REJTÉLY-MISZTIKA

A szuggesztió ereje

Szerző:
Szabó Anna
A hipnózis a színpadi szórakoztatás egyik népszerű formája. Senki sem tudja biztosan, hogyan következik be a transzállapot, ám ezt a technikát sikerrel lehet használni a gyógyítás és a bűnüldözés területén. Sőt, még az előző életekről is bizonyítékot lehet vele szerezni.

 

A legtöbb ember még mindig kicsit gyanús figuráknak tartja a népszórakoztató hipnotizőröket, akik nagyon is kétséges dolgokat művelnek. Az előadások általában egy kaptafára zajlanak. A hipnotizőr önként jelentkezőket kér fel, akiknek egyenként nyugtató szavakat susog, éppúgy, mint a gyermekét altató édesanya. Azok maradnak fent a színpadon, akik reagálnak a próbára, a többiek visszaülnek a helyükre. Aztán a hipnotizőr azt mondja a résztvevőknek, hogy ők most nagyon fáznak, vagy nagyon melegük van, nagyon szomjasak, vagy éppen részegek. Ők pedig ennek megfelelően is viselkednek, még akkor is, ha nevetségessé teszik ezzel magukat.


Gyakran elhangzik a kérdés, hogy ki a legjobb hipnózisalany? És lehet-e valakit akarata ellenére hipnotizálni? A hipnotizőr valójában csak irányít, alanya pedig csak akkor tudja „alávetni” magát, ha megvan benne a hajlandóság. A hipnotizőrök gyakran használnak valamilyen jelet – például csettintést -, hogy ellenőrizzék a transzállapotot. De ismétlem, ez csak akkor működik, h a az alanynak minden szándéka megvan az együttműködésre.

 

A hipnózis rejtélye


Eddig még nem született világos magyarázat a hipnózis természetét illetően. Általánosan transzként határozzák meg, azaz a tudat megváltozott állapotaként, amikor is a változás mértéke az egyéntől függ. Önkéntesek egy csoportjában lesznek olyanok, akik emlékeznek arra, hogy mit csináltak a színpadon, de mások lehet, hogy semmire sem fognak emlékezni. De mindnyájan a hipnotizőr hatása alá kerülnek...


Ez azt jelenti, hogy mindegyikük elveszti önuralmának egy részét, vagy bizonyos gátlásokat vetkőz le, amelyeket a nevelés vagy a szokás révén szerzett. Ha bármelyiküknek azt mondják egy hétköznapi beszélgetés során, hogy: „most házőrző kutya vagy és betörőt észlelsz”, akkor az illető egy jót röhög. A színpadon azonban a hipnotizált alany négykézlábra ereszkedik, és ugatni kezd. A hipnotizőr az, akinek engedelmeskedni kell, a másoktól érkező utasítások süket fülekre találnak, hacsak a hipnotizőr azt az utasítást nem adja, hogy engedelmeskedni kell az ilyen parancsoknak is.

Még meglepőbb azonban az, hogy a hipnotizőr olyan utasításokat is adhat, amelyeket az alanyok azután fognak végrehajtani, miután kijöttek a transzból és visszaültek a helyükre. Ezek szerint a hipnózis kikapcsolja agyunknak azt a részét, amely viselkedésünket figyeli, és utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk egy adott helyzetben anélkül, hogy gondolkodnunk kellene rajta. Éppen úgy adjuk át az irányítást a hipnotizőrnek, mint a pilóta, aki átadja az irányítási rendszert a földi személyzetnek, akik radar és automata pilóta segítségével hozzák le a repülőgépet a földre.

A hipnózist törzsek varázslóorvosai és az ókori görög templomok papjai használták először, de Franz Mesmernek és tanítványainak köszönhetjük a hipnózis mai gyakorlatát. Ők ismerték fel majdnem 300 évvel ezelőtt, hogy a transzban lévő alanyok engedelmeskednek az utasításoknak. Ennél is fontosabb azonban az, hogy vizsgálataik során két jelentős felfedezést tettek. Először is felfedezték, hogy ha egy alanynak azt mondják, hogy „nem érez fájdalmat”, akkor az alanyt lehet ütni, csípni, sőt még megégetni anélkül, hogy akár csak egy hangot hallatna – és ez még a fájdalomcsillapítók felfedezése előtt történt. Az orvosi társadalom azonban nem fogadta el ezt a tényt, és amikor neves orvosokat hívtak meg, hogy végignézzék egy hipnotizált beteg lábának amputációját, azt hajtogatták, hogy a beteg csak úgy csinált, mintha nem érzett volna semmit. A hipnózis szerintük okkultizmus, tehát nem elfogadható.

A második felfedezés azt volt, hogy néhány hipnotizált alany egyszer csak olyan képességeket vett észre magán, amelyeknek azelőtt nem is volt birtokában. Egyikük jól rajzolt hipnózis alatt, egy másik pedig gyönyörűen énekelt. Néhányuknak látomásaik voltak: olyan helyszíneket és eseményeket írtak le, amelyeket nem láthattak. Erre szintén legyintettek, mondván: okkultizmus. A hipnózis a mai napig nem tudott megszabadulni attól a hírétől, hogy nem tartozik az ortodox tudományok közé. Ma azonban már tudjuk, hogy a mesmeristák állításai beigazolódtak. Demonstrációk végtelen sora mutatta meg, hogy a hipnózis alatt álló alany egy gyertya lángjába tudja tenni az ujját, és ha azt mondják neki, hogy nem fog fájdalmat érezni, akkor nem is érez. Még figyelemreméltóbb, hogy ha azt mondják neki, hogy nem fog felhólyagosodni az ujja, akkor nem is jelennek meg hólyagok rajta.

A hipnotikus regresszió területén végezett mai kutatások bebizonyították, hogy nem volt igazuk azoknak a szkeptikusoknak, akik azt állították, hogy hipnózisban az alanyoknak nem lehetnek látomásaik. Régóta ismert, hogy a hipnotizált alanyokat vissza lehet vezetni az időben. Amikor megkérdezik tőlük, hogy mit csináltak mondjuk 10 vagy 20 évvel korábbi Szilveszter este, részletesen elmesélik azokat az eseményeket, amelyeket esetleg már réges-rég elfelejtettek. Amikor le lehetett ellenőrizni ezeket a beszámolókat, egytől egyig pontosnak bizonyultak.


Hipnotikus regresszió


A hipnotikus regresszió terén is történtek előrehaladások. Egy évszázaddal ezelőtt, európai kutatók rájöttek arra, hogy néhány hipnotizált alany emlékeket képes feleleveníteni elmúlt századokból. Manapság ismét felkapták az ez irányú vizsgálatokat. Az még kiderítésre vár, hogy a hipnotizált alanyok saját korábbi életeikbe mennek-e vissza, vagy pedig arra hangolódnak-e rá, amit úgy lehetne leírni, mint a „közös tudatalatti videokazettája”. Mindenesetre tisztán látszik, hogy az élmények eredetiek. Biztos, hogy az élményeket nem könyvekből vagy beszélgetésekből szedik.

Tehát a hipnózis a tudat olyan transz- vagy megváltozott állapota, amikor felszabadulnak bizonyos gátak és képességek. Tisztán látszik, hogy az önhipnózis előnyei óriásiak lehetnek bárki számára, aki elszánja magát a technika elsajátítására. Hát akkor miért nem használjuk ki jobban? Részben a félelem a ludas ebben, a gyanú, hogy a hipnózis okkultizmus, és ezért tudománytalan, vagy az a megalapozottabb félelem, hogy a dolognak rossz lesz a végkifejlete.


Önhipnózis


Világszerte emberek ezrei terápiaként használják az önhipnózist. Sikerrel használják többek között a feszültség és a stressz csökkentésére, súlycsökkentésre, fóbiák leküzdésére, a dohányzásról való leszokásra, szellemi és fizikai energiák felfrissítésére, és általában, a nagyobb önbizalom érdekében. Az egyik legelterjedtebb módszer során hanganyagot használnak (kazetta, cd). Ezek általában a hallgató ellazításával kezdődnek, gyakran nyugtató, légies zenével, vagy a természetben felvett zajokkal, pl. a szél susogásával a falevelek között, vagy a partot mosó hullámok hangjával. Az ellazult alany sokkal fogékonyabb arra, hoy befogadja a tartós vagy éppen állandósult utasításokat. Ezek az utasítások érkezhetnek közvetlenül vagy a tudatküszöb alattról is.

 

Ajánlkozó alanyok


Mégis félrevezető az, hogy a színpadi hipnotizőrök könnyedén manipulálni tudják az önként jelentkezőket, akik tudják, hogy ez egy játék. Az esetek többségében gyaníthatóan kíváncsiságból mennek bele a játékba, és nem jelentkeznének önként, ha azt gondolnák, hogy olyan dolgokat kell majd csinálniuk, ami elveik szerint veszélyes, törvénytelen vagy erkölcstelen. Egy több mint 100 évvel ezelőtt történt híres eset jól példázza ezt. A Párizsban lefolytatott kísérlet során le kellett fogni az egyik résztvevőt, egy lányt, aki az utasításnak engedelmeskedve megpróbálta megölni az egyik diákot. Amikor azonban arra kérték, hogy vegye le a ruháját, a lány elvörösödött és kirohant a szobából. Ez a lány feltehetően megérezte, hogy megakadályoznák azt, hogy bármi veszélyes vagy törvénytelen dolgot hajtson végre, és beleegyezett, hogy részt vesz a kísérletben. Az azonban, hogy levetkőzzön, már nem volt elfogadható az erkölcsi kódexe szerint.

A hipnózis szerepe óriási lehet a gyógyításban is, azonban csak az utóbbi 20 évben erősítették meg a hipnóziskutatás eredményeit a biofeedback segítségével. Ezek a kutatások bemutatták, hogy az egyének hogyan tanulnak meg kontrollálni számos testfunkciót az önszuggesztió vagy önhipnózis segítségével. A hipnózis révén azonban ennél sokkal többet is el lehet érni. A lelkiismeretes hipnoterapeuták azonban hangsúlyozzák, hogy csak azokon tudnak segíteni, akik maguk is segíteni akarnak saját magukon.


Fájdalomkontroll


Egy ausztrál pszichiáter bemutatta, hogyan lehet a hipnózis és az önhipnózis alkalmazásával segíteni a menthetetlen betegeket, nem pusztán abban, hogy a betegek kontrollálni tudják a fájdalmat, hanem abban is, hogy eltereljék figyelmüket félelmeikről. Így néhány esetben meg lehetett hosszabbítani a betegek életét. Nem hitegettek senkit a csodagyógyszerek hamis reményével, sőt, inkább elmondták a betegeknek, hogy az számít, hogy ők hogyan reagálnak a megváltozott tudatállapotukban tett felfedező útjaikra. Az önhipnózisnak két előnye van. Meg lehet tanítani, tehát a beteg meg tudja tanulni, hogyan kontrollálja például a saját fejfájásait, sőt, néha még meg is akadályozhatja azt. És nem kerül semmibe.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL