Szakértők
Összes szakértőnk
| Szakmák szerint: |
Név szerint: |
Kovács PiroskaPszichológus
1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/1.30/972-6490 info@pszichoszerviz.hu http://www.pszichoszerviz.hu |
|
Kérdések és válaszok |
| «« elejére « előző következő » végére »» |
|
Hogyan segítsek? Tisztelt Piroska! Egy barátnőm miatt írok Önnek, nagyon aggaszt a viselkedése, aggódom Érte. Februárban megismerkedett egy 19 éves fiúval (barátnőm 18 éves), flörtöltek, megtetszettek egymásnak, de mind a kettőnek volt és még mindig van párkapcsolata. Igen közel kerültek egymáshoz, rengeteg időt töltöttek együtt és véleményem szerint, nemcsak barátnőm, hanem a fiú is szerelmes lett. Sajnos a fiú 2 hete Finnországba költözött, bizonytalan ideig. Barátnőm azóta nem tudja, hogy tudná jobbá tenni a napjait, állandóan szomorú, nincs kedve semmihez. Természetesen a párja Mellette áll, támogatja, de sajnos egyre rosszabbul érzi magát, nem tudja mi tévő legyen, hogy felejthetné el a fiút. Hogyan tudnék Neki segíteni? Olyan, mintha a nővérem lenne. Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: B. Viky |
| kérdés: B. Viky 2010. 08. 22. 23:55 831 |
| Kedvesem, Barátnője ébredjen fel! Fél év alatt sok mindent megtudott a kedves fiatalemberről, és még több mindent vetített rá, aminek a saját fantáziáján kívül nem sok köze van a realitáshoz. Ha nagyon akarta volna, az internet segítségével tovább működhetett volna ez a flörtölős, beszélgetős kapcsolat. Két hét mellé még jön a többi, és remélhetőleg észreveszi barátnője, hogy talán az a kedves, segítőkész, kéznél levő fiatalember érdemelne több figyelmet a részéről, aki bár nem tudja levertsége okát, mégis (vagy épp ezért) mellette áll. A "csalfa tünemény" helyett jobb, ha a valóság felé irányítja a figyelmét! Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 19:23 |
|
hogy segítsek neki? Kedves Piroska! A legjobb barátnőmnek szeretnék segíteni. Mindketten huszonévesek vagyunk. Az utóbbi időben állandóan levert, fáradékony. Tini kora óta állandóan van kapcsolata, maximum 1-2 napra volt fiú nélkül. Nem rövid kapcsolatok ezek, de akármilyen rosszul működik a kapcsolat, addig nem lép ki belőle, amíg nem találkozik valakivel, aki össze akar vele jönni. Amúgy egy nagyon csinos, dekoratív lány, és nagyon okos is. És rettentő határozottnak mutatja magát, de azt hiszem, ez csak egy álca, hiszen retteg attól, hogy egyedül legyen, mármint független nőként éljen. Az előző párkapcsolata sem volt éppen jó, de ez a mostani... A srác állandó jelleggel alázza meg szóban. A barátnőm pedig tűri. Állandóan elhangzanak az üres fenyegetések, de nem gondolja őket komolyan, kilépni nem merne a kapcsolatából, pedig anyagi függőségről nincs szó, ez érzelmi jellegű. Nagyon aggódom miatta, mert ez az egész kezd az egészsége rovására menni. Fáj mindene, mostanában állandóan láza van, görcsölnek az izmai, rosszul alszik (hol túl sokat, akár egész napokat, hol meg egyáltalán nem tud aludni), gyakran fáj a feje, alig eszik, nincs étvágya, gyakran hányingere van, egész nap fáradt. Ettől függetlenül egész nap a barátja után rohangál. Mindig ott alszik a srácnál, mert a fiú ezt akarja, pedig így barátnőmnek is korán kell kelnie, a srác elmegy dolgozni, barátnőm hazamegy, ebédszünetben együtt esznek, aztán munkaidő után éjfélig a városban vannak és a srác haverjaival isznak. Barátnőm sokszor már sírva könyörgött, hogy menjenek haza, mert nem érzi jól magát, erre mindig az a válasz, hogy menjen egyedül. Ő meg persze nem megy egyedül, mert féltékeny, ha hazamenne egész éjjel azon idegeskedne, hogy mi történik, amíg ő nincs ott. Mondtam neki nagyon sokszor, hogy ha így bánnak vele, akkor hagyja ott, úgyis lenne a helyére ezer más jelentkező, de mindig azt mondja erre, hogy ő nem tud úgy élni, hogy nincs valakije. Nagyon szeretnék neki segíteni, de azon kívül, hogy meghallgatom, ahogy a barátjára panaszkodik, mást nem tudok tenni. Mondtam, hogy forduljon szakemberhez, de nem veszi komolyan a dolgot ennyire. Ilyenkor csak nevet rajta, azt mondja "én úgyis tudom, hogy nem vagyok egészen normális". Már azt az ígéretet is nehezen csikartam ki, hogy a következő munkanapon együtt menjünk el a háziorvosához, mert már tényleg nagyon vacakul van. De szerintem az összes problémáját az okozza, hogy lélekben nincs rendben. De ezt nem hajlandó komolyan venni. Mit tegyek? |
| kérdés: minnaminna 2010. 08. 19. 23:41 830 |
| Kedvesem, Valóban a lélek komolyan képes megbetegíteni a testet. Segíteni azonban csak annak lehet, aki ezt maga is akarja és képes is Önmagáért felelősséggel cselekedni. Úgyhogy az egyetlen amit tehet, hogy erre fókuszálja barátnője figyelmét. A probléma, amivel küszköd a társfüggőség névre hallgat.... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 19:13 |
|
mégénsemtudom... Azt hiszem megijedtem. Még én se tudom igazából mi nálam a probléma fő forrása...az, amit én magam tapasztalok, vagy az, amit mások mondanak. Nos, én egy 17 éves lány vagyok, és ezért is fura, ami velem most történik. Legalábbis én ezért nem látok benne semmi érdekeset, míg mások igen. Azt mondják, hogy én túl lazán fogok fel mindent...semmi nem érdekel, és oda kéne figyelnem magamra. Én meg pont azt gondolom róluk, hogy mindent nagyon komolyan vesznek, ezért nem hallgatok rájuk. Ma azért mégis utánanéztem egy-két dolognak, mert az ösztönök nem hagynak nyugodni. Egy ideje fura dolgok történnek velem, amiket nem tudok mire vélni. A legfrissebb élményem a tegnap éjszaka, életem legrosszabb éjszakája volt. Minden ok nélkül ideges leszek... Ezt úgy kell elképzelni, hogy fekszek az ágyban, már épp aludnék, de nem tudok...és minden erőmmel elkezdek rugdosódni, kapálózni, mint egy idióta. Legszívesebben ordítanék is, ha nem lenne éjszaka. És emellett még folyamatosan jelen van a sírógörcs. Abszolút minden ok nélkül. Van, amikor elkezdek sírni, tart vagy két percig, és hirtelen megszakad. Ez a dolog már előfordult egy pár éjszaka...csak nem ilyen intenzitással. Ezenkívül most van második hete, hogy nem eszek, mert egyszerűen nem kívánom az ételt. Teljesen legyengültem, egész nap alszok. Egy ideje folyamatosan fáj a fejem...nem múlik el. Így még sohasem fájt a fejem. Néha elvesztem az eszméletemet, de csak egy pillanatra, aztán minden rendben. Félek az iskolakezdéstől, nem tudom mi ez. Vannak, akik azt mondják ez depresszió...vagy pánikbetegség. De én ebben nem hiszek. 17 éves vagyok. Még szinte gyerek. Nem látom az összefüggést. Ezek olyan felnőtt dolgok, ha most ez furán is hangzott. De én nem szeretem ennyire túlbonyolítani a dolgokat. Meg egyáltalán miért lennék depressziós? Nem vagyok lehangolt. Boldog vagyok. Mindenkinek vannak rosszabb napjai, azzal meg nincs baj. Habár erre azt mondják, hogy túl jól tudom megjátszani magam mások előtt...hogy jól érzem magam, de ennek semmi értelme. Válaszát előre is köszönöm. |
| kérdés: csakén93 2010. 08. 19. 00:57 829 |
| Kedvesem, Valóban mindenkinek vannak rossz napjai is, meg jók is. Ami azonban veled történik most az épp a felnövekedés, ami igencsak igénybe veszi mind a tested, mind a lelked. Azt tanácsolom: olvass kamaszokról szóló könyveket, hogy jobban megértsd, mi is játszódik le benned. Az azonban mindenképpen okot ad a fejfájásra - valós és átvitt értelemben is -, hogy nem eszel. Az életet táplálni kell! - méghozzá minőségi, vitaminokkal, ásványi elemekkel bővelkedő, a fejlődő szervezetet szolgáló étkekkel. Próbálj hát változtatni: rendszeresen mozogni és étkezni. Kedélyállapotod ellenőrzését pedig elvégezheted a honlapomon található tesztek segítségével. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 19:07 |
|
segítsen Jó napot! Én egy nagyon nagy problémával küszködök,családommal nem valami fényes viszonyunk van.19 éves leszek,párommal két éve élek együtt,a szüleim nem szeretik.Mondjuk úgy hozzászólnak,elviselik mivel látják,hogy nem tudnak mit tenni annak az érdekében,hogy én más fiúval ismerkedjek meg.Nem tudom elképzelni,hogy mi gond lehet vele,szerintem hozzám való korban és minden értelemben, kedves,nem iszik,nem dohányzik,vannak elképzelései stb.27 hetes terhes vagyok,és a szüleimtől semmi támogatást nem kapok.Apum néha felhívott engem részegen,és osztotta az észt,meg minden csúnyát mondott rólam,ezt nem részletezném...anyukám úgy ahogy hozzáállt a dolgokhoz,segített engem pénzel,eljött hozzánk,számíthattam legalább rá eddig de már ő sem.Apumtól segítséget akartam kérni,hogy segítsen már nekem anyagilag,kellett volna 10.000ft egy babakocsira,elsőnek az volt a válasza rá,hogy küld nekem,pár nap múlva felhívott engem és közölte,hogy feleslegesnek tartják a babakocsit,van bent fél millió Ft-ja a bankban,de ahhoz nem akar hozzányúlni,mert bármi történhet...gondolja,hogy ki borultam.Van 3 két szintes háza,és egyiket sem adná el,hogy nekünk vegyen egy lakást itt,hogy annyival megkönnyítené a helyzetünket,már azt is megpróbáltuk,hogy oda leköltöztünk,de apummal nem lehet kijönni.Állandóan ivott,és állandóan a vita volt. Van egy 13 éves öcsém,szoktam vele beszélgetni interneten keresztül,és bejelentette nekem,hogy apa befizette őt kismotor vizsgára,gondoltam magamban erre van pénz,de arra nincs,hogy rajtam segítsen.Apum utoljára egy hónapja hívott fel,de akkor is részegen,és minden fogyatékosnak lehordott.Azért tart fogyatékosnak engem,mert próbálom alakítani az életem?próbálom valamire vinni?mások azt mondják,hogy ne foglalkozzak a szüleimmel,lehet,hogy igazuk is van.Önnek is ez a véleménye?Szeretnék visszavágni valahogy,hogy ne érezzék magukat fölényben.Tudna nekem segíteni egy-két tippel? |
| kérdés: bogica19900 2010. 08. 18. 11:03 828 |
| Kedvesem, Egyetlen dologgal tud visszavágni: ha megáll a saját lábán! Ön és a párja döntöttek. Családot alapítottak. Feltételezem: van szakmájuk, munkájuk, tudják miből finanszírozni az életüket. Így talán a gyerekkel bővülő kiadásokat is felelősségteljesen meg tudják oldani. Hiszen a gyerekvállalás életfeladat, ami az Önök döntéséből adódó saját feladatuk! Át nem hárítható! Igyekezzenek hát felnőni a vállalásukhoz. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:56 |
|
Kommunikáció Kedves Piroska ! Arra a problémára szeretnék választ kapni, hogy hogyan kezeljem a férjem dühkitöréseit ? Ha valamilyen problémánk van, és itt nem kell túl nagy dolgokra gondolni, én szép, nyugodtan, nem felemelt hangon eltudom neki mondani a véleményemet az adott dologgal kapcsolatban. Nem szoktam veszekedni, kiabálni, nyugodtan megtudnám oldani. Ő ezzel szemben, ha valami nem tetszik neki, vagy leordítja a fejemet, vagy faképnél hagy, és egyszerűen meg sem hallgat. Képtelen vagyok bármit is megbeszélni vele. Ha ordít, vagy elmegy inkább otthonról, csak hogy ne kelljen beszélgetni róla, én megvárom amíg megnyugszik, és akkor megkérdezem, hogy rendben van-e, megbeszélhetjük most, akkor higgadtan. De ugyanott kötünk ki, ahol abba hagytuk. Nem vagyok erőszakos, nem tukmálom rá a véleményemet, csak elmondom. És mindig hozzá teszem, hogy neked is igazad van, de én ezt így és így látom...., stb. nem akarlak megbántani, nem vagyunk egyformák...stb. Tehát próbálok az ő fejével is gondolkodni az adott témával kapcsolatban, de hiába, mert nem tudom vele megbeszélni, csak lóg a levegőben. Nagyon bánt ez a viselkedése, és el is mondom neki, de nem érdekli. Ilyenkor lelkileg nagyon eltávolodom tőle, mert úgy érzem, hogy nem tisztel, legalább annyira, hogy nem üvölt velem ! Hogyan kezeljem a dühkitöréseit ? Hagyjam rá, nézzek át rajta ? De a problémát akkor hogyan beszéljük meg ? Nem tartom megoldásnak, ha én is elkezdek üvöltözni vele ! Amúgy elég hirtelen férfi. Rettentően makacs, önfejű. Nem kell sok, hogy bedühödjön. Egyszer a tehetetlen dühében ököllel belevágott a szekrénybe, ami el is repedt. Elég sok stressz is éri a munkahelyén, amit én megértek, és tolerálok. De legalább belátná, hogy nem ez a módja a kommunikációnak, és legalább elnézést kérne. Most odáig jutottunk, hogy ő duzzog, én duzzogok és senki nem hajlandó engedni. Lakótársak vagyunk szinte csak ! Mit tanácsolsz, mit tegyek ? Válaszodat előre is köszönöm. Indus |
| kérdés: Indus 2010. 08. 18. 10:27 827 |
| Kedvesem, Amit lefestett, az bőven kimeríti a nyílt verbális agresszió fogalmát. Lehet mentségeket keresni: szegénykét bántják a munkahelyén, nagy a nyomás rajta, állandó stresszben él stb. - ez azonban egy felnőtt embert nem mentesíti az alól, hogy képtelen megregulázni az indulatait. Egy óvodás még dühönghet a kiscsoportban, de a nagyban már ciki, ha nem képes másként kommunikálni a problémáját. Ez természetesen a élet egyéb színterein is megnehezíti párja és a körülötte élők életét, mivel nehéz természete kiütközik. Úgyhogy a legjobban tenné, ha ezt a hiányterületet felszámolná és képzéssel pótolná! - mígnem súlyosabb nehézségei nem adódnak. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:37 |
|
zene Kedves Kovács Piroska! Egy kicsi, de kellemetlen problémáról lenne szó. Amikor szeretnék elaludni, a fejemben mindig megy egy dal. Ez alvás közben is szokott jelentkezni, mivel elég éber alvó vagyok, és amikor kezdek ébredezni, akkor is megy a dal a fejemben. Elég idegesítő. Kérem segítsen, mitől lehet ez, és hogyan lehetne megoldani. Segítségét előre is köszönöm! Viki |
| kérdés: VVIcky 2010. 08. 17. 11:28 826 |
| Kedves Viki, Ilyen jellegű problémával még nem találkoztam. Valószínűleg átmeneti nehézségről van szó. Az intenzitása és állandó jelenléte miatt azonban érdemes azon gondolkodnia: mit üzen Önnek ez a zene? Milyen hangulatot, érzéseket vált ki Önből. Mire vagy kire emlékezteti stb. Próbálja leírni, vagy lefesteni a zenéhez fűződő gondolatait és érzéseit. S a személyes üzenetét megfejteni, akár egy "detektív"... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:29 |
|
kiesés Kedves Piroska Hat éve vagyok együtt a kedvesemmel, akit nagyon szeretek, de felfedeztem valami szokatlant az évek alatt. Néha, különös módon, olyan érzésem van egy pillanatra, olykor több percre, mintha kiesnék a testemből, és kivülről látnám magamat és a páromat. Olyankor szinte felocsudok, hogy ki ez az ember, hogy lehet a párom, alig ismerem meg, és ami a legszörnyűbb, teljesen idegennek érzem. Utána visszazökkenek. Ez mégis, hogy lehet?Mit jelent ez? Megköszönöm szépen válaszát! Anna |
| kérdés: Anna3 2010. 08. 16. 20:49 825 |
| Kedves Anna, Többféle magyarázatot is lehetne találni. Maradjunk a legkézenfekvőbbnél: Ön valószínűleg elégedetlen a beállt helyzettel - tudattalan szinten. Változást, változtatást várna, valamit, ami az "állóvizet" felpezsdíti. Ezért azonban, mint tudjuk, mindkét félnek tenni kell, hogy a harmónia megmaradjon,és az új egyensúly ránk találjon! Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:23 |
|
kérdés Tisztelt Kovács Piroska! Elhagytam a páromat. Rossz döntés volt, és nincs visszaút. Nagyon rosszul érzem magam. Azt hiszem segítségre van szükségem. |
| kérdés: paragraph31 2010. 08. 16. 12:29 824 |
| Kedvesem, Aki keres az talál - tartja a mondás. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:14 |
|
Mit tegyek? Kedves Piroska! Barátommal már 8 hónapja vagyuk eggyüt,egy zenekarban játszunk! Mielőtt összejöttünk 2 hónapig randiztunk.Én nem vagyok az a fajta aki mindegyik barátját bemutatja a szüleinek,mikor összejöttünk én bemutattam a családomnak bármint úgy mint egy zenésztársamat ,mert nem vgyok benne biztos a dologban,mert ő be sem mutatot a családjának.Aztán én bizonytalan lettem mert a exbarátőjét 1 hónap után bemutatta a családjának.Utánna vártam nem mondtam el neki hogy mi a gondom,mert ez fontos nekem.Szakitottam vele sokszor.Utánna ö azt mondta azért nem mert bizalmatlan mert hogy sokszor szakitottam vele.Utánna fél év után bemutatot apjának és nagyijának,pont a születés napján. Anjának mai napig nem.Mert hogy őrült.De majd neki is fog,mikor haza jön a huga.Huga 1 hét mulva vissza megy spanyol országba és még mindig semmi.Kérdeztem tőle szégyel e engem?Mondta dehogyis.Most mit tegyek?Engem ez zavar!Meg én is titkolom a családom elöl.Unom már ezt.Elszakadni nem tudok töle mert egy zenekarban játszunk,de kiszálni sem ő sem én nem fogunk,mert megbeszéltük még az elején hogy a zenekart nem keverjük bele a magány életünkbe.Mit tegyek?Üdvözlettel:broddyy |
| kérdés: brooddyy 2010. 08. 16. 11:01 823 |
| Kedvesem, Ha nem akartátok belekeverni a magánéletet a munkába, akkor bizony nem kellett volna megszegni a "házi nyúlra nem lövünk!" szabályát. Legjobb lenne tehát leülni és tisztázni a helyzetet. Előtte azonban a saját érzéseitekkel kellene tisztába jönni. Ugyanis hosszabb távon nem lehet olyan kompromisszumokat hozni, amit bármelyik fél "áldozatnak" él meg. Érdemes lenne azon is elgondolkodnod, hogy a problémamegoldásod módja miért is a szakítás? Ez semmi esetre sem egy stabil, bizalmi légkört sugároz, amibe boldogan "beleszédül" az ember párja... Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 24. 18:13 |
|
? Kedves Piroska! Egy kicsit furcsa problémával fordulnék Önhöz. Testvéremen vettem észre az utóbbi időben, hogy nagyon érzékeny arra, hogy egy állatot (cicát, kutyát) valami baj érjen... Ha autóval utazunk egész idő alatt szinte görcsösen ül egy helyben és figyeli, hogy nem ugrik-e valami állat az autó elé. A városban is ha kóbor kutyát vagy macskát látunk rögtön pityeregni kezd, nehogy az állattal történjen valami... Ha pedig elütött állatot lát az úton látom rajta, hogy nyeli vissza a könnyeit és egész nap szomorú. Először csak túlzott érzékenységre gondoltam, de olyan hosszú ideje tart, hogy valami lelki problémára gyanakszom. Lehet, hogy butaság, és ha így van elnézést kérek a levelemért :) Tisztelettel : Virág |
| kérdés: watershine 2010. 08. 12. 14:11 822 |
| Kedves Virág, Egy lényeges momentumot nem írt meg: hány éves a testvére? Amit jelzett, az gyerekeknél gyakran előfordul. Felnőtteknél amennyiben tartós, illetve nem eseményhez kötött, úgy érdemes figyelmet fordítani rá, mert fokozott szorongásra utal. Forduljanak szakemberhez, csak így lehet a háttérben húzódó problémát kideríteni. Üdvözlettel: Kovács Piroska |
| válasz: Kovács Piroska 2010. 08. 12. 18:25 |
Kérlek, segíts rajtam azzal, hogy szerető gazdim leszel, vagy juttass el hozzám egy kis adományt!
| Szuhai Nóra Terápiás Coaching KÉRDEZZ! » összes szakértő » |
 |
Együttműködő partnerünk
