picit vérzik. Kérdésem az lenne,hogy mit tegyek ebben az esetben.Nagyon tanácstalan vagyok. Írok egy pár sorban a gyerekekről.Van egy huga,aki 2.5 éves.Nagyon szeretik egymást.Soha nem volt féltékenység közöttük,esetleg versengés.A kislány mindenben utánozza a fiút. Dávid kiskorától kezdve félős volt.Pl:sötétben.Éjszaka éjjeli fénynél alszanak.Még félhomályban sem mer kimenni Dávid olyan helységbe ahol nincs világítás.A kislány eddig nagyon bátor volt,de most már kezd Ő is félős lenni.Sokszor még napközben is bemászik az ölembe és nem hajlandó,még ugyanabban a helységben sem tőlem távol maradni. Dávid farfekvés miatt császárral született.Elizabet pedig sima szüléssel. Köszönöm,hogy "meghallgatott" ,kérem ha tud válaszoljon. Köszönettel:Tina77 |
| kérdés: Tina77 2007. 01. 29. 23:55 18 |
| Kedves Tina! Mindannyiunkban van egy biológiai program, ami az élet védelmét szolgálja (régebben pedig a túlélést). Kisfiánál ez egy kicsit hevesebb, de nem gondolnám, hogy kóros. Talán azért zavaró Ön számára, mert nem érzi "elég jó anyának" magát, mivel nem tudja azonnal megnyugtatni őt. De ez egyéni sajátosság, ami az idővel és főleg a tudással, az ismeret bővülésével alábbhagy. Éppen ezért azt javasolom, hogy minél több könyvet olvassanak, nézegessenek az emberi test működéséről, belső, nem látható rejtelmeiről. Gyerekkönyvtárban biztosan találnak ehhez megfelelő irodalmat. Az sem baj, ha éjjel gyenge fénynél alszanak a gyerekek. Mivel alvásuk sokszor az álom fázis után átmegy megébredésbe: biztonságot ad számukra, ha látják a megszokott, ismerős környezetet. Így megnyugodva könnyebben visszamerülnek az álomban... A kisebbek valóban tanulhatnak sok mindent a nagyobbaktól. (Akár a félelmet is pl.kutyától) Azonban azt is tudni kell, hogy vannak életkorilat érzékenyebb szakaszok, amik nyomtalanul elmulnak, feltéve, ha nem hangosítjuk fel! Vagyis figyeljünk a gyerek igényére, hagyjuk a 2,5 évest biztonságban az ölünkben töltekezni, s közben bátorítsuk, nyugtatgassuk, ha kell kísérjük. Igy egy-kettőre túljut ezen a számára és a szülők számára is nehéz és fárasztó perióduson. A legfontosabb pedig: BIZZON MAHÁBAN! Igenis figyelmes és jó anyja gyermekeinek! Mindig tudása és lehetőségei szerint a legjobbat akarja és teszi nekik/velük! Bátorságot, kitartást és örömteli együttlétet kívánok szeretettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2007. 02. 01. 23:00 |
Kérlek, segíts rajtam azzal, hogy szerető gazdim leszel, vagy juttass el hozzám egy kis adományt!
| Árvai Krisztina Magyar térrendezés szakértő KÉRDEZZ! » összes szakértő » |
 |
Együttműködő partnerünk
