"a mediátor abban is tud esetleg segíteni, hogy a másik fél egyáltalán elmenjen hozzá?"
Természetesen, igen, bár nem mindenki vállalja ().(http://mediacio.szervezetepites.hu).
Nagyon örülök, hogy ilyen elhatározásra jutott. Ezért ingyen vállaljuk Önök közötti mediációt.

Nagyon köszönöm! Minden napra hasonlókat! :)

Kedves Gabriella,
az alkoholizmus súlyos betegség, amin beszélgetéssel, fenyegetéssel vajmi keveset lehet változtatni. Forduljanak szakorvoshoz, ahol megbeszélhetik a továbbiakat.

"ha én képes voltam változni ,ő miért nem tud a kedvemért?"
Mert beteg és mert nem tudja, hogyan kell megváltozni. Mint ahogyan Ön sem tudhatja pontosan, legfeljebb sejti. Egy focibíró beáll focizni, nem bíró többé: elkapja a játék heve, nem látja be a teljes pályát, stb. Szóval, a rendszeren belül nagyon nehéz reflektálni arra, mi is van pontosan, mi a gond, mit kell tenni (és mit lehet). Ráadásul elképzelhető, hogy a problémák megoldásához tanulásra van szükség (nem iskolai értelemben), új kompetenciákat kell szerezniük. Ezt hogy tudnák egyedül megtenni?

Azt is érdemes lenne megfontolni, hogy azok a változások, amiben Ön hitt, érdemben segítették-e a helyzetüket, vagy csak álkérések és pótcselekvések jó részét rántották magukra.

Magyarországon sajnos nem alakult még ki annak a kultúrája, hogy segítségért forduljunk szakemberhez!, amikor párkapcsolati, életvezetési nehézségünk támad.
Hiszen, ha fáj a fogunk, akkor sem ütjük ki magunknak kalapáccsal! Akkor miért nem fordulnak szakemberhez?
Szívből kívánok érdemi változást.

Aki válaszol:
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Dr. Kollár Coaching Iskolacsoport
http://www.szervezetepites.hu

Kedves Levélíró,
forduljon mihamarabb nőgyógyászhoz- ez a legpraktikusabb XXI. századi tanácsom.
Jobbulást kívánok.

Kedves Alice,
forduljon mihamarabb pszichiáterhez, ott részletesen tájékozódhat a belső hang, látomások, illúziók és hasonlók problémaköréről.
Ha mélyen bele gondolok, én is el tudom képzelni, hogyan jön haza a férjem az autóval- új kompetenciáim birtokába kerültem. Köszönet érte.

Kedves Levelíró!

Kérdése alapján számomra is úgy tűnik, hogy nem tudtak mindenben megegyezni. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekben lehet ugyanis a mediáció (permegelőzés, vitarendezés)útján megegyezni: .http://www.szervezetepites.hu.
Jóval olcsóbb, mint a válóperes ügyvédek és a perköltségek összege és a legbiztonságosabb módszer.

Megkísérlek válaszolni a teljesség lehetősége nélkül: a mediáció útján elvben bármiben megegyezhetnek (egymás között is, illetve a hitelintézetekkel is gazdasági mediáció útján).
Alaphelyzetben: ha a házukat a házasságuk alatt, közös vagyonból vásárolták, akkor mindkettejüket megilleti.
Amennyiben természetbeni megosztásban megegyeznek a férjével, akkor Ön is a házban maradhat.
Ha az Ön nevére kerül a tulajdonrész, nemcsak a hasznát, hanem a terhét, azaz a költségeket is Önnek kell állnia.
Ettől eltérő egyezség is születhet Önök között a mediáció során.

A válás újabb anyagi tehertétel lehet az Önök számára. Nem azt fogadták meg, hogy jóban-rosszban?
Ha árverezés fenyegeti Önöket, nincs értelme egymás közt egyezkedniük azon, amit úgyis elvesznek. Ha összefognak, több esélyük lehet.

Gyors és tartós megállapodást kívánok!

Természetesen van válás utáni mediáció is, sőt, igen gyakran fordulnak hozzánk ilyen helyzetben.
A bírósági végzés számos esetben hagy üres foltokat, elvarratlan szálakat, hiszen az általános gyakorlat nem készülhet fel minden élethelyzet speciális és egyedi kezelésére.

Ha bizalmat érez irántunk, szeretettel várjuk:
http://mediacio.szervezetepites.hu

„Nem régen lett vége a viszonyomnak egy férfival,ami nem tartott sokáig,de elegendő ideig ahhoz,hogy beleszeressek. Ő nem így érzett irántam,de igazából soha nem árulta el,hogy mit is érez.”

Te tehát biztos vagy abban, hogy amit te érzel, az szerelem, de amit ő, az nem, bár nem tudod, mit is érez… Ebben akkor lenne tökéletesen igazad, ha pontosan meg tudnád mondani, mi a szerelem és mi nem. Tételesen és milligrammnyi pontossággal. Ekkor elhihetnénk, hogy ugyanaz, vagy sem, szerelem, vagy sem. Enélkül pedig a teljes kijelentés értelmetlen. Tulajdonképpen a jelenben, amikor te minderre visszaemlékszel, már úgyis mindegy, hiszen vége. A pillanatnyi rossz hangulatod, csalódásod, fájdalmad miatt rossz színben tűnik fel a múlt is. (Hol az emléked? Add kérlek a kezembe.)

A hozzánk fordulóktól sokszor elhangzik kérdése: “Mi vezetett idáig?” „Ki a hibás?” “Így, vagy úgy helyes-e elválni?” Ugye belátod, hogy ezek is hiábavaló és értelmetlen kérdések? Hiszen mindez nem mindegy már, ha úgyis benne vagy ebben a fájdalmas és számodra végleges döntési helyzetben?

„Én már semmit nem akarok tőle,csak felejteni,és továbblépni,de nem tudom,hogy így helyes lenne e lezárni,vagy beszélnünk kellene e.Bár nem hiszem,hogy képesek lennék normálisan beszélgetni,ezt jelen helyzetben elképzelhetetlennek látom.”

Ha feltesszük: beszéltek, mit vársz tőle? Van-e funkciója, célja a beszélgetésnek? Ha válaszod: „nincs”, akkor az én válaszom arra, hogy „beszélnünk kellene-e”, az hogy nem.

Megértem, hogy úgy érzed, ha így, vagy úgy cselekszel, döntesz és viselkedsz, akkor szükségképpen jól, vagy rosszul jársz, könnyebben, vagy éppen ellenkezőleg: boldogtalanabbul léphetsz tovább. A tetteinknek azonban rendszerint nincs ilyen végzetes következményei, így a beszélgetés, vagy annak elmaradása igen csekély valószínűséggel fogja befolyásolni azt a tényt, hogy téged vár egy új jövő, egy másik párkapcsolat, egy újabb szerelem.

Mi magunk korlátozzuk a saját észrevételeinket, egyúttal mi korlátozzuk a jövőbeli lehetőségeink terét is. Ha a múltba nézel, nem látod a jövőt! Mi coachok, egyáltalán nem hisszük, hogy egy korábbi, hibásnak mutatkozó elhatározásod, vagy tetted végzetesen befolyásolja a jelenedet, sőt egyúttal a jövődet is. Egyszóval bárhogy is alakult a múltad, a jelenben te magad hozhatod létre a jövődet. Tegyél érte! A múlt elmúlt, a jövő még nincsen, azt kell megtervezned ma!
Amint észreveheted, rendszerint nincs semmi eredendően elrendelt baj, törvényszerű szenvedés, éppen csak annyi, amit saját magunknak teremtünk azáltal, hogy megfogalmazzuk és kimondjuk azokat. A nyelvünkkel fosztjuk meg magunkat az erőnktől, a jövőbeni lehetőségeinktől. Ha a múltat boncolgatod, arról „beszélgetsz”, nyilvánvalóan új szenvedések forrását nyitod meg.

„Én már megbocsátottam neki mindent,ő nem hajlandó ezt tenni.”

Ezt nem tudhatjuk. Nem lehetséges, hogy neki is fáj a te elvesztésed, a szerelem múlásába nehéz beletörődnie? Adj időt neki és magadnak. Ez maga a gyászmunka.
Ha segíteni akarsz neki és magadnak: nézz előre, tervezz új jövőt, egy ennél is szebb szerelmet!

Kedves Zsuzsi,
miután a házeladás problémája éppen egy alapproblémából következően került elő ("nagyon megromlott a viszonyunk"), ezért ezt a lakhatási kérdést nyilvánvalóan nem tudják külső segítség nélkül rendezni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy itt nincs más lehetőség, sőt! Javaslom, hogy mihamarabb forduljanak mediátorokhoz, akik éppen a hasonló helyzetekre szakmilag jól felkészülten várják Önöket.

Nem tudom, hány éves a lánya (ha nagykorú, semmiképpen sem kötelesek őt eltartani), tanul-e még, milyen lehetőségeik vannak Önöknek, mint szülőtársaknak, ami segítséget jelenthet a gyermekük elhelyezésével kapcsolatban, stb.
Mindezt megbeszélhetik a választott mediátorukkal, aki minden bizonnyal sikerrrel támogatja Önöket a békés rendezésben.

Tisztelettel és üdvözlettel,
Déri Kriszti dr. Kollárné

Kedves Agica,
nem ertem ponosan, mi a kerdesed, mire szeretnel valaszt.
Egy teny: a mi irodank megkeresi (megbizas alapjan) a masik felet is es feltarja szamara az egyezseg elonyeit. Meg nem volt olyan ugyunk, amikor nem sikerult volna legalabb egy beszelgetest osszehoznunk...
Ahogy ejjel megirtad nekm skypon, sajnosegis elkuldted neki a leveledet- jaj.
Mindig ketton alla a vasar-ez (is) egy jatszma, ahova leglabb szereplo kell (es ahogy latom, van is).

Udvozlettel, Kriszti