PASISZEMMEL

Miért menekülnek a pasik?

Szerző:
Szabó Anna
Legutóbb azzal foglalkoztunk, hogy mekkora királynők is tudnak lenni a Hölgyek, akik egyetlen határozott kézmozdulattal képesek irányítani a férfiakat. No de igazán karakán jellem ahhoz kell csak igazán, hogy a házasság kapuján beterelgessenek minket…

Félelem és reszketés a házasságkötő terem előtt. Ez akár valami olcsó, C kategóriás horrornak is lehetne a címe, amelyeket a kereskedelmi csatornák oly’ nagy előszeretettel tűznek műsorra. De amiről itt most szó fog esni, az a kőkemény valóság. Képzeljünk el egy meghittnél is idillikusabb ebédet a kedvesünkkel és az ő elbűvölő szüleivel (akiket a múlt héten már megismertünk és kenyérre is kentünk!), mikor váratlanul az anyósnak látszó teremtmény a következő kérdéssel rukkol elő: „És, mikor lesz végre esküvő, drágáim?”. A jó férfiember ennél a pontnál úgy nyeli félre az update 1-es csirkepörköltet a tönkölybúzából készült galuskával együtt, mint éhenkórász kacsa a nokedlit. Ha a női oldal izzasztó perceket kíván okozni a teremtés koronáinak, csak a házasságra kell terelnie a beszélgetést, és a magukat macsóknak képzelő pasik térde is kocsonyaként kezd remegni. Mivel úgyis a párkapcsolatok adják ennek a morcos februárnak a témáját, helyénvaló, hogy ezeken a hasábokon is ezt a forró kását kerülgessük fekete macska módjára. Azt a bizonyos frankót ne várja tőlem senki, de valamilyen megfejtést talán sikerül majd adnom, miért is borzonganak meg annyira a férfiak attól a szótól, amely h-val kezdődik és ázassággal folytatódik. Sőt, igazából sokkal kevesebb is kiveri nálunk a… biztosítékot. Na de Hölgyeim, csak nem valami másra gondoltak?

Hozd a motyód, baby!

Ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy házasság sincs összeköltözés nélkül. Ám míg a növényeknél a két folyamat nem választható el egymástól, addig a szerelmek szárba szökkenésénél a puttony áthelyezése egyik lakásból a másikba megelőzi a kölcsönös igenek kimondását. Persze, ezt a nagy batyut sem olyan könnyű ám megragadni. Nem is a súlyával van a baj, inkább a jelentéstartalmával. Amennyiben a nyájas női olvasók tudni szeretnék, akkor pontosan ez a probléma az egy fedél alá költözéssel. Szimbolikus folyamat, a kapcsolat és az együttlét újabb szintre emelése, amelyből egyre nehezebb lesz kihátrálni – avagy szorul a férfiember nyakán a hurok. Az agglegény léttel védettséget vonunk magunk köré, saját szobánk burka jótékonyan oltalmaz minket, erre jön ez a némber és azt állítja, hogy mától nincs te meg én, csak mi. Puff neked, édes szabadság! Több hájjal megkent díszpéldányaink erre szokták kitalálni az olyan kiskapukat, mint a „nem hozok át minden ruhát”, meg „hetente kétszer otthon alszom, hogy kedvedre magad lehess” és társaik. Ennyire nyulak lennénk? Nagyfokú tisztelet a kivételnek, mert ők az összebútorozás után lazán szembesülhetnek az újabb stációval.

Úgy csináld, mintha én akarnám

Kis mentsvárunk elhagyása után – ha minden a legjobban alakul (persze, ez is relatív..) – kapcsolatunk törékeny hajója kormányos nélkül sodródik tovább a házasság partjai felé. Ha az erősebb gyomrú résztvevők még nem lettek rosszul az összeköltözéses kalandtól, akkor ezúttal már a tengeribetegségre nyílik esély. Mielőtt azonban a pasikat magával a rút ördöggel azonosítanánk, horgonyozzunk le egyetlen röpke vélemény erejéig a menyasszonyoknál. Helyénvalónak érzem, hogy idecibáljam egyik anonim barátom megjegyzését, aki már sok éve a házasság nyakörvétől szűköl. Meglátása szerint közel sem mindegy, hogy szíve választottja miként hálózza be az áldozatát: „Nézd, nem vagyok biztos benne, hogy ha rajtam múlik, már házas lennék. Valamiért ez a nőknek igazán fontos, és mivel ők akarják többnyire ezt, így megtalálják a módot arra, hogy rávegyenek minket a nősülésre. Az én párom például nagyon ügyesen és sok türelemmel úgy intézte a dolgokat, hogy a végén úgy éreztem: igazából tényleg el akarom venni őt. Ha egyik nap kivágta volna az ajtót, és onnan üvöltötte volna felém, hogy: Mi lesz apukám, most elveszel vagy sem, mert ha az utóbbi, akkor jobb, ha mész! – nos, ebben az esetben biztosan hanyatt homlok menekültem volna.” Látják Hölgyeim, a megfontolt hajcsárkodás gyűrűt terem. A férfi lelke – mert van ám neki! – olyan törékeny, mint a hímes tojás. Kéretik belőle lágy tojást és nem keményen felvert rántottát készíteni – újabb röpke kitérő a kulináris élvezetek felé…

Mitől félsz, te hősszerelmes?

Tudom, a női szemek mohón falják a sorokat, hogy lelebbentsem a nagy titokról a fátylat. Csakhogy szerény meglátásom szerint nincs nagy titok. A helyzet problematikája ugyanaz, mint az együttélésnél: újabb lépcsőfok az érett, felelősségteljes férfikor, az önállóság felé, komoly döntésekkel, és hasonló keserű pirulákkal. A házasságnál aztán már végképp nincs hátraarc, meg kitáncolás, lőttek a személyes szférának, ugrott a kocsmázás a haverokkal, meg a mindenféle laza kis flörtök a magányos estéken. Ekkora fene nagy hatása lenne egy gyűrűnek meg egy aláírt papírlapnak? Úgy hiszem, pasiszemmel is túl van ez misztifikálva. És ahogy a válási statisztikákat nézzük, egyre többen ismerik fel, hogy a holtomiglan-holtodiglan igazából alig bír nagyobb kötelező erővel, mint egy újévi fogadalom. Ugyanakkor biztos, hogy mindig csak a férfiakat töri ki a frász a nászinduló fülbemászó melódiáitól?

Gyűrűsférgek

Oké, nem mentem fel magunkat, főleg annak tükrében nem, hogy egyes egyedeink a megjátszott szentimentális herceg szerepében valósággal sportot űznek abból, hogy mindenfelé mindenféle gyűrűket húzkodjanak föl a bájos kacsókra; ők talán úgy vélik, a mennyiség garantálja komolyságukat. Ennél a pontnál kell eloszlatnom az érettség kérdését illető általánosításokat, mivel igenis lehet egy fickó huszon-egynéhány évesen is a határozottság és eltökéltség élő szobra, és fordítva: a negyvenedik születésnap után sem biztosítja semmi, hogy a kapuzárási pánik elől eszelősen rohanó egykori Don Juan nem cserélgeti úgy a cicababáit, ahogy más az alsóneműjét szokta. De nem lehet, hogy adott esetben a nőket a fentiekhez hasonlóan ugyanígy megrémíti az összeköltözés vagy a házasság gondolata? Mi van, ha csak mondják, és közben még ők sem érettek az együttélésre? Lehet, hogy csak a társadalmi elvárások kényszerítik bele őket a feleség szerepébe? De eme kérdések megválaszolása már nem az én tisztem. Azért egy férfi sem érthet mindenhez…

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL