Kitalálsz egyedül is, ugye, Tündérem?

Megkaparintottam egy dokumentumot. Halált megvető bátorsággal, álruhában, szőke parókával és vakolókanálnyi sminkkel belógtam a ’Szemetek a férfiak’ nőegylet múlt heti rendes közgyűlésére, ahol az aznapi témát azok a pasik szolgáltatták, akik valamilyen oknál fogva ejtették a párjukat. Nos, az egyik ásványvíz kortyolgatástól és kalóriaszegény sütikék majszolgatásától zajos szünetben én elloptam azt a jegyzőkönyvet, amely a felszólalások vezérmotívumait tartalmazza. Az ellovasításra fény derült, így menekülnöm kellett; ami jó alkalom volt arra, hogy rájöjjek: magassarkúban egyáltalán nem könnyű futni. Épségben hazatérve, visszalényegülve férfivá már kellően nyugodtak voltak a körülmények ahhoz, hogy átfussam az elemelt papírlap sorait. Egészen megdöbbentő a hazugságnak és a briliáns szélhámosságnak az az elegye, amiről a lejegyzett idézetek árulkodnak. A sokadik bekezdés környékén azonban már némi viszolygást éreztem, és felmerült bennem a kérdés: valóban ennyire megátalkodott disznók lennénk? Hát, úgy tűnik, hogy igen. Nem szokásom visszafogni magam, ha a saját fajtám ítéletét kell elzengjem, ezúttal pedig bőven nyílik alkalom erre. Még úgy is, hogy az érmének azért itt is két oldala van. Jöjjenek tehát a férfiak által leggyakrabban elsütött szakítós mondatok!

De mondd, miért?!

Először is, nem árt leszögezni, hogy alapvetően máshogy épülünk fel, mint a nők. Tisztelet a kivételnek, de példányaink elenyésző számú egyede ragaszkodik foggal-körömmel egy rosszul működő kapcsolathoz; ha nem megy, ne erőltessük tovább, inkább kergessük a szabadság fényes szárnyú madarát. Ezzel szemben a Hölgyek – már bocsánat, de afféle csinos majmocskákként – addig kapaszkodnak az egyik liánba, míg el nem érik a másikat (nem tehetek róla, nagyon találónak érzem ezt a hasonlatot). Vagyis addig húzzák egy döglődő viszonyban, amíg egy jobbat nem találnak. Nyilván, ez a férfiaknál is előfordulhat, de talán mi könnyebben adjuk ki a csajok útját, mint fordítva. A szakítás még nekünk sem szép és kellemes dolog, ezért mindenféle trükkös indokkal igyekszünk takargatni a társas élethez való alkalmatlanságunkat. Ha már nincs bennünk annyi, hogy megpróbáljuk helyrehozni azt, ami elromlott, legalább a kilépőnk legyen stílusos. Ehhez hívjuk segítségül azokat a hangzatos szólamokat, amelyektől a világ lányai és asszonyai egy szempillantás alatt rosszul lesznek.

Csak gyengéden

A szívvel – és nem csak pénisszel – megáldott egyedeink a szakítás óráiban is igyekeznek törődni a barátnő törékeny lelkével. Nem akarjuk mi azt összetörni, bár akárhogy csűrjük-csavarjuk, a végeredmény úgyis könnypatak alakjában jelentkezik. Nyökögésünk még akár szánalmas is lehet, hiszen egy belevaló bika legalább az ’ég veled’ kimondásakor mutathatna némi határozottságot. A hímestojás érzékenységű fickók általános mondatai közé tartozik a ’Tudod, Te túl jó vagy nekem!’, a ’Nem a Te hibád, de nem illünk össze’, vagy a minden biztosíték kiverője, a ’Te jobbat érdemelsz!’. Ugye, mennyivel kíméletesebb ezekkel a szavakkal összezúzni a szíveket?

Olyan bizonytalan vagyok – vagy mégsem?

Hölgyek, ne szépítsük. Ha a pasitok olyan dumával áll elétek – patkányabbja ezt sms-ben nyomja –, hogy: ’Először magammal kellene tisztába jönnöm’, esetleg ’Egy picit lassítanunk kellene’ vagy ’Beiktathatnánk egy kis szünetet’, akkor ott nagy százalékban megette a fene az egészet. De ennél is valószínűbb, hogy jelenleg közted és egy másik csaj között őrlődik, esetleg már át is sasszézott az ő térfelére, csak annyi gerinc sincs benne, hogy ezt a szemedbe mondja. Sokszor az ilyen döntésképtelen tétovázók még jól is járnak, hiszen két vasat tartanak a tűzbe; egészen addig, míg a székek között a pad alá nem esnek…

Van képed ezt mondani?

Akadnak aztán olyan tuti leköszönő beszédeink is, amelyek rögtön az elhangzásuk után heveny irritációt képesek előidézni a gyengébbik nemnél. Közülük a „legszebb” az ’Annyian mások is szakítanak, ettől még nem áll meg az élet’, a ’Túl sok vagy nekem’ kezdetű strófa, esetleg a ’Nekem most nem fér bele egy komoly kapcsolat’. Lássátok be, azért azzal mégsem állhatunk elő, hogy nem vagytok jók az ágyban, vagy, hogy megfojtotok minket a ragaszkodásotokkal. A férfi jelszó: csak szelíden. Szándékosan hagytam a végére azt, amelyikkel az első dühroham elülte után a hímek majd’ mindegyike bepróbálkozik; ez pedig nem mást, mint az ’Azért néha még szexelhetünk, nem?’ kérdés. Itt azért egyetlen mondat erejéig időzzünk el: kedves Hölgyek, ha ez annyira bánt Titeket, akkor miért mentek mégis annyian bele? Ja, tudom, a majom és a liánok esete…

Onnan sem hangzik jól…

Azért igazságtalan lenne szegény, megtiport férfitársaimmal szemben, ha csak nekik tulajdonítanám a külön utakra lépés leggázosabb verbális ’Viszlát!’-jait. Sokszor a mi kis édeseink is meglepnek bennünket olyan bejelentésekkel, hogy a maradék hajunk és a mellkas szőrzetünk is égnek áll tőle. Női és férfi szájból egyaránt gyomortájéki ütéssel ér fel az ’Összejöttem a volt barátommal/barátnőmmel’, a ’Nem hevertem ki még a legutóbbi kapcsolatom’, de a ’Legyünk inkább barátok!’ is világbajnok. Szóval szervezhetnek ellenünk pasigyűlölő klubot, attól még a nők sem feltétlenül jobbak nálunk. Vagyis sok dologban hasonlítunk. Pont, mint két majom.