Démonűzés

Mivel a világot nem válthatjuk meg, önmagunkon kell munkálkodnunk. Ha sikerül elűzni démonjainkat, újrateremthetjük saját lényünket és világunkat.

A bennünk lakozó kisördög

Bujkál bennünk a Kisördög: hiába tudjuk, hogy baj lesz, ha hallgatunk rá, mégis engedelmeskedünk neki. Szenvedélyeinkkel és indulatainkkal játszik. Azt sugallja, hogy pillanatnyi érdekeinknek megfelelően kell élnünk. Gond nélkül garázdálkodhat lelkünkben, hiszen alig tudunk róla bármit is. Vicces, de a hatalmasok éppen őt próbálják bennünk megszólítani. Az általunk látott-hallott reklámok, filmek, politikai szónoklatok biztosítják számára a mentális üzemanyagot. Ha nem töltenék újra szinte állandóan, sokkal kevesebb gondolt okozna. „Vedd meg! Miért vonnád meg magadtól az élvezetet? Te is lehetsz nagymenő! Ne törődj mások bajaival! Csak az a fontos, hogy megkapd, amit akarsz!” – duruzsolja lelki füleinkbe. Tudjuk persze, hogy nem élhetünk utasításai szerint. Ettől aztán csak egyre rosszabbul érezzük magunkat. Valamiképpen meg kell találnunk a kapcsolatot a bennünk lakozó Kisördöggel.

Mágia? Varázslat?

Lényegében igen. Mégsem úgy viszonyulunk a problémához, mint az átlagos hívők. A megszemélyesített negatív energiát nem gondoljuk valódi lénynek. Azért adunk neki formát, mert így könnyebben dolgozhatunk vele.
Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk magunkban, hogy milyen hibákat ejtünk rendszeres következetességgel. Gyakran megbántjuk embertársainkat? Nem tudunk „ráülni a szánkra”? Következetlenek, türelmetlenek, meggondolatlanok vagyunk? Túlságosan szeretnénk mindent és mindenkit uralni? Esetleg egyáltalán nem bízunk magunkban? Mi az, ami igazán gátol bennünket? Ha megtaláltuk a problémák gyökerét, kezdődhet a vágyaink tudatosítása! Mit akarunk az élettől és magunktól? Mely szándékainkat és törekvéseinket nem tudjuk érvényesíteni? Melyik okozza bennünk a legnagyobb feszültséget? Most következhet a megszemélyesítés. Ha van elég képzelőerőnk, romboló energiáinknak magunk is adhatunk karaktert. Ha nem sikerül, fordulhatunk a mesékhez és a mítoszokhoz.

Az ördögűzés

A hívők egyszerűen intézik el a kérdést: mivel minden rossz a Sátánban összpontosul, nyilván őt kell távol tartani magunktól. Logikus elgondolás, a gyakorlatban mégsem működőképes. A vallásos emberek életproblémáit gyakran éppen az általuk magasztalt eszmények okozzák. Például az isteni tekintély tisztelete sarkallja őket zsarnoki, kegyetlen tettekre. Nem ritkán éppen a vezeklési kényszer miatt válnak önrombolókká. A Sátánt nem lökhetjük ki magunkból, hiszen a Kinyilatkoztatások értelmében ő a tudás forrása. Sokkal kevesebb rosszat okozott, mint az Atyaúristen. Mivel a jó és a rossz fogalmai gyakran átfedik egymást, az egyszerű Ördögűzés nem sokat segíthet rajtunk. Ha már alakot kapott a számunkra legtöbb gondot okozó késztetésünk, találjunk neki valami más elfoglaltságot! Hiába is próbálnánk megsemmisíteni, nem járnánk sikerrel. Újult erővel támadna.

Bár nem vagyok terapeuta, sikerült segítenem néhány kedves ismerősömnek. Egy amúgy nagyon értelmes és kívánatos leányzó nyilvános helyeken borzasztóan szorongott. Gyűlölte, megvetette a tömeget, a forgatagot. „Az emberek durvák és ostobák! Rosszul leszek tőlük! Ha valaki hozzámér a buszon, legszívesebben pofon kenném!” – panaszolta felindultan. Problémája hátterében azonban nem az emberutálat húzódott meg, hanem saját becsvágya. Lényegében attól rettegett, hogy ő is éppen olyan senki, mint a többiek. Miután ezt tisztáztuk, már könnyebben haladtunk. Amikor negatív késztetésének formát adott és azt kellő távolságból szemlélte, azt mondta: „Tényleg nagyon szánalmas és utálatos az a gőgös liba. Semmivel sem vonzóbb, mint a többiek az utcán. Viszont van stílusérzéke. Nem beszél butaságokat, csak éppen neki nincs mire felvágnia. Nem tud mit mutatni az embereknek, akik észre sem veszik. Hasznosítani kell, megragadni benne, ami értéket teremthet.”. A lány rátalált az útjára: ma egyedi ruhákat tervez.

A korrektség kedvéért azért meg kell említeni, hogy vannak menthetetlenül nehéz esetek, akik saját rossz tulajdonságaikkal sincsenek tisztában. Úgy tűnik, hogy személyiségük egésze valamiféle rossz, ártó szellem megtestesülése. Éppen elég volna, ha egyszer valóban képesek lennének tükörbe nézni. Esetükben csak a totális átalakulás hozhatna eredményt. Aztán ott vannak az élettől megcsömörlött szerencsétlenek, akik nem tudták kiheverni a pofonokat. Nem csoda, hogy negatívak! Szegény apai nagymamámra gondolok, aki néhány éve hunyt el. Miután férjét elvitte a rák, hátralévő huszonnyolc évét egyedül élte le. Nehéz természetű volt szegény, nem lehetett vele könnyen kijönni. Keserűsége teljesen indokolt volt: az élet már semmit sem tartogatott számára. Tüskéket növesztett és bezárkózott elsötétített szobájába. Fáj, hogy nem tudtam vele többet törődni, de negatív kisugárzását borzasztóan nehezen viseltem el. Az ő démonjait nem lehetett elűzni.

Nekünk azonban még dolgunk van a világban, ezért fontos, hogy a valóban alkotó késztetéseink jussanak érvényre. Rossz tulajdonságainktól teljes egészében ugyan nem szabadulhatunk meg, ám éppen elég, ha kellő lelkesedéssel formáljuk magunkat.

Betegség és szellemvilág

Nem csupán késztetéseinket, hanem érzéseinket is megszemélyesíthetjük. A módszer különösen hasznos, ha fájdalmunkat akarjuk csillapítani! A beavatottak azt mondják, hogy még a daganatos megbetegedések kezelésekor is alkalmazhatjuk, én azonban óvatosabban fogalmaznék. Ha kellőképpen koncentráltak vagyunk, tüneti kezelésnek bőven megteszi. Legalább addig jobban tudjuk tartani magunkat, amíg sorra kerülünk a rendelőben.

Azért gondoljuk csak át egy kicsit, hogy mégis mire alapozzák optimizmusukat a spiritualitás avatott mesterei! Szerintük a betegségekben is lelki energiák öltenek alakot, tehát ha képesek vagyunk alakot adni nekik, rögvest kezelhetőkké válnak. Mármost eme logika szerint a gyógyszerszedés és a műtéti beavatkozás tulajdonképpen csupán tüneti kezelések volnának. Apám egy régi szerelme az Úrtól várta gyógyulását, holott az orvosok is segíthettek volna rajta. Szerencsétlen hölgyemény hitetlenül távozott közülünk.

Nos, amennyiben el is fogadjuk, hogy a természetben megnyilvánuló jelenségeket és eseményeket mentális energiák idézik elő, még mindig nem tartunk sehol, mert azokat emberként csak nagyon kis mértékben lehet befolyásolni. Nem vitás, hogy sok betegség tényleg pszichés eredetű. De ne feledjük, hogy test és lélek egymástól elválaszthatatlanok! Közérzetünk kihat tudatállapotunkra, mely szintén befolyásolja testi működésünket. Vegyük még hozzá a társadalmi és a természeti tényezőket, és máris olyan bonyolult körülmény-rendszerrel szembesülünk, amit lehetetlen átlátni.

Amennyiben tehát anyagi világunkat a szellem kivetülésének tartjuk, semmi okunk arra, hogy ódzkodjunk a fizikai beavatkozásoktól. Persze nem kell rögtön vágni és metszeni, de ha nagyon fáj a hasunk, lehetőleg ne az angyalokat hívjuk segítségül, hanem a mentőket! Az mondjuk, nyilvánvalónak tűnik, hogy a negatív beállítódás könnyen megbetegíthet bennünket. Valószínűleg démonjaink megszelídítése kedvezően befolyásolja egészségi állapotunkat.

Szemteke-rezgésem okán még ma is hatfelé nézek egyszerre, de már nem olyan vészes a helyzet, mint néhány éve volt. Most már egészen jól tudok a hang irányába nézni: ha nem volna nálam a bot, sokan nem is gondolnák, hogy alig látok valamit. Korábban még három másodpercig sem tudtam egy irányba fókuszálni. Ennek megfelelően természetesen borzalmasan széteső voltam, egyszerűen nem tudtam bármire is normálisan összpontosítani. Tornáztattam a szememet, ugyanakkor mentális gyakorlatot végeztem. Megformáltam a széteső, bizonytalankodó karaktert, akit próbáltam az érzékenység és a nyitottság hordozójává varázsolni. Távolról sem értem célba, de régebbi önmagamhoz képest azért fejlődtem valamit. Ezt nem érdememként kezelem: egyszerűen szerencsés vagyok abban, hogy a karakterem és a körülményeim lehetővé tették a kedvező változást.

Gyógyító tudathasadás

Személyiségünk ellentétes erők küzdőtere. Még belső késztetéseink is ellentmondásosak, ráadásul ott vannak a gyakran változó társadalmi elvárások, valamint a fizikai környezet jelentette korlátok. Több lény lakozik bennünk, énünk mégis többé-kevésbé egységes, mert mindig a legerősebben ható tényezővel azonosítjuk magunkat. Nincs abban semmi rossz, ha belső energiánkat megszemélyesítjük, mert így könnyebben boldogulunk velük. Már az is nagy eredmény, ha a bennünk lakozó démonokkal nem óhajtunk közösséget vállalni. Fél gyógyulás. Ha kritikai távlatból tudjuk szemlélni rosszabbik énünket/éneinket.

Az egyoldalúan pozitív gondolkodás veszélyei

A tipikus amcsi szemléletmód: nem az a fontos, hogy mi vagyok most, hanem az, hogy mivé akarok válni, és tényleg eléggé akarom-e a változást. Szép elmélet, valami azonban nem stimmel, hiszen a jenkik közül sokan élnek bogyókon. Az sem éppen mellékes körülmény, hogy Nagy Testvéreink legtöbbje rendszeresen jár pszichológushoz. Mégis mi lehet a baj? Nos, a csak és kizárólag pozitívumokra való beállítottságra való törekvésből adódik, hogy problémáinkat a szőnyeg alá söpörjük. Amit tehát nem látunk, az nem is létezik? Butaság!

Amerikában mindig is erőteljesen hatottak a romboló késztetések. Talán éppen azért, mert kötelező volt az optimista bájvigyor. Mennyi erőszak, mennyi aberráció! Ma már ott tartunk, hogy a tengerentúli művészek éppen a beteges torzulásokból merítenek ihletet. A fiatalok végre kiadhatják magukból minden elfojtott dühüket, keserűségüket, frusztrációjukat. Most éppen ez a trendi. A démonok elszabadultak és kedvükre garázdálkodnak, most már a Föld majdnem minden pontján. Ne feledjük, hogy a New Age mozgalom is az amerikaiak szellemi terméke! „Ne legyél már annyira negatív!” – hangzik a tipikus szólam. Aki ugyanis kritikus, az természetesen negatív. Amúgy az általam ismert spirituális beállítottságú emberek többségét iszonyatos indulatok feszítik. Veszélyesek, mert nem néztek szembe a bennük lakozó démonokkal, ezért azokat nem is formálhatták át más, valóban pozitív hatást kifejtő erőkké.

Egy meredek sztori

Részt vettem egy nemzetközi, de mégsem túlságosan ismert politikai-spirituális szervezet hazai tagjainak heti találkozóján. Aranyos emberek, nagyon kedvelem őket. Fontosnak tartják a teljes erőszakmentességet, ami szép és jó, de talán olyan eszményekkel kellene próbálkozniuk, amelyeket meg lehet valósítani. Totális béke csak teljesen barátságos, vagyis kicsit sem ösztönző környezetben valósulhat meg. Én is vágyom a szépségre és a harmóniára, de tudom, hogy soha nem érhetek célt, legfeljebb a törekvésemben lehetek következetes. Egyébként a közösség tagjaiban van elég rejtett agresszió, mely rögvest kitör belőlük, ha a szervezés nem alakul a várakozásoknak megfelelően. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a mozgalmat emberek építik.

Szellemi vezetőjük lelki gyakorlatokkal gazdagítja az aktivisták életét. Esti program: a bennünk lakozó negatív erő eltávolítása. Egy srác olvasni kezd: „Ha felvetted a kapcsolatot Belső Vezetőddel, képzeld el, hogy eléd áll, majd fejedet előre-hátra billegtetni kezdi! Most pedig kitátod a szádat…” Belőlem itt majdnem kirobbant a röhögés, de azért tartottam magam. Folytatódott a gyakorlat: a Belső Vezető egy hatalmas fogót dug le a nyelőcsövünkön, majd gyomrunkból valami zöldes, kocsonyás lényt húz elő, akit egy tál folyadékba pottyant, amiben az ártalmas kis teremtmény szépen feloldódik, szétoszlik. A gyakorlat végén el kellett mesélni, hogy mit éreztünk. Mosolyogva elmondtam, hogy a fejbillegtetésnél és a szájtátásnál elakadtam, Belső Vezetőmet pedig leállítottam, mivel nincsenek hellén hajlamaim. Szerencsére néhányan elnevették magukat. Ha már démonűző mágia, akkor legyen stílusos!