Magyarországon az elmúlt évtizedekben, egészen a kilencvenes évekig jellemző volt a kétgyerekes családmodell. Napjainkra ez a helyzet megváltozott, ma már nagyobb számban vannak hazánkban az egy gyermekes családok. A legtöbb pár azt gondolja (sajnos reálisan), hogy egy gyermeket is nehéz úgy felnevelni, hogy minden szükségest megadjanak neki, megfelelőképpen taníttassák, és mire kirepül a fészekből, minimális támogatással útnak tudják indítani. Romantikus képzet azt hinni, hogy a pénz (hiánya) nem ok arra, hogy döntsünk egy gyermek megszületése fölött. Ám a valóság sajnos ettől zordabb képet fest. A régi mondás: „Ahol egy felnő, ott felnő kettő is!”, ma már nem feltétlenül állja meg a helyét.
Ugyanakkor azt is túlzás lenne állítani, hogy a csupán egy gyermeket vállaló családok egyike sem volna alkalmas arra, hogy több gyermeket neveljen. Mik a gyermekvállalási kedv csökkenésének az okai?
Az első, és leggyakrabban jelentkező ok nyilvánvalóan a rossz gazdasági helyzet. Hazánkban az átlag családok képtelenek a megtakarításra, sőt egyik napról a másikra élnek. Érthető, ha az emberek nem szeretnék ilyen létbizonytalanságnak kitenni a (még meg sem született) gyermekeiket. Van azonban egy másik réteg is, akik ugyan - csúnya szóval élve – megengedhetnék maguknak, hogy több gyermeket neveljenek, mégsem teszik. Előtérbe helyezik ugyanis a saját egzisztenciális biztonságukat, a karrierjüket. A helyzetük bizonyos szempontból érthető. Országunkban a munkahelyeket nemcsak megszerezni, megtartani is nehéz. A munkáltatók általában nem kedvelik a kisgyermekes dolgozókat, mert előre borítékolható a gyermek miatti szabadságolás, vagy táppénz. A Gyes-ről, Gyed-ről visszatérő kismamákat nem védik a törvények, sok esetben vissza sem veszik őket a korábbi munkahelyekre, és a bölcsődék, óvodák száma sem növekszik a kellő ütemben.
Akadnak olyan párok is, akikhez első ízben túl későn kopogtatott a gólya, ezért arra az elhatározásra jutnak, hogy túl a negyvenen már nem vállalnak újabb gyermeket. Mindezeken kívül pedig, igen sokszor lelki-egészségügyi okok húzódnak a háttérben. Ha az első terhesség problémás volt, netán komplikációk adódtak a szülésnél, könnyen megeshet, hogy egyik, vagy mindkét szülő arra az álláspontra jut: „Egy legyen, de az egészséges!”.
A fenti mondás gyakran elhangzik a mediterrán típusú, nagy családoknál. És valóban! Bizonyára mindannyian ismerünk olyan párokat, akik három, négy, vagy még több gyermeket nevelnek szeretetben, boldogságban. Nem élnek fényűzően, de a harmónia olyan nagy közöttük, hogy az egyke-pártiak bizony megirigylik őket. A gyermek(ek) szocializációja szempontjából mindenképpen előnyös, ha van egy, vagy több testvér. Az a baba, aki idősebb testvér mellé érkezik, valószínűleg előbb sajátítja el a beszédet, a járást és valamennyi egyéb képességet is, mint az egyke babák. Ez természetes, hiszen a gyermek elsődleges tanulási módszere az utánzás. De ugyanígy biztosak lehetünk benne, hogy több testvér esetén mindegyik csemete korán meg fogja tanulni, mit jelent az önzetlenség, mit jelent odafigyelni a másikra, és ahogy mondani szokás: a harmadik babát már szinte a testvérei nevelik fel. Az első gyermeknél a szülők többsége még bizonytalan, hiszen csak tanulja a szülőszerepet. Mindaz, ami korábban még félelmet keltett, elbizonytalanított, a második babánál már rutinszerű lehet. Ha egy gyereknek van testvére, kisebb az unatkozás lehetősége, és a szülő is nyugodtabb lehet, ha nem egyedül, hanem a testvérével hagyja egyedül a kicsit. Később pedig lesz a kishúgnak kísérője, amikor az „első bálba” megy, és a bátyónak is lesz, ki levasalja az inget, ha anyu éppen nem ér rá. A jó testvérek még felnőttként is testvérek maradnak, sőt legtöbbször akkorra értik meg igazán, milyen jó, hogy vannak egymásnak.
Sok szülő vélekedik úgy, hogy minél előbb, annál jobb. Hiszen, ha kevés idő telik el a gyermekek születése között, akkor tulajdonképpen egyszerre leszünk túl a nehéz „kisgyerekes” időszakon. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy két picivel a fáradtság is megkétszereződik. Ha a testvérek között nagyobb a korkülönbség, akkor az idősebb gyerek már be tud segíteni olykor-olykor a szüleinek. Egy biztos: a túl kicsi korkülönbséggel együtt jár az első évek dupla erőfeszítése, de a gyerekek valószínűleg jobban megértik majd egymást. Míg a túl nagy korkülönbség a szülők számára kedvez, ám megeshet, hogy a gyerekek között mély lesz a szakadék, ami az érdeklődést, testi-lelki fejlődést illeti.
Azt se felejtsük el, hogy (újabb) gyermeket vállalni csak abban az esetben szabad, ha úgy fizikálisan, mint pszichésen és mentálisan felkészültünk a fogadására. Egyetlen rossz házasság sem menthető meg egy kisbaba érkezésével, ahogyan az is hiba volna, ha csupán a szokások és elvárások kedvéért szülnénk újra.
OLVASS TOVÁBB!
Az anyák és apák egészsége rámegy a stresszre - mit tanácsol az orvos?
A szülőknek nem mindig sikerül megfelelően kezelni a feszültséget, aminek a család issza meg a levét....
GYERMEKHogyan szeretne dolgozni a Z generáció?
A 30 év alattiak magabiztosak, de elégedetlenek. Egy felmérés feltárta az okokat....
GYERMEKEgyre gyakoribb a korai pubertás a koronavírus miatt
Az orvosok világszerte fedezik fel a járvány rejtélyes hatását....
Hamis apák gyűjtenek be évente többmillió eurót
A "hamis" apák és családtagjaik évente több millió eurónyi adópénzt gyűjtenek be Németországban. És ez szisztematikus: év...
GYERMEKNincsenek kapcsolatban, mégis együtt vállalnak gyermeket a "társszülők"
A német Christine Wagner platformot alapított, hogy a gyerekre vágyók párkapcsolaton kívül is "szülőtársat" találjanak....
GYERMEK"Unjuk, hogy nem vesznek minket komolyan!" - Alfa generációs gyerekek mondják el a véleményüket
A felnőttek gyakran írják le az Alfa generációt tiszteletlennek és elkényeztetettnek. Most ők maguk mondják el, miben tévednek velük k...
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK