Egy ősi naptár titkai

Az időszámításunk előtti 1000 környékén megjelent maják már az 1000 évvel korábbi olmék civilizáció rendkívül fejlett és pontos naptárrendszerét használták. Kétféle naptáruk volt: a 260 napos tzolkit, amely tizenhárom 20 napos hónapból állt, és amelyet szent kör néven említettek, valamint a 365 napos haab, amely tizennyolc, szintén 20 napos hónapból állt, kiegészítve azt 5 nappal. A maják úgy tudták, hogy egy földi év hossza 365,242129 nap és ehhez igazították tökéletes naptárrendszerüket, amely csupán 6 mp-el tért el a ma elfogadott valós értéktől (1 év = 365,242138 nap), míg a jóval későbbi Gergely naptár 44 másodpercet tévedett.

A titokzatos tudás

A maják csillagászati tudása csak kétféleképpen magyarázható. Vagy külső – egyesek szerint Atlantiszi, mások szerint földönkívüli – forrásból származik, vagy igen alapos méréséken alapul, amelyekhez a korabeli eszközökkel – vagy éppen azok híján – több ezer éves szakadatlan megfigyelésre volt szükség. E megfigyelések eredményeit ráadásul évente akár több alkalommal is fel kellett jegyezni, a kapott értékeket össze kellett hasonlítani, és az adatokban rejlő matematikai, csillagászati összefüggéseket fel kellett ismerni, majd később a bonyolult számítások révén mindezt a gyakorlatban is alkalmazták.

Mindezt csupán azért, hogy két-háromezer évvel később bátran tegyenek egy megállapítást valamelyik bolygó vagy másféle égitest pályájával, tulajdonságaival kapcsolatban… Csak az a baj, hogy minderre elméletileg nem volt lehetőségük. Ugyanis ha az ő koruktól visszaszámolunk pár ezer évet, beleveszünk az amerikai ősemberek korszakába, amikor még senki sem végzett kiterjedt és összetett csillagászati megfigyeléseket. Ráadásul e több ezer éves feljegyzéseknek – a mezopotámiai és óegyiptomi civilizációk naptárfeljegyzéseit leszámítva – még csak a nyomát sem találjuk a történelemben. Épp ezért váltanak ki a tudósok körében olyan kiemelt érdeklődést az ősi maja naptárrendszerek, amelyek között 18 980 naponta van átfedés, ami nagyjából 52 szoláris évnek, illetve 73 tzolkin évnek felel meg. Ebbe az úgynevezett Nagy Körbe, vagy más néven hosszú számításnak nevezett rendszerbe 13 szökőnapot illesztettek be, így ez a maja naptár rendkívüli pontosságúvá vált. Egy tízezred nappal pontosabb, mint a ma, általunk használt Gergely naptár.

Az 52 éves ciklusok

Ezeknek az 52 éves ciklusoknak a végétől mindig rettegtek, mert úgy tartották, hogy ha az emberek nem teljesítették jól az istenekkel kötött megállapodásaikat, akkor lesújt rájuk haragjuk. Ezért is kapcsolták a világvége lehetőségét ehhez a dátumhoz. Pontosabban ahhoz a Nagy Körnek nevezett periódushoz, amely szerint a maják kb. 5130 évente újból elkezdték az időszámításukat, és korszakokként számolták. Az új időszámítási korszak kezdete a maják szerint 2 év múlva, pontosabban 2012. december 22-én kezdődik majd. Ez egyben az i.e. 3114. augusztus 13-án kezdődött régi (vagyis a jelenlegi) korszak megszűnését – többek szerint a világ végét – is jelenti, mivel az aztékok nagy ciklusainak is katasztrófák vetettek véget.

Az aztékok, akik szintén 52 éves ciklusokkal számoltak, (4x13 év + 13 ünnepnap) időszámítása öt nagy korszakkal számolt. Jelenleg az ötödik nagy korszakban élünk, és a legutóbbinak i.e. 751-ben éhínség vetett véget, egy vérrel és tűzzel jelzett folyamat (háború?) után. I.e. 5793-ban tűz, i.e. 10 594-ben a szél és a viharok, míg az i.e. 14 604-es esztendőben a víz és az áradás pusztította el az előző korszakokat. A maják naptára azonban még ennél is jóval távolabbra mutat, ugyanis összesen 374 440 évet ölel fel.

De mi szükség volt erre a mérhetetlen időtartamra, ha az idő megszállottjai, a maják pontosan tudták, hogy 2012. december 21-én mindez egyszer és mindenkorra véget ér? Ők ugyanis nem számoltak tovább, és ez csak egyet jelenthet: ha megszűnik az idő, vele együtt elpusztul a Föld is. Reméljük, nem nekik lesz igazuk.